Bárdudvarnoki Nagy Tibor: A szerelem örök
A SZERELEM ÖRÖK
Ledöntve tornyait
A bőszült éji égnek,
Fordított a hajnal
Zordján köpenyének.
Most portékát tereget
Mint vén kelmeárus,
Bíbortól azúrig
Végenincs végeket
A napkeleti mágus.
.
Kényes gusztus vágyva
Lesi és csodálja,
De nem ugrik addig,
Míg aranyra nem váltja.
Az olvadat elönti
A dermeteg lankát,
Minek smaragdhúsán
Az ösvény épp eretvág.
.
Gyík áhít úgy enyhet,
Bénán, rogyott rönkön,
Ahogy férceimtől tépve
Esengek örökkön,
Lássam Őt kilépni
Az izzás gömbje szívén,
Elébb aligrajza
Nővégyönyörödvén!
.
Piros inge játszik
Felövezve szépen.
Derekán az ezüst
Incselg aranyszélben.
Alélat a lépte
S keble, ahogy döccen,
Inog bennem a lenn,
S nem biztos a fenn sem.
.
Koppan kösöntyűje
A szomjas korsó kövén.
Közelg s pillanatra
Most oldalról enyém.
Kacsint rám sugárral,
No, jóreggelt Tóni!
Percet kéne élnem,
S meg lehetne halni!
.
Óh, nekiadnám én
Fejemből a dongót,
Legszebb marékszalmám,
Mi a pocakom volt.
Karóm tövét egyszer
Nyesné el a villám!
Kapnám a nyakamba,
Lángban futnék nyomán.
Megjelent: 2020-03-03 14:00:00
 |
|
Bárdudvarnoki Nagy Tibor (Budapest, 1954)
|
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
