Videó

A PécsTV videója




Keresés a honlapon:


Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

 
kalhh képe a Pixabay -en.

 

Nem mozdulhatsz

Váradban ülsz és olvasol.
Ismered már a tüzet és a földet,
tudod, mi a levegő és a víz,
érezted magadban az évszakokat.
Leteszed a pergament
s elnézed mutatóujjad hegyén
a kibuggyanó vércseppet.
Ujaddal mozdulatlanul felfelé mutatsz,
nehogy bepiszkítsd az írást.
Kinn hamisan játszanak a fák.
Nem csukhatod be az ablakot.

 

 

 
Bátai Sándor: Princípium (1)

 

 

Tiszának nincs emléke.

 

A folyó élete áradás után

Parti vadszedrek szárán

Fehér virágba bomlik:

1697 karátos

Beteljesült ígéret.

Szűz Mária rózsakertjében

Innocencia bokornak

Álmodja magát.

 


Pexels
 képe a Pixabay -en.

 

A Lélek egykoron csodát teremtett;

figyel reád amíg az ész pihen,

vigyázza szent igéje szülte rended,

ahol nem él hiába semmi sem.

 

 

Ha vetsz, lesz itt kenyér elütni éhed,

s amerre még a tiszta víz csobog,

oázisenyhet ad, ha szomjad éget,

s a fák világi templomoszlopok.

 

 

 

 

 


Fotó: Móricz Csaba

akkor azt mondta a szomszéd néni,
illet mindehó talász,
semmire se joú, csak arra, hogy a
házat takargya.
kék nagyszemű, hamar elrohad.
szedjél tőlem is gyermekem.
ebből nincs jó bor mondta.
noha, vagy noa a neve, kituggya.
nekem még postára köll mennem,

 

 Fotó: Standovár Ágota

Győztes

 

Tavaszt szuszog ma szerteszét,

körém a zsenge rét,

születnek lenge verssorok,

a bánat elcsoszog.

 

Olyan szelíden ringva bont

meséket fű, falomb,

ezernyi álom, árnyalat

szívemre rátapad.

 

A fény, akár a kisdedek,

kacagva hempereg,

karolja lágyan csönd, erő,

legyűr, s a győztes ő!

 

 


Debreczeny György Kép forrása: Veranda Művészeti Csoport

a Holt Költők megvillantják a Holdat
hol a Föld oly finom porlása zajlik
itt már volt valami
sírkeresztek szörny-megszokások
de mindig van réteg mely virulna
mint a mintarózsa
be kellett volna söpörnöm
a szirmokat vagy a pénzt
hol a kártyát mint a Tabánt kiosztják
hiszen poétáim még magammal viszem
mint akire szelindek vizel
*

 

 


Djamel RAMDANI
 képe a Pixabay -en.

 

A CINGÁR ÉS A KALAPOS

 

 

Hajnalban lement a vers pontosabban

nem volt rest kimért léptekkel leballagott

az alig térnyi térre inkább csak terecskére

a villamossíneken át az áradó Duna partján

megnézni ugyan ágál e még ott talapzatán az a

ködbepipiskedő mutogatós cingár költőszobor

ügyet sem vetve a megszeppent kiscsoportosok

nemzeti hurkapálcikáira messze tekintve

 


Gerd Altmann képe a Pixabay -en.

 

Ó IFJÚSÁG

 

Ó ifjúság, ez a vad mén

amely orrával ide-oda

lökdösi a napot…

 

Ó ifjúság, ez a birodalom

ahol csak annak van joga

az élethez, ami tökéletes.

 

 

 

 


un-perfekt
 képe a Pixabay -en.

 

Légvár

 

Mintha nem is
létezne tett és akarat
és ebben a felszínességben
soha nem is létezett volna;

mintha visszhangom
csupán a vákuumos térben,
a semmi sötét atomjaihoz szólna

és a nagy mű, amit bőszen építgettem,
nem lenne, csupan egy felfuvalkodott,
légüresen kongó és részeges látomás –

egy titkos, láthatatlan tintával
az üres lapok szélére felrótt,
gyertyaként égő élet.
Meddő önfeláldozás.

 

 


PublicDomainPictures
 képe a Pixabay -en.

 

Idegen testek között sodródtam kitaszítottan,

az eleven, ezer/hang/nyüzsgésű ember árban,

mint haldokló esetlen rovar,

a megszámlálhatatlanul sok láb kavargású

hangyabolyban,

kit öreg tudós

világító pettyel jelölt,

figyelni szokásait.

 

Homlokomon ott virított a jel,

az élve temetettek kiáltása,

eszelős, görcsös, csontig reszelt ujjú,

szabadulni földet kaparó markolása,

a kimeredt fogú, habos nyálat freccsentő,

habzsolni, őrölni vágyó

élni akarása,

a kétkedés lidércfénye lobogott homlokomon,

mikor rám pillantva hozzám értetek,

mint fürge tajtékú folyóban,

a siető zsombék szigetek.

