Kántor Zsolt: A kolibri létmód
A sarlósfecske alakúak rendjéből származó kolibri
másodpercenként kétszáz csapást végez
apró szárnyaival.
Egy helyben tud lebegni,
olyan gyors a repdesése.
Rendkívül összetett, sűrű izomzata van.
Káprázatosan pompás tollazata.
Mivel nem száll rá a virágokra,
szinte megáll a levegőben, amikor eszik,
folyamatos energia-fölvételre kényszerül,
hogy táplálni tudja azt a hús-vér erőművet,
ami a teste.
Hihetetlen mennyiségű virágport és nektárt fogyaszt el.
S repülés közben elkapdossa a muslicák tömegét.
Mohából és zuzmóból készíti a fészkét
a kaktuszok hajlataiba.
Egy kis pókhálóval kibélelve.
Olyan csőre van, mint a magvájó pintynek,
be tud nyúlni a legrejtettebb virágszirmok közé is.
Sokszor összetévesztik a kacsafarkú szender nevű lepkével,
aki szubmediterrán terepen szintén gyakori vendég.
De a nagytestű rovarnak pödört nyelve van, nem csőre,
azzal szívja ki a nektárt a virág kelyheiből.
A kolibri azonban csinosabb, kecsesebb.
Mint egy nőnemű drágakő.
A súgó hölgy jut az eszembe róla,
akit csak egy pillanatra láttam a színházi félhomályban.
Azóta is ott repdes tudat-pupillám retináján.
Mintha minden nap nektárt és életkedvet csepegtetne
a hajnali ébredés keserédes szempilláira.
Ilyenkor magamtól is távol vagyok.
És rálátok a kolibri létmód kellékeire.
Megjelent: 2015-10-13 07:00:00
 |
|
Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
