Keresés a honlapon:

Major Judit: 2-es sorozat - Tárgyakon vers

 Major Judit: Zöld út fahasáb plasztika letraszettel (2016)

Ezen a héten Major Judit azon munkáiból mutatunk be válogatást, ahol a művésznő saját verseinek illesztési pontjait keresi képzőművészeti projektjeivel. A munka 1989-ben kezdődött, és jelenleg is tart. 

 

1.

Major Judit: Képvers tárlat, halszemoptikával, 1995

TERMÉKETLEN ZAJÁBA

Terméketlen zajába

Zuhant a város,

És én, tétován

Állok a peremén…

 

2.

 

 

Major Judit: Vers pausz hengeren, 2016

 

TALÁLKOZÁS ERNEST TATAFIORÉVAL

Hunyorgó szemmel mérte végig

a kávéház asztalánál.

Magokat érintett,

fák sarjadtak belőlük.

-Hátha őt küldték a

finom, rejtjeles üzenettel…

 

3.

Major Judit: Zuhanó angyal, 2016

 

ZUHANÓ ANGYAL

Levelek szárnya bólogat,

lilás ég szüremlik az

est-száraz ágakon át- zuhan,

zuhan az angyal…

Levelek szárnya hull

hideg kezekkel

reszket mélabús, halvány

szemekkel,

arcra hullt…Istenem!

Arcra hullt az angyal.

 

4.

 

 

5.

Major Judit: Vers szivacson, 2016

 

MARÉKNYI FÖLDBEN AZ ÖRÖKLÉT

Maréknyi földben az öröklét,

magvai súlyos színek.

Füstjében a babság zöldell,

és aranylanak a füvek.

Kioldó rózsák aljában bölcső,

száraik tövén megül a pára.

Végtelen törzsekben érik az örök csend,

és édes olajként, simul az ága.

 

6.

KERTI KÉZMOSÁS

Egy kerti kézmosás a féltető alatt…lavorban,

ahol szappan és törölköző van.

Fémes koppanás, a kanna alja, és vele

a kézmosás összes csepegő, csorgó, lágy hangja.

Mint bepaszpartúzott akvarell,

-mi helyét a nappali fő falán nyeri el-.

Szép és patinás a pillanat,

Hmm a kinti kézmosás és a pirkadat…

Vagy estefelé kertes-fáradt izomlázzal,

tán délután ábrándos, lassú szertartással.

Locsbolás és öröm,

A szappan illata bőrömön.

A törölköző se mindegy,

Érdes-puhán ölel, mint a családi rend!

Igen. A napszagú törölköző az utolsó mozzanat,

a kerti kézmosásban, a féltető alatt!

 

7.

A NÖVÉNYEK LÁM ÉGIG HAJOLNAK

Habzó munka, és nehéz utak…

Míg a csendes matatás naplód

Lapjai közt, csak egy pillanat.

Egymásnak feszülő rendek,

s a feltörő nyári zöld

örökkévaló, töretlen akarattal.

Belül a világ, s porszem odakint…

-Mégis, a börtön legkeményebb.-

Némán nézed, békés egykedvűséggel,

Hogy a növények lám,

a hatatártalan égig hajolnak.

 

Tovább a Galériába >>>

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-06-10 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.