Keresés a honlapon:

Kosztolányi Mária: a szél örökkévalóságáról avagy én és a fennsík

 

 

 

 

a szél örökkévalóságáról avagy én és a fennsík

jól meglökött mielőtt eltűnt a fák között

úgy láttam rosszkedvű megint

aztán hozzám vágott egy ágat hogy tudjam

uralja most is a tájat

majd tovább szaladt a fenyvesig s mikor felért

meglengette a hegy zászlaját

micsoda győzelem gondolta pedig az

már rég nem tűnt magasnak

egykor úgy láttam óriás

bozótja rejtek volt mentsvár ahol

megbújtak télen a vadak most vészjósló és

sötét

rémülten hallom a puskalábakat

pedig messze a meredély mégis nagyok az

irtások árkai

karéján a múlt vitatkozik emberről fákról

tiszta szép tavakról

nekem már rideg és borús itt minden

negyven amit kaptam s hagyok

talán megfér e cúgos helyen

nem bánom forogjon velük a szertelen

mintha lennék a fennsíkon

tovább

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-07-02 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.