Keresés a honlapon:

Bak Rita: Fecskelányok, fecskefiak

 

Fecskelányok, fecskefiak 
már tátognak, sivítanak, 
apró foltok eresz alatt. 
Nyállal tapasztott fészekben, 
tető alatt rovarchipsre 
várnak. 

Eresz alatt sikítanak, 
csitt, mondja a hím, a tojó 
szürkén gubbaszt, lázas anya- 
teste forróságot áraszt 
este. 

Tavasz rügye  bomlik a kert 
alatt. Talán itt , talán ott 
a tavasz és nem a messzi 
Afrikában, ott nincs enyhe 
tavasz, 

csak nagy forróság és félek, 
hogy majd szomjan halok, de ugye 
nem? – kérdezi egyikük.  Fel- 
fordul az ég,  gömbölyű pa- 
macsok 

a telefondróton élet- 
re,  érettre válva. Később 
bárányfelhőn ülnek a vil- 
lásfarkúak, érzik örök 
tavaszban 

nem csalódhatnak. Nem tudják, 
hogy lesz még hidegebb és nem 
sejtik, hogy mi az ősz. Eljött 
az este, csicsergő fecskék- 
megfür- 

ödnek  az  éjben, ellepi 
vad, vándorló rajuk álmom.   
Kopasz, vén fecske haldokol 
az úton, vár rám, most  indul 
a nap. 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-05-03 07:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.