Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Rimóczi László: Tiporjuk el SzigetKandúrt!

„Bújjék be hozzám, be az én sátramba, vegye le pucérig a miheztartását, gátlások nélkül. Ide veled! Hirtelenszex lesz. De nem átruházható, vissza nem térítendő orgazmus, szigeti kéj és közös gyönyör” – így sóhajt a szalmakalapos illető a svéd nőstény fülébe, majd félig üres műanyagkorsó műanyagsörrel csattan a fűben, két napszemüveg bámul a semmibe, két nyelv nyálva üzekedik alattuk. A kezek nulláról gyorsulva indulnak felderíteni a másik húsát, seggét, hajlatait. A fiún nem volt zokni. A lányon meg haj.

A frissen hullott nyári koncertcsapadéktól kinyíltak az első sátrak a Szigeten, mindenfelé, a parton, a fűben, a fák között. A lángososnál kurva sor, mindenki mindenki mögött. Tömeggyomor. Harapnál. Innál valamit, ami nem sör, és le tudnád nyelni vele az esemény utánit. Vidám vagy, mégse veszik észre. Valamelyik gurulóbüféből a Sziget 2014, kedvesdeden kajla reklámja kígyózik ügyetlenül: „Szigeeet, igen? Éérteed, vágod má? Dele, dele le, örülj meg velünk, de teljesen. Kapsz itt finom tótát, nadon nad finom tótát! Ugye, hogy miáú? ” A hanghoz kép is társult annak, aki hagyta, hogy a rigmus előcsalogassa a lebenyek közé plántált fajin reklámfilmet és a SzigetKandúr kópé alakzatát.

SzigetKandúr egy embernagyságú szőrös dög, nagyfejű, két lábon álló, kaubojkalapos, napszemüveges cirmos. A 2014-es Szigeti Karnevál logo-állata valamiért ez a kedvesen lompos kandúr lett. A cica a tévéreklámban epileptikus mozdulatokkal táncol, sejtelmesen slejmes rajzfilmhangján pedig annyit mond, „Hellő! Ugye, hogy miáú?”. Ez lesz tán a 2014-es Sziget új szállóigéje, amit mindenki kántál majd, élő reklámpetárda, fiúk + lányok ajkára forr majd, mint egy hosszú, poros csók. Ezt fogja majd mindenki kurjongatni gyalog, bringán, héven, mercin, széltében-hosszában a szigeten, józanul, részegen, fel-fel az éjszakába, mint a geráppát régen. A mínusz nulladik napon (de még a teljes egész nulladikon is) a komplett stábot meglepte, hogy ezt a hülye Hellőt senki se hajlandó arra használni, amire megtervezték a marketingesek, egy 20 másodperces izzasztó agymunka során, a liftben, két emelet között. Hegyezték a fülüket, lapultak a fák mélyén, bokrok közepén, a fűben hasalva, még az ablakot is kinyitották. De egy kurva Hellő nem sok, annyi se harsant.

Amikor K. István reggel magára öltötte cica-jelmezét, még nem sejtette, hogy aznap szőrméje életével együtt véget ér cicakarrierje is. Egyébként magának a Szigetnek sem tetszett az idétlen műállat jövetele. Érkezéséről korán felreppentek a hírek, szájról-szájra, levélről-levélre járt: egy valódi cica elmondta a légnek, hogy jön ez a cirmos szemétláda, a lég elmondta a fűnek, a füvek elmondták a bokroknak, a bokrok a fáknak, a fák pedig a víznek, a vizek pedig az embereknek. Délre már az egész Sziget tudta, hogy az állat elindult, és még ebéd előtt meg is érkezik. De amíg befut, nézzünk szét egy kicsit:

A Sziget nem csak a szép embereké. Láttam már kint kerekes székest, csövit, hippit, meg kínait is egyaránt!! Itt minden létező önmaga lehet, őrült és színes. Dél van, a Nagyszínpad üres, előtte szakadt csellengők, mindegyiknél pohár. Az Éc-sátorban ingyen kúp és kupon, a Vérnyomás-standon egy kövér nő legyezgeti magát egy csokor prospektussal és csúnyán nézi a Nyomi-sátornál pangó tömeget. A Kézzel Gyártott Szarok-sátor és a Mézeskalács Gyerekszáj-sátor között az Anonim Alkeszok a Harekrisnásokkal azon vitáznak, melyikük fújta meg éjszaka a Romasátort.

Apropó sátort. Itt minden csurig sátor. A minden körülmények között szundizni tudók ebben látják az ottalvás lehetőségét hangviharban, csörtetésben, sárban és nyári záporban. És. Beleesni másnak a sátrába? Előfordul. A kétezer forintos ócska személyi sátort legyalogolják úgyis, a fához tekert, családi luxussátor az igazi, aminek árnyalt verandája is van, alá nem lehetetlen kiülni, onnan sörrel lesni. Észrevetted már, hogy minden sátor pontosan sátornagyságú? Nem kisebb, nem nagyobb a mihez képest. Pontosan 1 sátornyi.

Valakinek pont ma van a szülinapja. Valakinek nincs meg a trombitája. Valakinek megjött. Valaki talált a földön egy plüssvámpírt. Valaki egy hatalmas német zászlót tereget szét magán. Valaki elvesztette azt az arcát, amit magával hozott. Valaki elvesztette a szüzességét, valaki megtalálta. Egy nagyon magas, nagyon szőke, nagyon sápadt holland srác háttércsacsacsázott az Viva riporternője mögött: kötött lila sapkát, laza szemeket és a szájával azonos méretű szájat viselt. Bátran, távolról és némán belereppelt a kamerába, kezeivel metálvillát formázott, és maga elé szurkált. A riporterhölgy le se szarta, inkább gyorsan megállított egy napszemüveget, aki egy nagy, csinos barna nőt sétáltatott:

- Szia, te hogysmint vagy a Szigeten, nem? – kérdezte a tyúk, egy nyalintásnyi mikrofonnal kínálva meg a hapsit.

