Ambrus József: kereket oldunk, vagy elveszünk?szellemérés idején
szellemérés idején kicsordulok
és puha héján az édes nedvek
mirtuszkoszorús diadalútján
parázs hamu sosem keverednek
és kezébe emeli a lusta földet
mert belőle táplálkoznak mások
mint csalánnal teli kosárka éget
ha magad táplálod tagadásod
földre ömlik szép ívű halálod
alvadó opál üstökösnek látszik
mint magad úgy munkáld a világot
mert anyanyelvén vérzik el a másik
gyér gyengédsége otthonomnak
sosem tett kedvére égő ajkam
s a békevágytól sugárzó világ
eszméit tíz körömmel kikapartam
vállaira vett egy felsőbbrendű lélek
mintha a világ haladna szemedben
önmagát sokszorozva felébred
mert költők eszmék utóda lettem
új világom óriásait növesztem
sápadt szemem kerüli az álom
bocsásd meg új strófa ez nyersen
a világot színéből magyarázom
Megjelent: 2016-06-28 07:00:00
 |
|
Ambrus József (1966) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
