Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
Sze jún. 28, 2017 @18:00 -
Ajánlom a könyvedet
P jún. 30, 2017 @19:00 -
Jazzköltészet júniusban

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

 

 

Nagy Költő a fészen, ha nagyon...

 

Nagy Költő, ha nagyon alkot, egymaga vív bánatharcot:
... feneketlen tó fenekén, nincsen ott más, csak te, meg én ...-
bús rímekkel kergetőzik, teljes pucérra vetkőzik,
szeme árkos, hangja néma,
Segíts!
Sajnálj...! - kéri.
Még ma!
Versem alá vigaszt írjál, tíz zsebkendőt telesírjál!
Értékelni jöjj naponta!
... gyakran nézi,
várja lopva.

 

Nagy Költő, ha nagyon hallgat, lelke sajdul, belül jajgat.
Minden szava belső bánat,
mind a hiány, ott bent fájhat.
Elapadtak már a könnyek,
némán égni mégis könnyebb.
Vigasztalj, ha nem is szólok,
végy ma észre, hisz halódok...!
... s a hálóban,
bátorító monológok állnak sorban.
Mindent tudni vélnek róla, minden verse ő,
s valóban!

 

Nagy költő, ha nagyon árva,
virágot oszt egyre-másra,
fészbuk-csokrát szerte szórja,
költőnőket ostromolja,
ha meglát egy kitárt keblet,
pacemakere rögtön reszket.
Szép Piroskán jól évődik,
beste Farkassal mérkőzik,
s hogyha tiszteletét tette,
elpihenget fáradt teste.

 

Nagy Költő, ha nagyon álmos,
elmarad az esti lábmos',
fogkeféjét sem használja, magától jön álom rája.
Éjszaka felébredezik,
minden szóra emlékezik, mit álmában...
s nyakra-főre leírja a lepedőre.
Semmi baj, ha nincsen notesz
itt a fészen, huncut-groteszk
vicces tréfa a számára,
majd ráírja a lábára.

 

Nagy Költő, ha elég komoly,
szája sarkán sem ül mosoly.
Komor arccal azt nyugtázza, ennyi kacaj elég mára.
Ha költőnők zajonganak,
azt kívánja, rajongjanak, ujjongjanak körülötte.
Udvarlásuk némán tűri, ez a módi ma az úri.
Becses figyelmet köszönve, verses légyott fészkörökbe'...
Ki-be járnak léha hölgyek, minden órán tündökölnek,
profilképük rakosgatják,
dekoltázsuk látni hagyják.

 

Költőnek ha mi sem használ,
mennyei húrokon babrál.
Feje alatt felhőpárna, földre nem is ér a lába.
Arcán felsejlik egy mosoly,
bánata már nem oly komoly.
Rímeket hord álomlétrán
és ha betelik a létszám,
már nem lájkol,
már nem látszik,
Isten tetszésére játszik.

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.