 

 

Fotó: Félhelyes Erzsébet

 

Péternek a képzeletről

 

Ha maradsz, maradj önmagadnak. 
Annyiszor szűk az ég éjjelente,
annyira puha az ágy. Derekam
szabad. Az ölelés üres. Ha meg-
maradsz, dacára a táguló égnek,
a csöndesen kihunyó csillagoknak,
a mindig fogyó Holdnak, az árnak,
a sosemvolt apálynak, maradsz
enyémnek, tengernek, ami sósra
nyalja bőröm, édes, ha szabad a
derekad, de az ölelésed puha ágy,
ha szűk magad éggé tágul éjjelente,
maradj. Maradj csillagfény-dagály,
morajló hajnal, tiszta ízű reggel.
Ikercsillag a nappal, ha maradsz 
önmagunknak, dacára az énnek.

 

 
Debreczeny György Kép forrása: Veranda Művészeti Csoport

a megnyerhető mennyezet
és az elveszíthető padló
de a feltételes megállóban még így sem
állnak meg a feltételek
egy idegen városban
a biztos lópont a kiindulópont
az elveszíthető mennyezet
és a megnyerhető padló
egy ismerős város is idegen
váltakozásra vállalkoznak a színhelyek
a felügyelő ujjaihoz
némelyik zabszem odaragad

 


Batári Gábor tollrajzai

Habtestén nagymérvű szervcserék

Mentenek végben:

Hajtóműve e jónői gépnek,

Jó bőrnek, pöpec szerkezetnek,

- Másodszorosan nem èpnek;

Most teljes karja, lába ment kezdetnek -

Bizony nem kerek kerék,

Hengeres, formás húsoszlop.

 

 
Gerd Altmann képe a Pixabay -en.

 

 

Sorrend

 

Elköltjük békés

vacsoránkat, majd szótlan

éljük fel egymást.

 

 

 
PublicDomainPictures képe a Pixabay -en

Mintha soha erre sem jártál volna itt te,

úgy letagadtak, megtagadtak szemlesütve,

nem, a kakas még kétszer sem kiáltott,

ahol, ahogy Steinmetz kapitány lépést váltott.

De még aki, ha emlékezetből idézett végre,

úgy néztek rá, mint anyaszomorító vigécre,

pedig itt ötven-, százévenként legalább egyszer

akad minden foltot kifehérítő vegyszer.

 

 
Merlin Lightpainting képe a Pixabay -en.

 

AHOGY NÖVEKEDNEK A TÁVOLSÁGOK

 

Eleve a képekről szerettem volna írni neked.

Tudod, mondtam, ha ölelkezünk…,

vagy mondjuk inkább úgy, ahogy igaz:

valahogyan ölelve vagyok éppen,

kicsit körülményesen, kicsit hamiskásan,

mondjuk valami érzelmi nejlonzsákban, steril távolságban,

szóval, így-úgy,

de ha, a karjaidban hunyom le a szemem,

akkor látom ezt a kaleidoszkópot,

 


Dennis képe a Pixabay -en.

 

NAP GURUL A FŰVEK KÖZÖTT

 

A nap csendes gördülése a füvek között,

kör alakú pályákon

és négy géppuska irányzékkal.

Az, hogy kik vannak az irányzék mögött, nem ismert.

Az út két oldalán állunk

és várjuk a vágyott csodákat.

 

Lombtalan reumás fa jön

egy bottá lett ággal

és kiabál valamit túlságosan öblös hangján

hogy nem lehet megérteni amit mond.

 

És hirtelen géppuska ropogást hallunk,

és ő, a fa, elrohan,

levelekben és madarakban gazdag koronájával.

 

 
Med Ahabchane képe a Pixabay -en.

 

minden reggel

  

minden reggel rá-

csodálkozom a tükörre

 

borotválkozás után

 

 
Ruslan Sikunov képe a Pixabay -en.

 

egy férfival szeretnék beszélni,
mondjuk ahogy épp megyünk az utcán,
ahogy a tömeg is,
vagy a fák között, félve a fejünkre
hullni akaró természetszeméttől,
vagy egy kávéházban, hol én elveszve
érzem magam, ő a szemembe néz,
ez megnyugtat, mert úgy hiszem

 

 
Érmellék, Gálospetri Kép forrása: partiumzone.com

 

A domb e tájat lágy karéjba zárja.

Ledér esők eróziója ás

mély árkokat. Ma pásztorok tanyája

e holt vidék, alig tapodja más.

A völgyön át lapály talál teret,

mocsárvilág, ahol az Ér ered.

 

Elindulunk a sorskanyart követve.

Remélem, ott az út talán simább,

és hív a tölgyfalomb a zöld szövetbe,

el is maradt a csalfa délibáb.

Az árny poétahomlokon babér,

de szikkadó a domb alatt az Ér.

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal