Keresés a honlapon:

Petz György: Értetlenül

 

 

 

 

 

Értetlenül

 

A legszebb verset szeretném, 
de azt nem írják. 
Nyújtózik az ember, 
mert jót aludt, 
és van, 
akiért felkel. 
Bőrén belül, 
de túl sincs vége, 
és ha már nem élne, 
akkor is még élne.
Hűs tejes üveget emel az ég fele, 
kék és fehér, 
tiszta az ember gyereke.
Ő van mindenért igazolásként, 
titkon hiszi, 
a mindenség meg érte, 
mint a kis nefelejcs, 
elvirít a szárnyas idő, 
a tünemény szépít, 
a pillanat megérte.
És a szférákat
a kis tücsökkel
titkos szál köti össze,
de nem a sírás vibrál,
a zene sose szomorú,
meghallod, megérted.

 

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-09-03 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.