Kovács-Cohner Róbert: Az indulás melankóliája
A régi szék, az ágy, a gyűrött paplan
ugyanúgy, ahogy kilépek az ajtón.
Ha egyszer visszatérnék, így találnám.
A párkány, ahol lábamat lógattam annyiszor.
Itt szedtél virágot. Most fúj a szél, köd van.
A templom tornyának sötét tömege
mint viharfelleg, kedvemre nehezül.
Mintha más lenne most, hogy utoljára látom -
olyan komoly, idegen, mintha nem is
dőltünk volna falainak lépcsőin borokkal.
Mennyi találkozás és elválás megint!
Körülbelül ott lehetett a régi zugunk,
de a monília elvitte a diófát.
Azt hallottam, férjhez mentél,
Coloradóban élsz. Vagy Kansasban?
Erős a szél. Korán halt szirmok
találkoznak az út porában, lábad
egyszervolt nyomában.
Bebetonozták a közös grundot is.
A lábast sem mostam el.
Nincs már mitől búcsút vennem.
Nem hinnének nekem.
Mégsem vettem meg azt az új gitárhúrt.
Végülis csak az a másik láthatta gödröcskéidet úgy,
ahogy háttal feküdve neked álmodtam sokszor.
Csak egyszer mosogattál nálam meztelenül,
akkor is kedvetlenül.
Mennyi találkozás és elválás megint!
Egy parasztember medvehagymát árul,
üvegoszlopba zárja a kalapja pereméről
zúduló eső. Meg sem állok.
Hányféle együtt, hányféle változás,
hányféle én, és mennyi mindegy megint!
Befűzöm cipőmet, sáros lesz a kezem.
Mennyi árulásod volt nekem, neked is.
Esőcseppek násza, és tovább, külön,
mindig külön, mintha sosem és nem is,
a vagon rozsdás lépcsőire,
elpárologni észrevétlenül.
Döccen-sikolt a villamos részvétlenül,
mintha bármelyik szerda lenne.
Nem nézek hátra, biciklin jössz-e mögöttem.
Hadd higgyem el, hogy én szalasztottam el,
és mégis visszajöttél mostanra,
mikor mindent itt hagyok, téged is.
Mennyi betonszürke változás,
mennyi árulás, mennyi semmi,
mennyi találkozás és elválás megint!
Esőillat és kockakövek itt.
Megint lépcső, megint megint és minek,
és gyáva mégisek. Nyitnak a boltok.
A kalapot fejembe csapom, hátha látnád.
Pedig itt se voltál,
te részvétlen-ártatlan árva,
te szűz, te szajha,
te senki, bocsáss meg! semmi baj. -
ez csak szín, egy illat -
az indulás melankóliája.
Megjelent: 2014-09-27 07:00:00
 |
|
Kovács-Cohner Róbert (1986, Budapest) költő, drámaíró, műfordító, dramaturg, publicista |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
