VideóSzabó Imola Julianna videója Keresés a honlapon: |
Szemle
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
Élesen puha vagy puhítottan éles élekkel való, perzselően vörös koloritok felsorakoztatása. A szubjektum megragadása és annak a kép feltárása általi új nézőpont kreálása. Megfoghatatlan, mégis fizikális kiindulópontunk filozófiai és esztétikai kérdésköreinek részleges megfigyelése. A tér bekebelezése, a markáns színhasználat általi, optikai zavartság tudatos alkalmazása. Két generációs alkotó egy absztrakt fogalmi tézisre való reflektálása. A The Space Budapest tereiben jelenleg Csekő Andrea és Kun Fruzsina duójának kiállítása látható, melyben egy olyan megfoghatatlan kijelentésre építkeznek, mint a testünk belseje képzeletbeli színének megfeleltetése. Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>
Az idei, 33. alkalommal kiírt Balatonfüredi Nemzetközi Költőtalálkozó Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíját Beck Tamás Önarckép* című költeményével érdemelte ki. Beck Tamás költő, író, publicista Zalaegerszegen illetve Lentiben él. Szepesi Dóra interjúja a szerzővel. PRAE.HU: A költőversenyre pályázatonként két-két magyar nyelvű verset kellett beküldeni. Százhatvan pályázótól Magyarországon és Európán kívülről is érkeztek költemények – éppen ezért úgy gondolom, hogy ez rendkívüli elismerés, a díjhoz ezúton is gratulálok! Máskor is nevezett versenyekre? Nemigen szoktam versenyekre nevezni, inkább visszahúzódó alkat vagyok. A Quasimodo kivétel, mert fogalomnak számít Magyarországon. Elég régen, 2008-ban és 2009-ben már nyertem elismerő oklevelet ezen a költőversenyen.
A társadalomban sem, mint ahogy kozmikus körülmények között, a világmindenségben sincs biztonságban az ember, el is fog pusztulni. „Az Orákulum, az előadás, amely az ősi táncok erejét és a kortárs művészet dinamizmusát ötvözi, elrepít minket egy olyan világba, ahol minden mozdulat a jövő rejtelmeit tárja fel. […] Sámánok, táltosok, jósok, orákulumok – mind természetfeletti erőkkel felruházott lények, akiket különleges feladatokra választanak ki. A jövőt fürkésző kérdések az emberi közösségek örök talányai. Az ember újra és újra kapaszkodókat keres, visszanyúl az ősi tanokhoz, melyek pozitív megerősítést adhatnak: közösségi erő, rítusok, szakralitás, hagyományok” – olvasható a színlap tág értelmezésre lehetőséget adó ajánlójában. Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>
A Szentandrássy István Roma Művészeti Galériában látható Stalter György és Botos Zoltán Józsefváros – Város a városban című közös kiállítása, amely Budapest egyik legkarakteresebb kerületének, Józsefvárosnak színes és sokoldalú világába kalauzolja a látogatókat. A kiállításon látható alkotások szoros kapcsolatot teremtenek a fotóművészet és a festészet között, közös történetet mesélve el Józsefváros lakóiról és utcáiról. Stalter György fotóművészi látásmódja az ott élők mindennapjait tükrözi, személyes kötődéssel és azonosulással. Szokatlan technikával, lejárt diafilmre készített képein a kereszthívásos eljárás által megjelenő sajátos színek különleges atmoszférát adnak a felvételeknek, hangsúlyozva a kerület egyedi hangulatát.
Cibulya Nikol november 7-én megjelenő horrorfilmjének főszereplője egy terhes lány, aki úgy érzi, másnap meg fog halni, és egy, az erdő közepén álló nyaralóban húzza meg magát féltestvérével és barátnőjével, a ház körül pedig egyre több furcsa esemény történik. Bár a hazai közönség körében népszerű a műfaj, de szinte alig készül magyar horrorfilm. Úgy indultál neki az első egész estés filmednek, hogy mindenképp horrort akarsz rendezni? A Holnap meghalok nem az első nagyjátékfilmtervem volt. A korábbi ötleteim között sok dramedy volt, valamint kosztümös kalandfilm is. Komolyabban négy-öt évvel ezelőtt kezdtem érdeklődni a művészhorrorok iránt, nagyon tetszett például Ari Astertől a Fehér éjszakák, vagy Jennifer Kent A Babadook című filmje. Tudtam, hogy valószínűleg alacsony költségvetésű film lesz, ezért azt a jól ismert horroralaphelyzetet választottam, hogy néhány ember összegyűlik egy kis erdei házban, ahol furcsa dolgok történnek. A Holnap meghalok előzménye, hogy Angyalosy Eszterrel pár évvel ezelőtt elkezdtünk írni egy forgatókönyvet, amely az eutanáziáról szólt. A történetben a főszereplő halálos beteg, és arra készül, hogy a barátai segítségével véget vet az életének egy erdei házban. A filmtervvel pályáztunk az NFI Inkubátor Programjára, de visszadobták. Évekkel később újra elővettem a scriptet, de egy idő után éreztem, hogy mivel nincs személyes kötődésem a témához, nem fogom tudni megírni, hiába volt az alapsztori nagyon izgalmas. Végül teljesen átírtam, de meghagytam a horror alaphelyzetet és a szereplők közti kapcsolatokat. Azért is választottam ezt a műfajt, mert itthon még viszonylag kevés horrorral operáló film készült. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>
