Szakállas Zsolt: A ceremónia
Fluxus erjeszt keszeget,
ó nimfomániások,
s ti tipródtok ezerrel.
Gyököt vonni a fiókból,
meg nem történté tenni a libidót,
maszkot faragni a pedálokból.
Az élet úgyis csak egy lyukas fikció,
hol nyögvenyelős páriák kelepelnek és szalamanderek
diktálják az akkordokat.
Ó, fényűzés,
ráadásul te is átszakítod a rostát…
Árnyékunk fültüsző
és minden igyekezetével azon van,
hogy a mártíromság átpártoljon
hírek kavalkádjához.
A kukoricacső iramodni látja a durva elhajlásokat,
van akit lázálom gyötör
és vannak tapintatlan mutánsok,
kik imádják a dér lehántotta testet.
Hasztalanul próbálkozik a széllovassal
a kántáló. -
Fólia verdes morzsátlan asztagunkon,
mitől a gyöngyház szemöldök
felszalad,
s magzatunk nemzetség siratófalába ütközik.
Ó hányavetiség!
Megjelent: 2016-05-10 07:00:00
 |
|
Szakállas Zsoltnak (1965) költő, festő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
