Videó

Varga Klára: A két torony meséje


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Bíró Rudolf: Megnyalt könyök

 

 

 

 

Megnyalt könyök

 

Tegnap rózsaszín-vattacukor
felhőket láttál az égen.
Pedig be volt borulva.
Csak álltunk kéz a kézben
az eső alá szorulva.
Kinyújtottam a nyelvem,
– ez a perc most kétszemélyes –
majd naívan megkérdeztem:
Ez miért nem édes?

*

Tegnap úgy éreztem magam,
mint egy kihűlt bolygó:
forogtam a mikró tálcáján.
A nap, mint örök-mosolygó
égetett, az élet pályáján
keringtem, saját levembe főve:
kívül még pont jó, de belül
már rég túl vagyok főzve.
Vártam bezárva, egyedül,
a lét-kicsapódásra,
hogy nyomot hagyjak rajtad,
az apa-pótlásra.

*

Sokat rágódom a múlton.
De kezdi elveszteni az ízét
– mint a rágógumi. Nyújtom,
oldom, de még tartja a színét.
Inkább lufit fújok belőle,
mert az elfojtott harag
visszaáramlott levegője
egyre csak táguló anyag,
ami végül explodál.
A hang-robbanás után
a légüres csend exponál
maszkként hordott bajuszán,
és a sok emlékcafat
a kezéhez tapad.

 

 

  
  
 

Bíró Rudolf (Hódmezővásárhely, 1992)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.