Kelebi Kiss István: A Jelen héja alatt
madarak árnyékával fedett röpülés
itt-ott fények a szúette palettán
a festő álmát görgeti a hegyre
a költő parázson szavakat melenget
te mit vársz
a csodákat puttonyába
tette és elvitte egy születésnap
a hidakat szétrágták a folyók
a folyókat fölszívta a tengerhez-igyekvés
a medreket befutotta a fű
csak néhány szálka emlékeztet arra
hogy egykor itt halak éltek és köveket
görgetett a sodrás
most a fű közt hiába keresed a csobbanást
mit egykor te hagytál a folyóban
emlékek vagy álmok ki kellene
bogozni végre fölemelni és lelógatni
mint egykor a földigilisztát és
nézni miként tekereg ami elmúlt
majd elengedni és látni miként
fúrja be magát a jelen héja alá
a délután izzó cipzárja már behúzva
az éjszaka hullazsákjában nem látszik
a délidő arca sem a tó a fűzfák
és kedvenc jegenyéden a szarkafészek
ami pislákol apró bogár csak
messze
Megjelent: 2015-09-15 07:00:00
 |
|
Kelebi Kiss István |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
