Állandó rovatok – Önarckép tájjal

Hallottam egy dalt, azóta azt hallgatom óraszám
Most is, e szent pillanatban a fülemben szól a szám,
s nem fáj fejem tőle még, és tudom, hogy nem elegáns,
de be kell vallanom, hogy ez most tökre irreleváns.
Mért is bánom ezt, ha egyszer szólásszabadság van, vagy mi
mért kéne a céltalan kis szavaim a számon hagyni?
Jogomban áll, díszíthetné szövegem sok tarka lom,
de ha megtehetem, inkább díszítse a tartalom
(hogy ha már e versem/ny révén nyílik is rá alkalom)
Mit is mondjak hát, ha egyszer tényleg mindent mondhatok?
Használjam ki, míg lehet, még ha rá nem is volna ok?
Nem beszélni akarok csak: valamit mondani is
Pláne, ha a hozzá való jogom ilyen labilis.
Törvényhozó pajtik, kicsit durva, amit toltok
Szám is legyen bezárva, mint vasárnap a boltok.

Új mértékegység születik

Egy iskolát és történetét többféle adattal lehet jellemezni, ezek egyfajta iskolai „mértékegységek”.

Először is adódik mérőszámként a létszám: a Müsziben (Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum) most, ezen rovat elindulásakor 329-en vagyunk. Régi mértékegység továbbá az iskolafennállás éveinek száma, de jó lesz ide a tonnaszámra (f)elhasznált famentes lap, agyag, sárgaréz, textil, olaj-és vízfesték, az egész iskolát betöltő befújások, gyakorlások, fellépések, piruettek, monológ-mormolások száma.