Keresés a honlapon:

Székács László: Nekem e táj

 

 

 

 

Nekem e táj

„nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, …” *

látja-e lent az embert, és napjait az uralkodás,

a kapzsi akarat, gázolva mindenki lábnyomát,

ki keresztje alatt más utat választ,

utóbb már arra kényszerülve, hogy nyomtalant

üzenetünket a holnapokba vivő gyermekeink

szegénységét, éhségük háborgó korgását, az erre vak

üres szólamok visszhangtalanságát az emelvényekről látja-e

látja-e, hogy a bakter körül már senki sincs,

nincs zsibongás, kacagás,

… csak újrajátszás,

háborúké, újabb háborúké a való világ, és a virtualitás,

mintha-játékká avanzsálva, mert sikoly, zokogás nincs

a programokban, projekt a meghatározás

az ember csak kontúr, szám és számolatlan,

a falakon már csak árny vagy lenyomat

bennem minden pillanat kérdőjel, azok pontjai egyre

mélyebbre gyökereznek, felkiáltó jelekké magmánk felé,

talajért, melegért, a létért

ők erdők már, kicsi e táj, a háta is szilánkos az ígéretektől

mérges gombák szövik át az életet, és oldják, oldják,

bukott szárnyak robognak e glóbusszal, … de hova

… és látja az angyal az írás e jeleit, viszi azok üzeneteit,

imát és fohászt, az otthonhoz, az Istenhez,

de nincs válasz, … emberek

csak álarc, túlharsogás, kordon, rács, és szögesdrótokon

a szélbe szaggatott táj, gyerekek, asszonyok, apák története

a lágert nem akarják lebontani, embert emberré hagyni, élni,

… hisz meztelenné lenne az éppen kis- vagy nagykirály

nekem e táj akkor is hazám, házam, és neked is templomom,

Neked is, Eaton Darr

 

 

* megj.: idézet Radnóti Miklós „Nem tudhatom” c. verséből

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-04-25 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.