Keresés a honlapon:

Bártfai Attila Márk: D-dúr húzósötös

 

 

 

 

D-dúr húzósötös 

 

Erósz haldoklik. És ti nem tértek észhez. "Tojáséj"

csészében melegítitek a Maresi ondót a reggeli

négerhez. Arcotok dél-közép térfelén, éhes pinaként

buggyan ketté a szátok. Undorodik tőletek az élet

mint porba mondott csulától a nektárfüggő lepke

Szégyell benneteket az anyátok! Olvasója szemein

finoman surran körbe-körbe a rátok költött átok.

Olyan kék. Megnyugtató. Nem mertek vérezni!

Csöppenni! Érezni! Bármit szétbaszó villámként

élvezni, ahogy Justine-t vette a happy end-ben

magához az Ég. Aranyképzeletű nárciszok vagytok

porcelánméhben. Már az orrotok sem fallikus, a

pöcsötökről nem is beszélve. A taknyotok szinte

harmat. Lóhere reggeli könnye. Csak illatoztok az

algoritmusoktól betépve a haspók kaspókba

lapogatott néger földben. És nem szégyellitek,

hogy unjátok magatokat, mint örök éberségét a

kávé. A kis szárnyas tetem, ami a felület feszültségén

ázik, körbe-körbe karikázik; vajon ki lehet? 

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-06-04 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.