- Elmondanám, hogy ő, vagyis inkább én, biztos, hogy ott leszünk a Quimby-n meg a Vad Fruttik-on, de a Péterfy Bori & Love Band-en nem. Az is zavar, hogy Toi-toi van csak, én pedig nem tudni ilyen romhelyen kakilni, nehogy felborítsák velem együtt, aztán a nyakamba minden, ezért vagy hazamegyek Békásra, vagy bekéredzkedek egy étterembe. Nem örülnek neki, de ki örül manapság? Ja és a Rózsaszín Pitbull. Ma csak kólát iszom, szárazon, feketén.

Amikor még nem is szólt semmi, se muzik, se zaj, se baj, már megjelent egy, a környéken termő, virágzó és hervadó morcnéni seprűvel, indult oda felindultan tiltakozni a hídra, „majd én lelombozom őket!” – gondolta, de mondta is: „Engem a hang zavar! Követelem, hogy azonnal halkítsa le ezt a vidám, életigenlő és felszabadító zenét, mert az uram és én nem van hozzászokva lenni ehhez, mi több, egyenesen felkavarja! Ne, ne merjen, ne ráncigáljon elő minket a saját segglyukunkból! A felszínes, s üres kapcsolatokban látjuk szürke énképünk teljes kiteljesedését.” Egy vidáman szaladgáló hippicsapat véletlenül óvatosan becsúsztatta a morcnénit a Dunába. Soha többé nem látták. Tiltakozni.  

„Nyílt lány használata megengedetlen, lengő teher alatt tartózkodni tilos” – ez volt nem kiírva egy táblán. Hamis, de szép, mint a filmes csók. Egy szándékosan kopasz fiúcska így kiabált barátainak, noha mellettük sétált:

- A csajnál is. Nála is elszaladt a cérna, a szörnyalakú, écesszájú démonnő. Könyékig nyúlt a kapcsolatba és magára kente. Azt hiszed, nincs igazad, hazugságot szóltál, te buta eper, pedig éljen, éljen, mert nyert! A Magna Cum Laude alatt pillantottam meg és érzem, hogy ma a   Korn után és a Snoop Dogg között megkapom a csinos kelet-európai szépséget. Te, felesleges állat! Ne kételkedj. …Próbálkozom, bocsánat. …Majd ha meleg van, megyünk a jégboltba.

Jön a csaj, azt mondja, elvettem a szüzességét. …Erre hüledezem csak: „Minek nézel engem, szivi, holmi tolvajnak? …Hé, fiúk, hallottátok, hogy minek néz engem ez az emlős? Hahaha, tolvajnak! Hát tolvaj vagyok én, he? Lopós? Ócska gengszter? Annak nézel?”

Leszáll az éj, lobbannak a koncertek, és SzigetKandúr elindul körútjára, fel-le fog sétálni eseményről-eseményre bátran, cicajelmezben, egész alakosan, mindenkit lehellőz, mert ha már megszülték ezt a pompás szlogent, valaki használja már, legalább ez a műmacska. Ha úgy vesszük, nem is szlogen ez a hellő, inkább afféle hangulat-csujogató, érted, hogy mindenki hellőtestvér, vagy izé.

Hellő! Hellő!

SzigetKandúr elnyomja utolsó cigijét, felveszi a fejére a fejét, majd baszomul semmit látva elindul. 

A Szigeten sosem vagy egyedül. Ma este Kandúr pláne nem volt egyedül. Minden mozdulatát éhes szemek figyelték. Többen várták már, mint sem. Meghúzódtak a dallamtól rezgő sötétség mélyén. A macska közeledett. Egyre közelebb a közelhez…

- Tiporjuk el SzigetKandúrt! – kiáltották a partyzánok és egyszerre vetették magukat a cicára, fiúk-lányok vegyesen. A hellőcica meg lett unva. Elég volt a megannyi hellőből, és hogy több hellő ne essen idén, hát elvágták annak irritáló forrását: olyan gyorsan kicsomagolták a meglepett K. Istvánt, hogy fel sem fogta.

Petróleummal locsolták le a szőrös illetőt, majd öngyújtó lobbant. 

A cicajelmeznek gyorsan leesett, hogy mi következik, s így könyörgött:

- Ne még! Nem múlhatok el ilyen hirtelen és hitvány módon. Másrészt ittam is ma már, és nem mehetek át részegen a Cicamennyországba, hiszen akkor eltévedek a létdimenziók között, ha nem színtiszta tudattal fordulok a Fény felé. Miért nem lehet ezt megérteni?! 

Tényleg nem értették a jelmez szavát, pedig volt rá száj vágva. Meg beszélőüreg. Nyálnyílás.

Cica megkapta a fényét. Hamar meggyulladt az egész. Alig sikoltozva és gyorsan égett a pompás cicamez. Lángolt. Frissen sült vattaszag emelkedett a fák fölé. A kandúr reklámalkata elszenesedett szarrá vált.

K. István jelmeze egyetlen miaú nélkül múlt ki. Elfüstölt, néma macskajajjal. SzigetKandúr emberlelke, az István, egy kukán ülve, szomorúan leste szőre maradékát, azt a Brazília-alakú fekete foltot a földön. Külsérelmi nyom.

A buta jelmez mind a 9 életét egyszerre használta fel.

  
  

Megjelent: 2014-07-10 16:10:22

 

Rimóczi László (1979) újságíró,  a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.