Keresés a honlapon:

Hekl Krisztina: A nagymama beszáll

Történetünk a nem túl távoli jövőben játszódik a jól szituált K. család zuglói villájában. K.-né egy reggel felriad álmából. Nem madárcsicsergésre, búzakalász suhogásra vagy hűs tengeri fuvallatra ébred, hanem arra, hogy elaludt. Talán gyerekkorában történt vele ilyen utoljára. Kinyitja a szemét. Az  elektrokromatikus ablaküveg fekete, ezért nem lát ki rajta és azt sem tudja megállapítani, hogy melyik napszak lehet. Felül az ágyban, és lábujjával próbálja megtalálni a papucsát. Szerencsére az automata éjszakai jelzőfények kigyulladnak előtte, így egyedül is kitalál a konyhába. A konyhában már nappali világosság fogadja. Ahogy belép az ajtón, valami rosszat sejt. Nem csal a megérzése, hiszen a vízforraló nem kommunikál a kenyérpirítóval. Egy lábasba vizet önt, felteszi az elektromos tűzhelyre, és a kezelőfelületen megnyomja a bekapcsoló gombot. Igazán mérges csak akkor lesz, amikor a tűzhely sem indul, éppen szoftvert frissít, de a frissítés nem fejeződik be, el sem kezdődik, megáll nulla százaléknál. K.-né idegesen a fridzsiderhez rohan, de kinyitni nem tudja, mert az nem fogadja el a pinkódot. Egy darabig próbálkozik, kapacitív műkörmével kaparászik a fridzsiderajtón, majd a harmadik sikertelen próbálkozást követően kizárja önmagát és a teljes családját a hűtőszekrényből. Ebben a pillanatban hallja meg egyetemista nagylánya segélykérő kiáltásait. Arra gondol, biztosan megint az olvasásban kell segítenie, de ahogyan közeledik a gardróbszoba felé, rájön, hogy onnan hallja a kétségbeesett hangokat. A nagylány áll benn anyaszült meztelenül. Karjával hadonászik a levegőben, próbálja megnyitni az öltözködési alkalmazást, ami a szekrényfiókokat vezérli, de az alkalmazás nem elérhető. Legalábbis ez olvasható a tükrön megjelenő hibaüzeneten.

Férje is felébred lassan. Kicammog az okosvécére. A digitális vécépapíron nem jelennek meg az index aznapi hírei, úgyhogy bele kell törődnie, nem az új amerikai elnök képmásával fogja kitörölni. Csalódottsága egyre nő, amikor kiderül, hogy elmarad a reggeli kávé, pirítós és lágytojás. Evés helyett próbál segíteni lányának, együtt feszegetik a gardróbot. Szerencsére a szennyestartó, amit eddig undorral kerülgettek, egy hagyományos vesszőkosár, úgyhogy a férfi kihalássza belőle előző napi ruháját, gyűrött inget, nadrágot, egy pár koszos zoknit, majd felöltözik. Lánya kijelenti, hogy ő igénytelen ruházatban nem hajlandó iskolába menni, inkább visszavonul a szobájába. Mikor rájön, hogy ott sincs internet, és ezért egész nap semmittevésre lesz kárhoztatva, azzal fenyegetőzik, hogy pert indít a szülei, a szolgáltató és az ország ellen.

A férfi nem hallgatja meg lánya hisztijét, inkább lemegy a garázsba. A kocsi elindul, azonban a fedélzeti számítógép nem kap adatokat a forgalmi dugóról, az útvonalon várható ellenőrzésekről és magáról az útvonalról sem. A férfi úgy dönt, nem indul bele a vakvilágba, ilyen feltételek mellett nem vállalja be az autóvezetés kockázatát, inkább visszamegy a családjához. Leülnek a ház egyetlen világos helyiségében, a konyhában, és krízistanácsot tartanak, pontosan úgy, ahogyan azt a sorozatokban látták. Próbálnak tervet felállítani arra, hogyan éljenek túl internet nélkül egy egész napot, vagy akár egy teljes hetet. A táplálék a legnagyobb gond, az élelmiszernyomtató net nélkül használhatatlan ócskavas. El lesznek zárva a külvilágtól, nem tudnak majd közlekedni. A mosógép sem ismeri fel önmagától a bedobott ruha fajtáját. Órákig törik a fejüket, míg a káosz kellős közepén jön egy mentőötlet. Fel kellene hozni a nagymamát a mínusz második szintről.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-12-30 17:00:24

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.