VideóSzabó Imola Julianna videója Keresés a honlapon: |
Górcső
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
hajamba mászott az éjszaka szépe
helyezzenek vissza jogaimba
Holdfénytelen volt megint a város. Az orrát sem láthatta két kortárs. A Hold képe pedig éjjel látszott. Mert éjszaka volt. Az biz nem vitás. De olyankor a fránya Hold pofátlan' csak visszaveri a Nap sugarait, mert önérzetes: "kell a francnak mástól az a sok foton, még egyszer elvakít".
Vannak órák, hetek, hónapok Többször voltál éhes, mint jóllakott.
Vannak gerinctelenek, puhák Vannak milliomosok s csudák.
Vannak eb sorsok s rossz napok Meg sok szép ígéret s jóslatok.
Vannak órák, hetek, hónapok Egyre kevesebb, aki jóllakott
S több lett a kilakoltatott Óceán nagyságúak a bajok.
Vannak órák, hetek, hónapok Már senki nem mondja, hogy jó napot!
Mindazoknak, akiknek adósa maradtam ezzel
Hogy mondjam el, mit férfiúi szemérem nyelve alatt, mint féltve őrzött kincset rejteget, a szót, az igét, mely belőled sarjad, ’s talán a legszentebb?
Hogy mondjam el, mit férfiként ostobán restell az ember, mintha csak félne kimondani a szót, mi lehetne lánc, örök kapocs, helyette csak hímez-hámoz, kertel.
...amint az ősz ma átkarolt, fülembe mélabút dalolt, ezüst szitája rét felett- ledér kamilla csókja lett, nevetve rázta kóc haját, Napot takart a kis galád. ...az ősz ma érzem itt rekedt, a csend megült a domb felett.
Porta speciosa fogad a sírmezőn, hol lándzsák s csontok egymás mellett pihennek… Nem színház volt…tízezrek napjára redőny - s áldozata révén még a rossz is szent lett.
Szelíden hullámzik e halál kertje. Nincsenek arcok nincs-Veronika kendőn! Senki dolga, hogy az öldöklést felejtse. Porta speciosa fogad a sírmezőn…
az én csendem az üresség csendje
hatalmad ha volt én adtam kezedbe romlott szívedet vetettem ketrecbe e látó tömlöc fekete ének csöndjébe alakod váltott árnyból emberbőrbe
azóta nyúznak álmok húznak terhek karod sóhajtermesze a szerelemnek húsvéti átka lett e az újjászületésnek mag vet ágyul megkönnyebbülésnek
Erdő anyónak karja kitárva, fák sűrűjében nem vagyok árva, annyi a kincs itt, annyi a szépség, nem rág a bánat, nem kínoz kétség,
száz kicsi társam várja a jöttöm. Lábam előtt egy sün van a földön, gyöngyszeme villan, és az avarban zizzenő hangú alt ma a dallam.
Hiszel bennem és ez az egy mindennél többet érő vallás: nem kell ide semmi eszmény vagy pszichologizáló áthallás, mert megnyitottál egy ősi szentélyt bennem, amiről magam sem tudtam és ahonnan szemeid szelíd tótükrén át egy lelkünkben úszó palotába jutottam.
ilyen a sorsunk e széljárta
Az útmenti ráncos sáncban vadsóskák közé hullottak darázs marta körték, őszi napon aszalódtak a szilvák, éhes madarak almák héját törték.
Ahogy szedte a zamatos gyümölcsöt, remegett az öreg érfolyós keze, merengett a kövér vászonzsák fölött, hogy ér haza túlsúllyal biciklije.
Kiszökött a cefre a rozsdás hasú hordóból, muslincák zúgtak hajnalig, hab folyt, részeg varjakra szállt a gyanú.
Szeszfőzdében a mosoly néha hamis, a kifejlet pálinkára bízható, bizonyítja ezt szomjas útkaparó.
Entereket és rigmusokat ütök félre. Forma- bontok. A szöveg át- alakul, míg nyelvet- öltve szótagokat újra- számlálok, rendszert- váltok.
Ilion kapujában
Akhilleusz voltam, a mürmidón hős, vakmerőségemnek és leleményemnek mígnem jött egy nyegle Párisz, és egyetlen Akhilleusz, a rettenthetetlen voltam, végül
Papírra rótt, rövidre tört sorok között szemem kutatva kóborog, akár a szél az őszi kerteken – hitem ma még csodákat rejt nekem!
De elmaradt a várva várt csoda, nem is tudom, mi vinne még oda... Ha összefogna stílus, értelem, a kínt feloldaná e két elem.
hajnal többet nem ragyog kioltottuk a napot tompa fénye úgyis ölne csúszunk mászunk mindörökre alávaló járatokba bújunk leviathan gyomra emészti törékeny testünk szétköpködi kóró lelkünk puffanva hullanak a lelkek talán új téridőt nyernek távol esve mozgolódnak kvantum-összefonódottak
"két könyök" – azt hittem önvallomás lesz... aztán ez a nyakas-pasasba állás, a szárnyatlan vágyra szállás, a melle kövérje vércse – pp'. (volna itt rím, de, mégse..)
van kiváltság mely tényleg értékes és keveseknek adatik az adatok szerint
egy kiváltság mely előtt mindegy addig hogyan éltél nincs hozzá feltétel
mindenkinek van a hátán egy csomag kisebb- nagyobb cipelni- való súlyosabb vagy könnyedebb teher van akinek egy egész bolygó forog a vállán bár a háta közepére sem kívánná mégis vinnie kell – rogyásig
Mi a kezdete egy elbeszélhető történetnek? A tojás, amiből kibújt a csibe? S ki tette a fűbe az ovális tárgyat? Kéz érintette-e valaha? Volt rajta ujjlenyomat?
Vagy a kakas is közreműködött? S egy pöttyös pillangó, aki rátelepedett, Mi előtt megjelölte egy agyal Vérbe mártott ecsettel.
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
