Keresés a honlapon:

Csengődi Péter: A legkisebb fiú

 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy öreg király, és annak egy fiatal, vonzó felesége, valamint egy dögös kis lánya. Ez utóbbit elrabolta a sárkány, és bár sokan nem értették, hogy ha azonnal fel nem falja, akkor minek az neki, a király kihirdette, hogy aki kiszabadítja, legyőzve a sárkányt, az megkapja a lánya kezét és fele királyságát.

Élt az országban egy paraszt, akinek volt többek között felesége is, és szerelmükből két gyönyörű fiú született, meg később becsúszott egy harmadik. Elküldte a legnagyobb fiát szerencsét próbálni. A legnagyobb fiú erős volt, karjaiban dagadtak az erek, de minthogy az eszével nem volt mit büszkélkednie, és ostoba módon szemtől szembe nekirohant a sárkánynak, hamarosan hamuvá égett a hüllő okádotta tűzben. Ekkor a középső fiú volt soron, hiszen hirtelenjében rangidőssé vált. A középső fiú fürge volt és eszes, úgy pattogott a sárkány körül, hogy annak esélye sem volt elkapni őt. Cserébe viszont olyan gyengéket csapott, hogy a kard nem hatolt át a sárkány kemény kitinpáncélján. Néhány óra ugra-bugra után a középső fiú elfáradt, és akkor a sárkány olyan játszi könnyedséggel tépte ki tőből a végtagjait, mint a légy lábait egy komisz gyerek. A paraszt házaspár elküldte legkisebb fiát is szerencsét próbálni, hogy ha már két szép fiukat elveszítették, legalább az a kis ronda se lábatlankodjon otthon. A legkisebb fiú nyeszlett volt, asztmás, és nem különösebben okos, de legyőzte a sárkányt, mert a szíve tiszta volt.

A királylány csodálattal fűzerezett undorral nézett végig megmentőjén, annak halszálka vastagságú tagjain, pókhasán, és a Notredame-i toronyőrre emlékeztető arcán, majd nagy áhítattal felajánlotta, hogy legyenek csak barátok. Mivel azonban apja figyelmeztette, hogy aki a király rendeletét megszegi – bármilyen meggondolatlan is legyen az – azt halálbüntetéssel sújtják, végül önként hozzáment a parasztfiúhoz, és szült neki hét gyönyörű gyermeket, annak ellenére, hogy soha egy percet nem feküdtek közös ágyban. A királylány – amikor éppen nem valamelyik jóképű lovaggal tartott közös imádkozást a hálószobájában – sokat zsörtölődött, de a parasztfiú két kupa sör után némán tűrte, egészen addig a napig, amíg olyan illuminált nem lett, hogy minden tárgy mellé kettő ugyanolyat látott, és egy csapással hat darabra hasította a háromfejű házisárkányt. A király pedig az ő fejét vette, így végül egyesíthette birodalmát. Befogadta a hét árvát, majd néhány év múlva feleségével és négy unokájával együtt meghalt pestisben.

Az országot három részre szelték, amit egy-egy gyermek örökölt. Tünde kapta Tündérföldet, Róza a Rózsaligetet, és a kis Büdöske az Óperencián túli sertéstelepet. Aztán boldogan éltek, amíg meg nem haltak az unalomban.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-11-15 17:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.