Keresés a honlapon:

Csorba Piroska: A lépcsőházi lények

 

 

 

 

A LÉPCSŐHÁZI LÉNYEK

 

A lépcsőházi lények homályba burkolóznak.

A legfelső emeletről valaki legörget

egy súlyos követ.

A csönd ritmusa megtörik.

 

Az éjszaka feslett szövetbe burkolja

a ház elhasznált, olcsó álmait.

 

A pincemélyben a fohász

hasábfát rakosgat gúlába, hegybe,

patkányok elől menekül

a mennyezet alján lebegve.

 

A zárban árva kulcs.

A földön elhagyott lakat.

 

Szenny sugárzik és bűn vakít.

Félresikerült nappalok bűze

kereng félőrülten,

keresi, hová tartozik.

 

Itt nincs gazdája semminek.

A lámpa vak, merev szemén

pók lesi vergődő áldozatait.

Öl, hogy éljen.

 

Egy szörny arcát rajzolja a málló vakolat.

Az iszonyat falán, akár a salétrom,

átüt a félelem.

 

A lépcsőházi lények imbolyognak,

tétován megállnak az ajtók előtt,

a kilincsek mint kések fúródnak

árnykezükbe,

a lépcsőházba kizárva félnek.

 

Soha nap nem süt életükre.

Rémült szemükből

visszanéz ránk

homályos létünk vakult tükre.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2021-03-16 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.