Keresés a honlapon:

Debreceni Boglárka: Gyikóca

 

 

 

 

Gyíkóca

 

 

Kicsinyke, sárgásbarna gyík volt.

Harmatot ivott egy levélről azon a reggelen.

Meg akartad fogni.

Megrettent.

A farka levált a testéről.

Ott mozgott a kezedben. Az összes szövet.

A törési zónában.

Két farok. Két élet.

Sírtam. Mert többé már sosem lesz olyan.

És te értetted.

Tudtuk, hogy ez a gyík nem tűnik el nyomtalanul.

Akkor sem, ha reszkető farkát eldobod.

Amikor legközelebb találkoztunk,

azt mondtad, új farka nő majd.

De sosem lesz olyan. Amilyen régen volt.

És én értettem.

Vele együtt kisebbekké,

védtelenebbé váltunk.

Mégis.

Csak szemvillanásnyi időre maradt velünk.

Mint te. Örökre.

Mielőtt korhadó farönkök közé bújva

téli álomra hajtottad édes kis fejed.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2020-10-21 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.