Keresés a honlapon:

Krómer Ágnes: Élet fehér köppeny nélkül

Már nem szaladgálok köpőcsészével,
Tbc­és nyállal telít nem viszek sehova.
Pelenka csere sem vár rám sehol,
sem eleven nyers hús, felfekvés,
félig holt emberek mély tekintete.
Nem állt meg az élet ott nélkülem.
Most vödröt viszek, hypozom, megyek.
Senki nem szól beszartam gyere!
Fekália mentes már kis kezem,
senki vére rá már nem tapad.
Az élet egy gyöngyöző patak,
csak sodor, én meg hagyom.
Halottakat álmomba se látok.
Továbbra is rejtem, ha fájok.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-12-01 08:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.