Keresés a honlapon:

Nyírfalvi Károly: Hiszen állunk a tájban

Hiszen állunk a tájban, eltörpülünk benne, mégis magunkat szemléljük a tájban, magunkból kiindulva értelmezzük, érezzük. Nem tudunk, nem is akarunk eggyé válni vele, mozdulatlanságunkban is élvezni akarjuk a táj adta örömöket, a szemlélődést, a szemlélődésből adódó látszólagos alázatot, mégis minduntalan magunkra figyelünk, és zavaróan hat kicsinységünk a hatalmas térben. (A városi ember romantikus érzéseinek szépséges kudarcát látom én tájleíró verseinkben.) S ez így van rendjén, ha nem lehet másként, mert ilyenek vagyunk.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-11-10 08:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.