Egyszer talán...

Egyszer talán majd leülök melléd,

füstös félhomályban lógatjuk a lábunk,

nem lesz fontos a lét vagy a nemlét,

múltból szétágazó igazságra látunk,

szavak se kellenek, a szemedben

ott lesz a nyűgronggyal fényesre csiszolt hit

s mosolyogsz, mint lassított menetben

szálló tollpihe, sugárnyi fényben, amit

önmagába zárt egy titkos világ,

melyben csak mi vagyunk, játszik és énekel

körülöttünk a szél, idő-csigák,

ki mivel szúrt szíven, már rég nem érdekel,

s szétloccsantott vágyakat feledve

vadul belémcsípsz, hogy tudjam, ez nem álom,

hogy adjam a kezemet kezedbe,

felhőpamacsok akadnak fenn a fákon,

mint tengerzúgás kagylót, telíted

szívem semmivel, mindennel, jeleneddel,

s nézlek, mint ki mindent elveszített,

míg lelkem letisztult csendként emeled fel.

Megjelent: 2019-05-14 08:22:32

A. Túri Zsuzsa (Budapest, 1971)

Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat. Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása, a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében. A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.