Videó

A PécsTV videója




Keresés a honlapon:


Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

 
Gerd Altmann képe a Pixabay -en.

 

van kiváltság

mely tényleg értékes

és keveseknek adatik

az adatok szerint

 

egy kiváltság

mely előtt mindegy

addig hogyan éltél

nincs hozzá feltétel

 

 

 

mindenkinek van

a hátán egy csomag

kisebb-

nagyobb cipelni-

való súlyosabb

vagy könnyedebb

teher van

akinek egy egész

bolygó forog

a vállán bár

a háta közepére

sem kívánná

mégis vinnie

kell – rogyásig

 

 


Kántor Zsolt

 

Mi a kezdete egy elbeszélhető történetnek?

A tojás, amiből kibújt a csibe?

S ki tette a fűbe az ovális tárgyat?

Kéz érintette-e valaha?

Volt rajta ujjlenyomat?

 

Vagy a kakas is közreműködött?

S egy pöttyös pillangó, aki rátelepedett,

Mi előtt megjelölte egy agyal

Vérbe mártott ecsettel.

 

 

 Csák Gyöngyi Forrás: Veranda Művészeti Csoport

 

A remény kottája

minden lábnyom.

 

 

Somorčík Szombath Rozália

 

egy vérrög csúszott le a combomon,
halkan, s én ugyanígy figyeltem. 
forróság jött, mi rég kihunyt, 
hamura terült a félelem, a vér.

mikor délután testem a vízből 
kiemelkedett egy fürdőhelyen, 
hol hópelyhek között úszik a pára és a férfi,
rajta digitális szemüvege.
gyors fókuszálás a combomra,

most meg a közelgő vég?
próbálok együtt 
lenni vele, barátkozni, az ízével,
aztán lassan kiengedni a töprengő felesleget,
de nem jön drámai folytatás.

meghittségem a halállal rövid ideig tartott.
egy ismeretlen fiatal nőtől kaptam a vért 
a közös centrifuga használata után.
ennyi volt, ennyi járt.

 

 
Kép forrása: Pixabay

Lehet, hangosabban kellett volna sírnom,

hogy meghallja az anyám,

hogy ne csak felém nézzen,

hanem rám?

És persze azóta is azt keresgélem,

azokat a szálakat,

a tekintet összekötő zsinórjait,

a szagocskákat.

Mint riadt kicsi állat lesem réseit a valóságnak,

remélve, hogy van ott,

vagy lehet ott valaki,

és remélve, hogy tud lenni erősen.

 

 


Öntenéd áradó lelked,

és metszenél mellkasodon

egy fénylő lyukat,

hogy sugarával,

a benned élő vágynak,

mosdasd, töröld, takard,

hogy a meleg fénynyalábból

takarót szőjjön rá az élet.

 

Csak így tudlak szeretni téged.

 

 

 

 

Harmat utcán Harmat mester 

asztalt barkácsolt ez egyszer:

műhelyében faforgácsok,

forgolódó szivárványok.

 

Dél tájékban cseng a kolomp:

„Ki zavar most, milyen bolond?”

Csoszorogva indul útnak.

Bosszúsága Harmat úrnak

 

diófája előtt ásít,

simítgatja friss munkáit.

Vendégünk egy furcsa szerzet:

Görbelábú Kerekasztal,

 

lábfejéről lógó headset

egybeolvad barna lappal,

göndör haja abroszrészlet –

rajta legyek heverésznek

 

 

 

Kép forrása: szeretlekmagyarorszag.hu 

 

itt vagyok már itt se vagyok

 

magamba zárkóztam már megint hogy megfigyeljem a köz

romlását gondolataimban

nem tudom Te hogy vagy ezzel

kire akarsz rábólintani a parancsot osztók tömegében

kit tudnál a sűrűsödő ködben 

az eltévedt nyáj eltévedt pásztoraként felmutatni

aki bár megtette a maga útját

mindezt egy fellobanó gyufa lángjába helyezve

idegenként

fel-fel villanó tudatában nyomukat vesztő farkasokkal

 

 

 

Kelebi Kiss István: A gyermekkor vége 

 

összeírom a csillagokat

elmém sötétszobájában.

ami kint univerzum volt,

lucskos pillanattá foszlik

szűk vetítőtermemben.

nem kerestem. találtam

néhány csodát az égen.

a futásban kifulladtam,

pihentemben kihullott

zsebemből fél világnyi

vagyonom. ki fogja fel-

szedni helyettem, ha

végleg kikopok a képből.

gerincem foszlik már,

arcom olvadozóban.

nézném még a csillagokat,

de már magamban nem lelem.

