Karkó Ádám: Fejemben a kerekek
Egynek tudok írni, bárhogy látom a naplementét,
Vagy te látod valahol a leventéd, ha épp levetnéd
Ami rajtad van, de elhintve pihegsz bele a karba,
És akarva vagy akaratlan kerülhetünk zavarba,
De zavarna e, ha tied lennék akkor is ha tegnap van már,
Vagy akár a holnap szorongat bele a mába és átjár
Minden porcikája a létednek, amit élvezve rebegek,
És csak kattogva játszanak a fejemben a kerekek,
Amik már feléd haladnak, akárhol vagy csak úgy kattan
Minden részecskéje a fogaiknak, de minden pontban halkan
Mondanak el érted egy szép verset, és nyughatatlan a tapasztalat,
Amikor éppen ott vagyok lent egy tapasz alatt,
Mert csöndben maradva tekintek fel, ha épp a szemed keresem,
S ha megtalálva kihullik a szerepem, leszek ott a kezem kezeden,
És csak imádva maradok megmaradva a maradás létében,
Ahogy tettem számlálva minden lépésem -
Úgy vagyok a tied, minden percben a lelkemet táplálva.
2015. október 14.
Megjelent: 2016-02-23 08:00:00
 |
|
Karkó Ádám (1997, Esztergom) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
