Csák Gyöngyi versei (Cserepesedik a lét, Hasonlat)
Cserepesedik a lét
Cserepesedik a lét
sója kiüt a szánkon
az ismeretlenhez ragaszkodás
feszíti ereinket,
csendemre csended az üzenet,
a legkínzóbb változik gyönyörré:
hiába maradtak ki
a végzetes ölelések,
az egymásban elveszések,
az egymásba halások,
mégis egyre elszántabban
dúljuk fel Istent keresve
egymás lelkében a világot.
Hasonlat
Anyatigrisként
lapul s őrzi a falut
híres templomom.
Itt gyóntam először
itt áldoztam,
itt bújócskáztam esténként
óriás tölgytestőrei között
Itt érintett meg
az első szerelem örökre
itt fúródott szívembe
kihúzhatatlan nyila.
Hogy felvidítson
itt állt kézen,
itt hányt cigánykereket valaki,
kedvemért fakadt dalra.
Bár játéknak tűnt,
de nagy élet volt itt akkor
és a lélek tiszta.
Megjelent: 2015-05-21 07:00:00
|
|
Csák Gyöngyi (Kisvaszar, 1950) pedagógus, költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.