Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Intim töredék – Kármin

 

 

 

 

Intim töredék

Kármin

Megint csak sejtem, amit álmodtam éjszaka. De annyi bizonyos, hogy nyugodt maradtam. Emelkedtem, felülkerültem a problémákon, bajokon. A felhőket megtapogatták ujjbegyeim. Az egyik olyan volt, mint a pehely, a másik, mint a fátyol. A harmadik, mint a tüköracél. Mintha Isten testébe ütközött volna a kezem. Egy villanás, nagyon tömény, sűrített fény hatolt a lelkembe, ami inspirálttá tett.

Nem fájt, de érintése tudomásomra hozta, áthatolhatatlan erő, legyőzhetetlen entitással találkozott a gondolatom, az irányításom alól kibújt fantázia. De nem volt szándékomban harcolni azzal, aki a legjobbat akarja nekem. Integettem a láthatatlannak. Szia.

Az iskola, ahol tanítottam, új köntösben állt a Menny főterén. Csupa arany, króm. Üveg és borostyán. Jáspis és topáz ablakok. Márványcsipke timpanon. A direktorom köszöntött prémes hercegi palástban. Nevetett. Ne ijedjek meg, nem maszkabál van. Évnyitó. S átnyújtotta a jogart. „Én nem akarok ítélkezni.” Mondtam.

Ezzel nem azt kell. Ez egy jégkrém. Kóstold meg. Epres-vaníliás, csoki ízű csoda volt. Boldogság hormon? Talán. A kollégák gratuláltak az életemhez, a sorsomhoz. „Ebből a viharvert indulásból ezt megépíteni? Kinek engedné meg másnak az Úr? Értetted a diszkrepanciát?” Itt van a fénykönyv, amiben a legjobb írásaidat válogatta ki a szakfelügyelő angyal. Adta a kezembe a médiakockát tornatanár barátom. Bíbor kárpit volt a címe.

Amikor a párnám csücskébe kapaszkodva, kinyitottam a szemem, egy csésze kávét tartott egy angyali kéz elém. Jó illata volt. Nemcsak a feketének, hanem a szárnyas diakonissza szép kezének is. „És ez még csak a kezdet.” Suttogta a lény.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-06-20 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.