Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Újszászi Ilona: A Fekete földtől a Kurta életig (Könyvbemutató helyett kérdeztük Bene Zoltánt)

 

A Fekete földtől a Kurta életig

Könyvbemutató helyett kérdeztük Bene Zoltánt

 

 

Újszászi Ilona: Mióta foglalkozik szépirodalommal?

 

Bene Zoltán: Viszonylag régóta. Már a középiskolában is próbálkoztam. A Tömörkényben, ahová jártam, több-kevesebb sikerrel szerepeltem pályázatokon, ami annyit jelent, hogy az évről évre kiírt Tömörkény pályázaton mindig nyertem valami díjat – ez azonban nem engem dicsér, inkább arról árulkodik, hogy nem volt valami erős akkoriban a mezőny. Mindenesetre érettségi után sokáig nem írtam semmit, aztán egyszer csak elővettem egy régi ötletet, s ebből lett a Fekete föld, azaz az egyiptomi Amenemhát története a Krisztus előtti VI. századból, ahogyan azt ő maga előadja című regény. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően a történet − könyv alakjában − meg is jelent 2001 könyvhetére. Ezt követően küldözgettem novellákat folyóiratoknak, s hamarosan azok is kezdtek megjelenni. Azóta közel 50 irodalmi lapban jelentem meg, többségükben nem egyszer, nem is kétszer, de rendszeresen. Igazából ez utóbbi, azaz a folyóiratok fontosabbak voltak számomra, mint a kötet, bár a Fekete föld-et szerettem írni és többé-kevésbé szeretem így is, ahogy megíródott; az irodalomban való legitimitást viszont sokkal inkább az jelenti, ha az igazi, értékes folyóiratok befogadják az embert.

 

ÚI: Legújabb, Kurta élet című kötete bemutatójáról az Irodalmi Jelen Online „Pótszékes könyvbemutató Szegeden” címmel számolt be (http://irodalmijelen.hu/2014-okt-17-1427/potszekes-konyvbemutato-szegeden). Minek tulajdonítja a sikert?

 

BZ: Amennyiben siker alatt azt értjük, hogy 60-70 ember jött el a bemutatóra, ami egyben a kötet illusztrációiból nyíló kiállítás megnyitója is volt, nem tudom a választ. A rendezvények látogatottsága az utóbbi évtizedben egyre kevésbé jósolható. Persze, vannak olyan események, ahol biztosra lehet venni a magas részvételt, de még az ilyen „tutira vett” esetekben is érheti meglepetés a szervezőt. És ezt, az érdeklődésnek egyre inkább jellemző esetlegességét a kultúra szervezői Budapesten éppen úgy tapasztalják, mint a vidéki településeken, legyenek azok városok vagy falvak. Az irodalmi rendezvényekre mindez hatványozottan igaz.

 

ÚI: Honnan merít ihletet és kiknek ír a mai elbeszélő?

 

BZ: Ottlik Géza mondta egy interjúban: az író a létezés-szakmában dolgozik. Ez esetemben annyit tesz, hogy mindig dolgozom, ha nem is konkrétan a gép előtt ülve és bőszen püfölve a klaviatúrát. Miközben a buszon hallgatja az utasokat, az utcán figyeli a járókelőket, aközben is dolgozik az ember. És hogy kinek ír? Sylvester János, aki elsőként fordította le a teljes Újszövetséget magyarra (1541-ben jelent meg), azt írta az előszóban, hogy „az magyar népnek, a' ki ezt olvassa.” Hát, az írók így vannak ezzel azóta is. Annak írnak, aki elolvassa őket.

 

ÚI: Mintegy iránytűként mottók olvashatók a Kurta élet elején, majd a ciklusok előtt is, mégpedig filozófusoktól származó idézetek. Miért? Talán így természetes attól a szerzőtől, aki a Szegedi Tudományegyetem filozófia doktori iskolájának hallgatója?

 

BZ: Talán természetesnek nem mondanám, de tény, hogy sok filozófiai szöveget olvasok, részben a doktori iskola miatt, s mikor olyan mondatba, mondatokba botlok, amelyekről úgy tűnik, esetleg jók lehetnek majd mottónak, sebesen kiírom őket. Mondatokat, amelyek olyan kérdésekhez közelítenek, amilyenekhez én is. Azt se feledjük, hogy a szépirodalmi szövegektől sosem állt távol a bölcselet. Sőt.

 

ÚI: Szép könyv a Kurta élet. A borítót és az illusztrációkat – hasonlóképpen a 25 történetet egybefogó Továbbmondott történetek című kötethez – Pusztai Virág jegyzi. Föltételezhetően nem csak azért, mert Virág a párja és társa, hanem azért is, mert az író is fontosnak tartja a képi világot. Mit tesz hozzá a szöveghez az illusztráció?

