Állandó rovatok

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Ezt nem tudom megítélni. Azonban Halmosi Sándor Kiáltó szó a tiszta irodalomért címen közölt töprengése fontos inspiráció volt számomra az intellektuális tisztesség kritériumával való foglalatosság tekintetében. Az eszmefuttatás végére érve az a konklúzió bukott ki belőlem, hogy a gömbölyű forog itt kockán. Filip Tamás Csukott szemmel című verse pedig lenyűgözött.

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Barnás Ferenc Életünk végéig című regényét tartom 2020 legfontosabb irodalmi művének. Életrajz és fikció szürkezónájában íródott, ahol eldönthetetlen, hol végződnek a tények, hol kezdődik a képzelet. Beszélői számot adnak kiszolgáltatottságukról

Az Életünk végéig fordulat Barnás Ferenc pályáján. A szöveg epikus elemekkel megtűzdelt napló stílusában számol be az elbeszélő életéről a 2010-es évek Magyarországán. Az ötvenes elbeszélő Paulich Sebestyén filozófus, az ún. Objektben teremőr. Mindenki Sepinek szólítja.

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Számomra egyértelműen Grecsó Krisztián Magamról többet c. verseskötete, melynek témái az én életemet is meghatározzák. Örülök, hogy visszatért a költészethez.

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Spiró György: Sajnálatos események – Két tragédia közjátékkal Kádárról.

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Áfra János – Szegedi Varga Zsuzsanna: Termékeny félreértés/Producitve missreading.

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Formabontó leszek, mert nem hagyományos értelemben vett szépirodalmi alkotást jelölök meg, hanem egy szépirodalmi igénnyel megírt memoárt. Térey János Boldogh-ház, Kétmalom utca című visszaemlékezés-töredéke az, amiről azt gondolom, méltán érdemel megkülönböztetett figyelmet. Igaz, az emlékirat befejezetlen maradt, de a hiányokkal és kérdőjelekkel együtt is fontos része a Térey-életműnek. Mert nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a múlt is a mienk: a családi emlékek, a kötelékek – és persze a szembesülések, a vívódások, a traumák is. A szerző idén lett volna 50 éves, a könyv ebből az alkalomból jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában.  

Nem hallgathatom el, hogy volt egy másik lebilincselő olvasmányélményem is: Gálfalvi György Világszélen című kötetéről van szó, amely riportok, esszék, naplójegyzetek gyűjteménye, ami egy picit a régi idők emlékei közé navigál vissza.

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Annyira szeretjük ezeket a legeket. Szépségkirálynőket, csúcstelefonokat választani, legjobb termék, legszebb épület, mindig az jut eszembe, ahogyan gyerekkoromban a faluban szögelik ki a tiszta udvar, legszebb ház táblát a népek, miközben ahány ember él, annyi a legszebb. Nekem sok fontos könyv jött idén, kettő van, ami nagyon megtépázott, az egyik Babarczy Eszter A mérgezett nő című novelláskötete volt a Jelenkornál és most, mondhatni folyamatosan olvasom, felfedezem Jászberényi Sándor Varjúkirályát, ami a Kalligramnál jött le, nagyon erős borítóval és még erősebb történetekkel.

 – Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

 Nádas Péter: Arbor Mundi

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Dragomán György 2014-es, Máglya című regényének új kiadása volt az egyik meghatározó olvasmányélményem.  

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Hartay Csaba: Átkiáltani az őszbe (Scolar). Az örökkévalóság szempontjai szerint írja a verseit, nem a kánonok elvárásaira fókuszál, mint sok más kortársa. Szellemi függetlensége példaadó, ugyanakkor szemléletmódjával összhangban van nyelvhasználata, beszédmódja. Én ismerem az életét, a valóságban is olyan, mint az írásai. „Testem avar, ereim alkonyi égre meredő ágak.” Ez az oeuvre valóban hasonlít a természeti jelenségekhez. Egyik elágazása érdes, matt és mégis jóízű, másik ága keserédes s a nyelvezete rejtjeles. Mégsem megfejthetetlen. A harmadik ága apró levélkék és kicsike gallyak, szavak, akkordok és dallamfoszlányok. De a tónus, az aspektus mind a három útnál ugyanaz. Kíváncsiság, mi rejtőzhet a folyóparti kavicsok, füvek, mohák alatt? Talán a nyelv, a szavak. Hartay misztériuma feltárja magát. Jó olvasni ezeket a verseket, mert megfogják a kezét a befogadónak.

