Videó:
 

Újdonságaink:
Rendezvényajánló:
V dec. 17, 2017 @16:00 - 12:00AM
III. Óbudai Képzőművészeti Tárlat - Szindbád-Óbuda c. kiállításmegnyitó
V dec. 17, 2017 @17:00 - 12:00AM
Kiss Márta: én te (n)ő - Kiállítás
V dec. 17, 2017 @17:00 - 12:00AM
Zvolszky Zita: Angyal-Ember-Áldozat c. kiállítása
V dec. 17, 2017 @17:00 - 12:00AM
Szakács Imre: 7x7 - Kiállítás
V dec. 17, 2017 @17:30 - 12:00AM
Péter-Szabó Katalin és Vágó Zoltán: MIKRODUETT - Kiállítás
V dec. 17, 2017 @18:00 - 12:00AM
KAPU - Kiállítás
V dec. 17, 2017 @19:00 - 12:00AM
HEGEDŰS 2 LÁSZLÓ: A SZOCIALISTA SZÜRREALIZMUS TITOKZATOS BÁJA vizuális szimfónia
H dec. 18, 2017 @18:00 -
Kezdőmondat Parti Nagy Lajossal
Sze dec. 20, 2017 @19:00 -
Lépésről-lépésre - A Budapest Kortárstánc Főiskola a Trafóban
Cs dec. 21, 2017 @19:00 -
Magyarázatok X számára: Forgách András és Szemző Tibor

Partnereink:

Kultúra & Kritika – A PPKE BTK Esztétika Tanszékének kritikai portálja

 

Magvető Kiadó

 

Doktoranduszok Országos Szövetsége – Irodalomtudományi Osztály

jooble.org

 

 

 

 

Lét és világ

Észjárás, norma

    Zsúfolt vagyok, de éjszaka sokat tisztultam. Tele voltam odaadással, tenni akarással. De az álom elvett ebből. Adott helyette struktúrát. Kicsit leengedte a fáradt gőzt az elme kapillárisaiból. Friss szótöveket ültetett a félregombolt földbe. Úgy éreztem reggel, hogy az ember az, amit beszél és gondol. Nemcsak az, amit átél és tesz. Persze a gondolkodás is egy tett. Folyamatos. Mint a lélegzés és az emésztés. S a kérdés, milyen ennek a permanens ész-járásnak, ketyegésnek az állaga. Konzisztenciája. belenyúlik-e az identitás-szigetbe vagy csak azért szökik a megszokotton kívülre, hogy pihentesse a fáradt tradíciókat?

    Az egyik hetilapban láttam ilyen mondatot a könyvtárban. „A szabadság üres sivataga.” És a net ellentmondásait taglalta. Nem olvastam tovább. Éreztem, hogy rólam is szól. És nem akartam szembesülni már kora reggel bizonyos hibákkal. Mert valóban a képernyő is tud ölni, akár a betű. Ha össze-vissza kattintgatunk. Mindig cél kell, hogy a szabadság élvezhető területként legyen megművelve. Ha elképzelés, koncepció nélkül szörföl a néző, akkor egyrészt belebotlik olyan dolgokba, ami rombolja a hangulatát és depresszióba eshet. Másrészt egy csomó fölösleges információ kerül a tárgylemezére, ami elveszi az erejét a lényegtől és elveszi a teret attól, amire tényleg szüksége lenne aznapi énünknek. Tehát, ezért jó a könyv. Ami nem vezet máshová, csak oda, ahol üde parkok, tiszta és koherens szövegek szökőkútjai vannak. Persze, a könyvek között is válogatni kell. De amik oda vannak készítve az éjjeliszekrényre, azok valószínűleg hasznunkra lesznek.

    Tandori Dezső a Biblia után az első. Ő az, akitől három sort elolvasva, beindul a képzelet, szikrát kap a fantázia motorja és elkezdi működtetni a frenetikus gondolkodást. S ilyenkor egyfajta jó illat lengi be a szobát. Az olvasói és az alkotói tudat, mint két horizont, összeolvad, és egyfajta architektúra jön létre az agyban, ami átlátható ötletek tárházaként már kész menü. A zsalu sarokvasa (Magvető, 1979.) az egyik ilyen napindítási erőd. A 159. oldalon nyílt ki szombaton, ahol a szerző Ottlik Géza: Hajnali háztetők című regényéről ír. A tanulmány címe máris feldob. „Agyagszerűen lehetett nyomogatni, formálni: de nem agyag volt.” Maga az idézet indít el reflexiókat az olvasóban. Hiszen az idő is ilyen. Sőt mondhatnánk, a reggel is hasonlóan elasztikus. De a nyelv végképp. Kiderül, a kötetben egy radírgumiról van szó. Gyufás skatulya nagyságú, képlékeny, szagos radírról. Rejtélyes minőség. Jegyzi meg Tandori. Igen. Az ilyen radír, akár a gyurma, mindig friss nedvességtartalmat merít az aktuális levegő sejtjeiből. Ha éppen nincs túl alacsony nyomás a szoba, a vers-műhely atmoszférájában. Divertimento. Mégis életmentő lábjegyzet ez. Élményfajta.

    A valósághűség Ottlik esetében fontos. De az is legyen gyúrható, eleven anyag. Ahogy fél Kosztolányi is attól, hogy az olykor homályos, ódon bánatot elveszíti, vele együtt a szívét is. Vagy az életét? Lehet. Erre vigyázni kell.

A másik könyv, ami vár rám reggel, Rugási Gyula: Léten túli etika. (Gond-Cura Alapítvány, 2015.) Levinas filozófiájáról szól. Kulcsmondata szerintem az, hogy: „Minél igazságosabb vagyok, annál bűnösebb leszek.” A törvény általi nem-megigazulás exegézise ez. Amely a kegyelmet, a hitet teszi első helyre. Annak ellenére, hogy Levinas ó-szövetségi figura, mégis vallja, hogy önerejéből képtelen igazzá válni Isten előtt. Érdekes paradoxon. A büntetlen előéletűnek mondott személyek is bűnösök. Ezt már én bonyolítom az elmémben. Mert az eredendő bűnt hordozzák lelkükben. De arra is van megoldás. Jézus vére. (Folyt. köv.)

   

 

 

Creative Commons Licenc


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.