 

 

 

Chagall-részlet Forrás: Napút

 

Jég tiszta színek. Hegedű            

jajdul a hamucsendben.            

Tarkón lőnek, megérkezel.            

Kék angyal száll a célkeresztben.

 


Kép forrása: Pixabay

 

Mennyi

 

Ó, mennyi évig álltunk szemben…

Én a törött kardú,

s te, a Legyőzhetetlen.

 

A harcban mennyi nappal s éj fogyott,

és mennyi kis tűz megfagyott,

mire felismertem benned magam.

 


Fűkő Béla: Holdparipa

I.

Kereszt tövében, a dombon vetettem meg ágyam

Göröngybe bújtattam arcom, lábamat magam alá húzva

nyálaztam édesen az anyai porba

Sokszor aludtam gyertyák fényében

Gyakran féltem,

és néha megbékéltem egy lélekzetnyi füstpernyében

A viasz puha párnája ölelt

Úgy véltem a hajnali dérben

Oly egyszerű volt és s oly bonyolult minden.

 


Fotó: Piro M. Péter Forrás: Holdkatlan Galéria

Rögét de sok garázda had tiporta,

habár vigyázta szikla, várfalak –

Kárpát-hazánk, Te nagy, családi porta,

vigasztalan szívembe zártalak.

 

Turáni népem hosszú útra kelve

új honra lelt a vadcsapáson át,

Pannóniánk meg ékes Erdőelve

őrizni vágyta végre lábnyomát.

 

 

 

Nekünk az életünk lett a szél,

a kócos reggel is úton talál,

alattunk zúg mázsányi acél,

és minden kanyarban ott egy halál.

 

Tegnapok sírnak hátunk mögött,

szívünkben szabad farkasok hite,

és ránk vár a nap a domb fölött,

hát nem nézünk vissza már senkire.

 

Mi tudjuk, az út sosem fogy el;

valaki holnap is továbbhalad,

a Kékesen értünk áll a Kő,

és emlékünk őrzi egy kék szalag.

 

2009. Kékestető, Minden Elhunyt Motoros Emlékköve

 

 


Fotó: Félhelyes Erzsébet

Újra pirkad...

ágaskodik már a nappal,

mint kígyó, ki kész összeroppantani

újszülött áldozatát.

A nappal sötét lyuk tiszta éjemen,

melyen át a verőfényes semmibe hullok,

de mint az időutazó,

elölről kezdhetem. Megint eljön az est,

és helyet foglalhatok majd

a csend vetítőtermében.

 

 


Kaposi Viktor fotója

 

szívet nem vás

foga nincsen

avar ül az

erdőn kincsen

gomba a kalapja

zöld mohot harapja

és azt hiszi

a te bokád

szeret téged

ne is kérdezd okát

szívet nem vás

foga miért kincsem

miért ül úgy az erdőn

ami nincsen

 

 


Kép forrása: gemre

Egy rosszul pakolt utánfutó.
Részeg kezében pohár.
Az asztalon tojás.
Lengőhíd két csúcs között.
Szuvas fog, mely beköltözött.
Határidők, ha nincs idő.
Tűsarkúra ejtett nő.

 

 
Radnóti Miklós (1940 körül) Forrás: Wikipédia

 

Látod, már nem csak Fanni szeret

ki jöttödről álmodik.

Egy nemzet kíséri léptedet

a szédelgő árokig.

 


Kép forrása: internet

 

BETEGEN

 

A beteg testnek, beteg léleknek

a világ fenyegető borzalmait átaludni

lehet egyetlen esélye a gyógyulásra.

 

a nyálkás, várost elnyelő

novemberi ködben

a szürke vén falakról folyvást

lepattog az elmormolt ima.

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal