Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
V okt. 22, 2017 @17:00 - 12:00AM
Élő magyar festészet 2017 - A hal
V okt. 22, 2017 @17:00 - 12:00AM
Szakács Imre: 7x7 - Kiállítás
V okt. 22, 2017 @17:00 - 12:00AM
Zvolszky Zita: Angyal-Ember-Áldozat c. kiállítása
V okt. 22, 2017 @19:00 -
Mészöly Miklós–Polcz Alaine: A bilincs a szabadság legyen
Cs okt. 26, 2017 @20:00 -
drMáriás: A szeretet soha el nem fogy - Kiállítás
V okt. 29, 2017 @19:00 -
Suttogók a Nyitott Műhelyben

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

 

 

Manhattan

 

Manhattan van. Annyira van! Manhattan a világ közepe! (bár úgy hírlik, hogy a földmagma a világ közepe). Itt élnek a szerencsések... meg a többiek. Képes város, működőképes emberekkel, a sziget őslakosai drága ruhákkal takarják el nemi szerveiket, történetek törtetnek csillogó célok felé, haladó haladékok, tehetséges gyalogosok. Itt minden teremtménynek közeli a képe, rajta kapkodás, sietős sietés, fontoskodás, kényszeredett vidámság által húzott árkok. Van ellátás, van biztonság, vannak térfigyelő kamerák, sok-sok. Felhőkarc. Felhőmarkolók, felhőhorzsolók, hosszúkás házikók ezek, égnek a láztól, akiket égnek emelnek az emeletek. Majdnem mindenkinek jut hely. Az épület végsebessége kifejezhetetlen, de mindig van hovább és tovább.


A haladó halandók sietős létformák, létszomjban szenvednek. Dinamikus agilisták, már reggel idegesen ébrednek. Elvárás. Itt nincs helye a hunyászoknak.

A nyakkendős testekben lakó izé büszke, de nem állandó. A gyalogos néz, de nem lát, elvárja, hogy helyette lássanak. Tisztességesen beleélnek a saját valóságukba. Saját színeikben indulnak, sétálnak a meztelen fényben. Elhiszik színeiket. Vágyaikat, erényeiket sorolják, a létezés pedig távolságtartóan hallgatja, egyebet nem tud tenni. Zebraháton vonul át a magányos csorda, a lapozhatatlan arcok feltételektől függnek. Lelkes statiszták, ingyen jönnek, saját magukat egészben nyelik le. Rajtuk a test nyűgje, hordozni kell, jól kell hordozni. Különben. Különben nem történnek. Márpedig Manhattan-ben minden csak történik, és mindenki csak egy lépésre van attól, hogy történjen. Itt nincsenek hétköznapi hétköznapok. Semmi átlagos. Zakatolnak a behelyettesíthető karakterek, kedvükre formázzák elméjükkel a tehetetlen anyagot.

 

Üveg és technika helyettesíti a szívet, vigyor a mosolyt, pénz a szeretetet. Az örök élet visszafordíthatatlan végessége csillog a kirakatok arcán. A tévében Létkerék, nyernek az életet végrehajtó szervek. Ezen a létsíkon jó és rossz istenek egyszerre és egyaránt ülepednek le reggel és este a Starbucksban. Semmi személyes, még a személytelen is. Mindenki valakinek a valakije. Mindenki majdnem tisztában van magával, vertikálisan s horizontálisan. Az újságok oldalait furdalja a kíváncsiság, s itt mindenki kíváncsi erre a kíváncsiságra - csak kíváncsi, de semmi több. Visszataszítóan maga mögött jön a jövő, előrehaladott és fenntartható. Az arcokon késleltetett öregedés, beintés az elmúlásnak. Udvarias létezés, szintetikus öröm. Jó sok kis ember egy nagy helyen elfér, senki se tudja a másik nevét, talán még a sajátját sem. Ütköznek és kiterjednek az energiák. Hamis étel az automatákban, hamis élet az automaták előtt. Elegáns horda. Fejlődnek. Kézügyesség előny.

Mennyi ügyes ősember,

a vaskor még nem múlt el.

A Wall street-en mesterséges mesterségek. Vihogó alakok saját fényes fogaikkal harapnak fűbe, és hamar el is szívják. Ezek a vadállatok zabálják egymást, ezüst villával, stigmás kezekkel (el a kezekkel). Elragadó harapásnyomok minden utca sarkán. Mindennapi háborúcskák. Bedobozolt áldozatok: ki lakásban, ki kedvező kilátású apartmanban. Menetelő ruhák: egy-egy drága öltöny odavet pár centet a szakadt, kéregető pulóvernek, hogy embernek érezze magát. Gyökértelen kozmopolita hangoskodás, kificamodott lelkű járókelők. A felhőkarcolók mindent megtesznek azért, hogy jelentéktelennek érezd magad, érezd, hogy ez a játék már nem játék. Domináns a populáció. Kapás! Túlkapás. Nem az rémiszt meg, amit hallasz, hanem amit nem. A nemzet biztonságos. Minden ujj előremutató. Érzéstelenítve a valóság, a megfizethető antidepresszáns elviselhetővé tesz, oldja a felelősséget, feledtet, lelket önt, kiemel az állati sorból, leszedálva dübörög a biznisz. Lényeskedő rossz jószágok, kiszúrható lufik, lelőhető, kirabolható, vadászható kisistenek, kik nem futamodnak meg, csak jajveszékelnek. Jajveszék.

    Gyalog gyaloglás. Egy szürke miszter hajbókol egy jóképű nőnek. Egy eb helyesel. Jobbról üvegajtó nyílik, a kilépő asszony tiszta Michael Jackson. Valahonnan kebab szaga tekereg. Egy kisfiú almával etet egy másikat. Nem messze egy ismeretlen férfi saját kezére tekeri a vattacukrot. Biztos, hogy ezért különdíjat fizetett előre (nem utána, cukros kézzel), a boltos azt számolta közben. (Ilyet ingyen nem lehet csinálni!)
- Gyerekkori álmom volt, ne haragudjon – mentegetőzött a cukros kezű felnőtt. - Én csak nézek, ha unatkozom, pislogok.
A cukor könnyen kapható. A faszi erőszakos arcú, tömzsi, tőzsdeügynöknek tűnik.
Valami keveri a káoszt. Kiveri a balhét. Valakitől mindig véresek az utcák, még ha nem is piroslik.

Az amerikai álom túlságosan mély.

 

 

 

 

 

 

 

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.