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Őszinte leszek, nem akarok blöffölni: sajnos nem jutott el hozzám túl sok idei kötet, úgyhogy erre a kérdésre nem tudok válaszolni.

– Melyik kötetet tartod a legkiemelkedőbb fordításban megjelent műnek 2020-ban?

Sajnos erre sem tudok válaszolni.

– Ki volt számodra az év felfedezettje és miért?

Az év felfedezettje számomra: Gálla Edit volt. Szégyellem magam, de nem hallottam felőle addig, amíg az egyik nyári Holdkatlanban el nem olvastam néhány versét. Nagyon erős tehetség. Utánanéztem, és elolvastam több művét is a neten, és teljesen meggyőzött: mindenképpen helye van – és lesz – az irodalomban. Kívánom neki, hogy elérje azt, hogy minél többen meg- és elismerjék. Sajnálom, hogy nincs meg nekem az első kötete. 

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Ezt nem merném nagyobb merítés híján megválaszolni.

– Melyik kötetet tartod a legkiemelkedőbb fordításban megjelent műnek 2020-ban?

Erre csak részrehajló választ tudok adni, ugyanis a kiadónk (AB ART Kiadó, Balázs F. Attilával közösen) által életre hívott és Fábián István általt tervezett és illusztrált míves kortárs világirodalmi sorozat, a Lyra mundis kötetei között nagyon sok izgalmas műfordítást találunk, olasz, szerb, albán, román, párizsi, moldáv, amerikai, kenyai, vietnámi költőket, antológiákat. Ezek közül én a sorozat 10. darabját emelném ki, Laura Garavaglia [olasz] Csendkvantumok című kötetét, de nagyon izgalmasnak tartom a 8-ast: Duska Vrhovac [szerb] Memento Vivere, a 11-est: Linda Maria Baros [párizsi román-francia] Borotvapengeház, a 12-est: Christopher Okemwa [kenyai] Tisztítótűz, a 13-ast: Bill Wolak [amerikai] Nem szeretni veszélyes vagy a 14-est: Constantin Barbu [román] A semmi ketrecébe zárva című köteteket is. Ezeket egyébként mind az idén adtuk ki, a karantén alatt.

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve? 

Háy János: Ne haragudj, véletlen volt című, karanténnaplónak álcázott műve az első mondattól az utolsóig erős, sűrű szöveg. Számomra nemcsak az év legfontosabb könyve, hanem maradandó alkotás, amihez többször vissza fogok térni. A napló csak forma, színtér, a szerző valójában nem a karantént dolgozza fel, hanem felesége, Eszter halálát. Nem könnyű olvasmány, mélyen a tárgyba vág, megmutatja a rejtett rétegeket, megállít, elgondolkodtat. Mesterien szőtt cselekményszálak, érdekes gondolatmenetek, keserű humor, torzításmentes kép, folyton változó lírai én jellemzi. A világ, ahogyan csak Háy János tudja ábrázolni.

Holdkatlan: 

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

– Melyik kötetet tartod a legkiemelkedőbb fordításban megjelent műnek 2020-ban? 

– Ki volt számodra az év felfedezettje és miért?

– Melyik volt a kedvenced a Holdkatlanban megjelent írások közül és miért?

– Hogyan befolyásolta az életedet a koronavírus-járvány?

– Mik a terveid 2021-re?

Hegyi Botos Attila: Ezekre a kérdésekre érdemben: nyugodt lelkiismerettel aligha tudnék válaszolni.

