Kőhalmi Ildikó versei (Magánlabirintus, Fogadalmi csarnok, Szívlövés)
Magánlabirintus
megmutatkozom a fénylő kietlenségnek
mögöttem negyvenhat tömör sziklaoszlop
balról szantálfüst jobbra kút körötte izzó
illatos homok utolsó beavatási rituálé zajlik
áldozati tánc szemben a fal és a kétszárnyú
kapu rajta jel kicsit távolabb isten háta
ez tehát a hely a végső elhatározás helye
személyes bolyongásaim kezdete milyen
régóta énekel a sivatag pirkadatkor milyen
határozottan akarom üdvözölni az őrzőt és
érinteni a bronzkilincset az elfeledett dolgok
labirintusában egyedül leszek és magam
Fogadalmi csarnok
többé nem herdállak el és nem adlak oda
nem hagylak csonkán megszületni idegen
város falai között idegen koldus kenyerére
nem engedlek ha sötét völgyben kóborolsz
kiviszlek onnan mielőtt eltévedsz és zajtalan
időben nagy bolond viharok jönnek és vad
kutyák nem hagylak egyedül ráöregedni a
hóra egy isten szerelmére kiásom magunk
a kaszás csillagai alól még egyszer el nem
veszítlek nem adlak oda nem engedlek át
Szívlövés
test bezárva szem bezárva
nyomorult halomban az éjszaka
dominói akárha igaz lenne
harapásnyom a köldökzsinóron
látszott hogy nincsenek óceánok
de senki se szólt mintha attól
kevésbé lenne kegyetlen esetleg
mégis felkerekednének a vizek
milyen messzire visz és miféle
vidéken tesz le az ébredés
ott lenni ahol nem akarok
ott akarni ahol nem vagyok
formát váltanék de minden
erőmet elpazaroltam jobb
születésre most képtelen
vagyok kijutni a roncsból
a vereség legyőzhetetlen
Megjelent: 2015-03-28 08:00:00
|
|
Kőhalmi Ildikó (1967) költő, dalszövegíró |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.