Koosán Ildikó: SMS
Paul Geraldy modorában ( II )
SMS jött, kórházban vagy,
szeretnél látni.
Hittem, kívüled ezerszer inkább
írhat nekem bárki,
Te nem vagy szabad…
És mégis? Elhagyott az a másik?
Hamu alatt hűl a parázs,
múltunk illata, íze vásik,
évek roncsolják semmivé, s az élet.
De most, hogy írsz, újraéled
az a különös „ ne hagyj el átok!”
színe kél levélnek, fának,
napjaink mától új világok,
tavaszi kékje lesz a fénynek.
Írod, depresszió döntött le újra,
nincs aki becézne, odabújna
hozzád, ápolna; fáj mindened
mint akit korbáccsal ver az élet;
Higgyek a mesének?
Tépjem fel gyógyuló sebem?
Nem Kedvesem!
Vagy mégis? Kereslek én is!
Ne mondd, hogy részvét nélkül
magadra hagylak;
Meglehet, végül új Eiffel tornya
épül e viharos kapcsolatnak.
Megjelent: 2015-04-07 07:35:52
 |
|
Koosán Ildikó /írói név/ költő, műfordító |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