Amit megengednének, esetleg amoly halk kérdések (?) - hogy persze, sok minden átpergett előttem; kerültek kezembe a legkülönfélébb gesztusok alkalmasint kedves mozzanatai, netes publikációk, nyomtatott könyvek úgy, amint mindennapi, gondozandó penzumok, de sommázatot mondani? Emelni ki? 

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Bodor Ádám Sehol (Magvető Kiadó, 2019) című novelláskötetét említeném. A cím egy nemlétező földrajzi helyet jelöl, csak néhány helységnév (Leordina, Hlinka-tető, Dvug folyó) és szláv személynév utal arra, hogy talán valahol a román-ukrán határ közelében zajlanak az események. A novellák ezen a ponton kapaszkodnak egymásba, mintha egy nemlétező térség faluinak házait járnánk sorra, ahol rendre bekopogtatunk, és mindegyik ajtón kidől egy csontváz. Az elbeszélői hang, a történetekben rejlő abszurditás és a visszatérő motívumok (haj, égetés, halál), egységessé teszik a különböző történeteket, és ezzel egyfajta teljességérzetet keltenek – ebben a képzeletszülte seholvilágban. 

Pec Gábor: A frankfurti múzeum

S nekünk, olvasóknak sem kell magyarázni, hogyan érezhetjük mi magunkat otthonosan ebben a gazdagságban, hogyan olvassuk újra három vers, Ady Endre költeménye, Tóth Olivér palimpszesztje és Mirko Gottesmann fordítása révén egy század közép-kelet-európai irodalmát, kultúráját és tragikumát.

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Engem grafikus hallgatóként Áfra János és Szegedi-Varga Zsuzsanna Termékeny félreértés című könyve nagyon megnyert magának, mert izgalmasan és esztétikusan ötvözi a lírát, verbalitást a vizuális, képi elemekkel.

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Mohai V. Lajos: Tintaceruza a sörösládában (PRAE, 2020). A legbékésebb, legemberibb Közép-Európa képei a valamikori békeévekből, ahol Prága és Nagykanizsa összeér egyetlen emberöltőként, és arany jókedv festi a háttérben készülődő iszonyatot. Arany idők, aranyfényű sör, Arany Prága, Hašek és Hrabal – mintha mindannyiunknak lenne törzsasztala az Aranytigrisben.

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Azt, hogy melyik volt a legfontosabb még megtippelni sem merem, csak azt tudom megmondani, számomra melyik volt a legfontosabb. Két kötetet is említenék. Az egyik egy rendhagyó „antológia”. Ez az Irodalmi Jelen Trianon lapszáma, amely kortárs írók, költők prózai és lírai műveit tartalmazta. Ez mindenképpen fontos kordokumentum. A másik Bene Zoltán Isten, ítélet című regénye.

– Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve? 

Egy folyóirat felkérésére évek óta elkészítem évi tízes irodalmi toplistámat. Noha, természetesen, versesköteteket is olvasok, s igyekszem, amennyire ez lehetséges, a kortárs magyar költészet területén is „képben lenni”, de alapvetően prózakritikával foglalkozom. Talán ez az első év, hogy a listám élén, az első helyen, egy verseskötet szerepel: Géczi János Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral című kötete, amely a Pesti Kalligram gondozásában jelent meg. Tudnék pontos, mérhető értékeket felsorakoztatni, mitől és hogyan lesz ez a könyv a kortárs magyar szépirodalom egy fontos mozzanata, műve, de nemcsak kritikus vagyok, hanem magánszemély-olvasó is, s e könyv esetében ez a „magánélmény” lett sokkal összetettebb és tartalmasabb, ezért a róla szóló írásom is inkább esszé lett, mintsem egy klasszikus kritika. Sok összetevőjét kifejtettem ennek az élménynek, itt most csak a legfontosabbra hivatkoznék. A Géczi-vers olvasásakor az intellektuális élmény amplitúdója a maga jelentésbeli vonzatkörével lett rendkívül fontos: az élmény mélységei, távlatai, kiterjedése. A versekkel együtt újraolvastam (legtöbbször a szó szoros értelmében is) az európai kultúra hagyományanyagát.