 

BZ: Nagyon sokat... Bár ezt a kérdést leginkább Virágnak kellene föltenni... Azért próbálok válaszolni rá. Illetve előtte annyit megjegyzek, hogy mások is illusztrálták már köteteimet Majzik Andreától Simon Zoltánig, de tagadhatatlan, hogy izgalmasabb, ha Virággal dolgozunk együtt. Már csak azért is, mert ő is jelen van nem egy írás létrejötténél, s én is ott bóklászom olykor, amikor ő rajzol. Sőt, olyan is előfordul, hogy az íróasztalunk egyik felén ő rajzol, míg én a másik felén írok. És végre a kérdésre is válaszolva: az illusztrációra sokáig a szövegnek alárendelt műfajként tekintettek, a XX. század második felétől azonban egyre hangsúlyosabb a kölcsönösségi viszony. Buday György vagy Kass János illusztrációi például, jóllehet szorosan kapcsolódnak az irodalmi szöveghez, amelyhez készültek, egyszersmind önálló alkotások. A Kurta élet grafikái szintén megállják a helyüket a szöveg nélkül is. A Továbbmondott történetek esetében kicsit más a helyzet, mert az illusztrációi inkább hangulati elemek, egyfajta sajátos iniciálék. A borítója viszont kétség kívül képes önálló műalkotásként létezni.

 

ÚI: A legújabb kilencedikes irodalmi szöveggyűjteménybe, illetve tankönyvbe is bekerült. Mit jelent ez egy író életében?

 

BZ: Valóban, a Nagy Sándor című novellám – amely korábban az egyik irodalmi folyóiratban jelent meg – olvasható a szöveggyűjteményben. Azt remélem, úgy akadt rá a tankönyvíró, hogy olvasgatta a lapokat. Azt viszont nem tudom megmondani, mit jelent számomra ez a szöveggyűjteménybe-kerülés, nem gondolkozom ezen, nem vezetne sehová. Ha valamit mondanom kell, hát azt mondom, hogy leginkább a társaság, amelyikbe beválogattak, megtisztelő. Hiszen ebben a bizonyos szöveggyűjteményben a ma is élő szerzők közül rajtam kívül Darvasi László, Podmaniczky Szilárd, Spiró György, Háy János, Varró Dániel, Petőcz András, Benedek Szabolcs, Szőcs Géza, Békés Pál, Bodor Ádám, Szakonyi Károly és Rakovszky Zsuzsa szerepelnek írásokkal.

 

ÚI: Kíváncsi lennék a hétköznapokban az Algyői Faluház és Könyvtár igazgatójaként tevékenykedő Bene Zoltán időgazdálkodására. Hogyan fér bele a közművelés, az intézményi teendők, a mindennapi gondok megoldása, a szépírás és az egyetemi filozófiai tanulmányok?

 

BZ: Markáns különbség van a tevékenységek között. A tanulás is, az írás is magányos tevékenység. Senki nem tanulja meg helyettem, amit meg kell; és nem is írja meg más, amit akarok, csakis én. A többi ezzel szemben társas ténykedés. S nekem kiváló kollégáim vannak, könnyű a dolgom.

 

ÚI: Jónéhány kötet látott már napvilágot Bene Zoltán neve alatt, de írt már olyan történelmi drámát is, amelyet nagy sikerrel vittek színre (Bujdosók). Mindezt hogyan fogadja a legszűkebb, vagyis a szegedi és az algyői környezete?

 

BZ: A legtöbben szerintem nem is tudják. És ez így természetes. Ezért ért meglepetésként, amikor 2014. januárjában Szeged város kulturális kitüntetését, a Kölcsey-érmet megkaptam. Mint író. Arról ugyanis, hogy kik kapnak Kölcsey-érmet, amennyire én tudom, különböző kulturális és művészeti szervezetek javaslatai alapján dönt Szeged Város képviselő-testülete. Nem gondoltam, hogy számon tartanak. Ami Algyőt illeti, igyekeztem ezt a két dolgot, két minőséget (irodalom és közművelődés) külön kezelni és különválasztani, amennyire csak lehetséges.

 

ÚI: Kicsoda Bene Zoltán? Az egyiptomi Amenemhát, vagy a Kurta élet első ciklusa, a Falunk tükre történeteinek háttérbe húzódó mesélője, netán Pósa, vagy , no meg igazgató és férj, és…?

 

BZ: Bene Zoltán férjnek férj és 2006 óta igazgatónak is igazgató, meg a húgának testvére, a szüleinek gyereke, a barátainak barátja, meg egy rakás egyéb ilyen-olyan izé még, de semmiképpen sem egyiptomi írnok, semmi esetre sem Pósa, s nem is Zé, és nem az a fickó, aki egy faluról mesél mindenféléket. Inkább az a fickó, aki kiötli és leírja Amenemhátot, Pósát és Zét és mindazt, ami velük megesett, s aki ezerfajta mesélő szájába ad szavakat, történeteket. Nyilván van kölcsönhatás közte és az említett alakok között, oda is, vissza is áramlik ez-az. Olyan ez, mint mikor egy festő lefest egy házat. A vásznon a házat látni, mégis ott van a festő is, aki festette.

  
  

Megjelent: 2014-12-18 17:00:00

 

Újszászi Ilona

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.