Videó

Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus Előadja: K. Nagy László színművész Rendezte: Szakálos Dénes László




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Dr. Kiss Tamás: Tohuvabohu

 

 

 

 

 

Tohuvabohu

 

Rémálmok gyötörték szegényt…
Kék elefántok rohantak át egy ködös éjszakán
mindenféle rögös úttesteken
meghemperegve olajos tócsákban
majd egy alá ereszkedő fénycsóva
az égbe repítette a fura karavánt…

Ez valami láz lehet…

De jöttek a tevék,
akik menekültek a kiapadt Szahara elől
egyenesen a tengerbe
hogy ott valami bárka felvegye őket
de megfulladtak…

Kevés lehetett a vodka…

Megvédjük az országot meg a focit főleg
csak lélegezzetek még egy darabig emberek…”
Miközben megsült már a reggeli szalonna
gépfegyveres maszkos alakokkal tálaltatva
a legújabb híreket
operatív módon kapura törve
valami pókháló-szerű agyzavar kellős közepén…

Nekünk így is jó…” – Egy frászt!

Dr. Vak Cinának isteni mellei lehetnek
tele ötletekkel meg kicsi kis üvegcsékkel
mennyek országát vizualizálva
a pokol tornácára vezető sötét sáros úton

Ez valami kátyú lehet megint...
Agyi kátyú, vagy mi…

Ide nem jön be idegen” – őrjöngött Valaki
teljes erővel ütve egy repedezett fehér konyhaajtót
de ennek ellenére felkelt az a barom Nap
és kéretlenül bepásztázta az eldugott gondolatokat
Csak a vak nem láthatta…De érezte…

Góg és Demagóg önfeledten homokoztak
a megveszett történelmi távlatokban
sárgalacsinokat hajigálva a jövő felé
a múlt sötét szellentéseibe kapaszkodva

Hát az a hülye nem megint mellé rúgta!”

De sebaj, hiszen díszmenetben vonulnak
a dicsőséges évezredek
az örökösen megtaposott nemzet úttalan útjain
a korruptságot elutasító protekcionizmus
trikolorja alatt…

Összefogás kell!”

Együtt újra sikerülhet”
kivinni a bilit a pöcegödörbe
aztán lesz ami lesz…
Legföljebb nem megy át több elefánt a kátyús utakon
és a tevék se igyekeznek a tengerbe veszni – önként…
Segíteni kell…
pálinkát főzni a sufniban…

Híreinket hallották!”
De hol?
Én nem tudom…
Mondjuk egy furcsa házban vagyok
amelyiken nincsenek ablakok
vészjósló szövegekben tántorognak alakok
míg oda nem vesznek egy pocsolyában
Valahol…

Nincsenek figyelmeztetések a gyógyszeres dobozokon
Bármit bevehetsz, ingyen adom…
Mellékhatás-boldogságban motyogva
tolonghatsz maszkos agyaddal a kasszához
mint a Serengeti Nemzeti Parkban
az antilopok a vájuhoz
Ők talán szabadok…

Fel fogok adni egy leközölhetetlen hirdetést:
„Keresem elveszett bilimet, amibe beleért még a kezem…”

Hány óra van Sajókám?
Öt perccel múlt háromnegyed
Háromnegyed mennyi?
Azt nem tudom…Elveszett a kismutató.
Mikor?
Még két évvel ezelőtt…”

Feldkurát Úrnak alázatosan jelentem, ellopták a tábori oltárt.” (Svejk).

  
  
 

Kiss Tamás (Szombathely, 1953), főiskolai tanár, író, festő, ökológus.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.