Videó

A Danubia Televízió videója




Keresés a honlapon:


Vadas Tibor: Intarzia

 

INTARZIA
fiúknak és férfiaknak

A metropolis fegyelmezett forgalmában siető
autók, mint úttestre öntött színes golyók
gördültek, szökkentek, fordultak tova, az egyik
sor előre, a másik meg vissza, hogy valahol távol,
kifürkészhetetlen parancsra szétgurulhassanak,
jobbra vagy balra.

Bizony mondom, mint autók forogtak színes
golyók, vagy golyókként suhantak autók.

 

Az egyenletes mozdulatsorban, ahogy gördültek
gurultak, forogva elfolytak, kivált közülük egy,
már messzebbről is látható másság, valami piros
suhanás, pörgő-forgó-rohanás, rózsabimbó
ágaskodás, szitakötőszárnyon átszűrődő napfény
csorgás, ahogyan lemaradt, gyorsult, utolért,
volt benne egyfajta odatartozás, mintha autó
lett volna ő is, vagy mégis valami más; titokzatos
golyóragyogás, jövőbe nyíló csillagkapu varázs,
mikor mozgása lelassult és puhán a járdára gurulva megállt.

Mondom, talán mégsem autó lehetett, mert
a gyalogosok közé jőve megállt.

 

A járdán igyekvő emberek meghökkenve gyűltek
köré, bámulva figyelték, vajon mi ez, vajon mi
lehet e szemük előtt építkező új elem, gömbformáját
feladni készülő rejtelem, és mivé változik,
mivé alakul mint megérett báb, lesz e
újjászületés, vagy visszatér az útra és autóként
robog majd tovább?

Érezhetően valószerűvé vált egy átváltozás esélye,
szavakon túli észvesztő kibontakozásba érve.

 

És valóban elkezdődött, a fénylő ködbuborék
gomolygó pirosa csíkokká és vonalakká
rendeződött, máshol sárga sávokra tört, majd lassan
egy guggoló alak körvonalába fordulva át,
gyönyörű nővé egyenesedve felállt.
Indiai lehetett, vagy cigány, mutatta ezt bőrének
barna árnyalata, a piros-sárga selyemruha,
a fekete hajába tűzött mezei virág, s ahogy
kihúzta magát, fekete haja a hátára szállt.

Nem kérdéses, mi előbb még golyó volt,
az mostanra lány.

 

A beállt csendben néztük, amint a gyönyörű
lány, valami titkos zenére táncot jár,
hajlik, forog és kilép, alig súrolva talpával
a kövezet felszínét. Miféle tánc ez, és ki ez a
lány, kérdeztük egymástól, talán indiai,
vagy cigány, éjszínű hajában piros virág, bőre
barna mint ősszel a táj, ahogy hajlik, forog
és kilép, körbe szökken és pörög, angyalok
segítik léptét, vagy pajzán ördögök?

Mondom, szemében láttam tüzes börtönöd.

 

Csak az tud így táncolni ki parázson jár, ki
gyerekként leste el a táncot a felnőttek bódult
ünnepein, titokban utánozva nővéreit és az
érett asszonyokat. Az tud így táncolni ki hódítani
akar, és kit már meghódítottak az tudja így kínálni
magát, büszkén és engedelmesen. Vékony testét nem
irigylik a body-buildingesek, pedig karjaiban csitul
a tenger, ölében hunynak a perzselő tüzek.
Kilép, hajlik, fordul, a melle feszes, szerelme
ajándék és önkívület, nem mérlegelés és számolás,
mikor kedvese elé áll, ha elriaszthat tőle rút halált.

Bizony mondom így táncolt, mert parázson járt.

 

Mikor a táncnak vége lett, mellé férkőztek az
emberek, fiúk, férfiak tolakodtak. Az csak megérintette,
egy filmes szerződést tolt felé, pár ifjú örök szerelmét
bizonygatta, és volt ki ágyasának hívta. Valaki feleségül
kérte, más luxusnyaralót dobott fel, színes életet,
míg a csavargó éjjeli menedékhelyén egy száraz
fekhelyet. Fiúk és férfiak ajánlatokkal bombázták,
a történet innentől már egészen emberi.

Bizony, folytatnom sem kell már neked,
ha a többi részt, és befejezést, te magad rendezed.

  
  

Megjelent: 2014-11-25 08:00:00

 

Vadas Tibor

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.