Miklya Gábor Ásító inas (Kép forrása: visitbekescsaba.com) Békéscsaba több mint háromszáz éves históriáját képzeltben végiglapozva, nem egy máig ható ragyogó ötlet, országos hírű nagyvállalkozás vagy nemzetközi elismertségre méltán számon tartó és azt ki is érdemlő projekt juthat eszünkbe. Szerencsés módon azonban a város XXI. századi időszakában is érvényesült a merjünk nagyot álmodni gondolata. Az egykor a Bárka szerkesztőjeként dolgozó Grecsó Krisztiántól tudjuk, hogy „Az álmokhoz (…) bátorság kell. Az álmok kényelmetlen dolgok, mert csak a rutin pihentet, minden más idegesítő és kusza.” Amikor megfogalmazódott a Munkácsy Negyed ötlete, a rutint felváltotta egy szinte bódító gondolat, amelyből meglepően rövid idő alatt kidolgozott rendszer épült. Amikor a megvalósítására érdemi lehetőség nyílt, mindenki érdeklődéssel figyelte, mi is lesz ez, mi épül itt… Azóta pedig a Munkácsy Negyed öndefiniálása és élettel való megtöltése is megtörtént. Tovább a barkaonline.hu cikkére >>>
Az igényes szépirodalomra, a közösségi értékek ápolására és még sok másra is méltán büszke Magyar Napló Kiadó és folyóirat a 23. Győri Könyvszalonra sok-sok új kiadvánnyal érkezik. Mirtse Zsuzsa költő, író, szerkesztő ezúttal nem saját kötetét mutatja be, hanem alkotótársaival beszélget, szemezget a friss termésben. Interjúnkban azt is elárulta, hogy mikor várható saját írása. Nem saját kötettel, hanem a Magyar Napló kiadványaival, alkotóival érkezik a 23. Győri Könyvszalonra. Ezek a kötetek többségében szeptember végén a 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon is jelen voltak, milyen sikerrel, tapasztalatokkal szerepeltek ott? Az irodalmi élethez, jelenléthez számomra az is hozzátartozik, hogy segítjük egymást, az új kötetek megismertetését – így szívesen vállalok moderálásokat. Minden évben nem lehet, és talán nem is szabad új kötettel jelentkezni, sőt, legtöbbször évek telnek el két kötet megjelenése között, és ez így van jól. Ahogy a kilégzés és a belégzés is váltja egymást, úgy van szüksége egy írónak, alkotónak is az elcsendesedésre, hogy belélegezhesse a világot, kitegye magát új impulzusoknak. Persze, ha kötet nem is születik évről évre, azért művek igen. Sok író tárcákat is szívesen ír, reneszánsza van most a tárcaírásnak, aminek kifejezetten örülök, hiszen a rövidségük miatt alkalmasak arra, hogy akár telefonon, útközben is elolvassa az ember. Sokszor éppen ez adja meg a kedvet ahhoz, hogy rákeressenek az írójuk köteteire is. Tovább a gyoriszalon.hu cikkére >>>
Belső világunk több tudati régióban létezik, egymásba oldódva, összekapcsolódva vagy a tudattalan szférában rejtőzve, konkrét fizikai érzetek, álmok, hatások és kapcsolatok, de az elme is saját formáit, érzéseit építi. Mentális világok a durva fizikai, anyagi régiótól elkülöníthetetlenül léteznek. Általunk teremtett tudatsíkokban élünk ébren és álmodva, tapasztalat, képzelőerő, vízió és intuíció kölcsönös változásában. A materializált elme burkait áttörve világokat találunk, túl a szokások és beidegződések automatizmusán, a társadalmi lét beidomított reflexein túl kezdődhet a szellemi operáció. Megpillantani pőre önmagunkat mégsem lehet, mert a lecsupaszítottság örök folyamatában menthetetlenül átalakulunk, újra és újra. Megfoghatatlanul az örök átalakulásban. Tovább az orszagut.com cikkére >>>
A magyar olvasóközönség szeptemberbe vehette kezébe a Typotex Kiadó jóvoltából Jón Kalman Stefánsson Versek című kötetét, amelyben a prózájáról ismert izlandi művész fiatalkori lírai műveit ismerhetjük meg. Laik Eszter írt a könyvről. Mindig izgalmas egy prózaíró lírai énjét megismerni, habár Jón Kalman Stefánsson a regényeiben is folyamatosan a költészet húrjait pengeti: a líraiság számtalan helyen áthatja a mondatait, de még a regények tagolásának módjában is tetten érhető. Egy interjújában a szerző azt nyilatkozta, Izland történetében egyszerűen kellettek a versek a túléléshez. Versek című kötetének anyagát olvasva könnyű meggyőződni róla: magának a szerzőnek is „túlélőkészlet” a költészet. Nem terápiás értelemben (bár nyilván ügy is működhet), hanem mint a generációkon át továbbadott mondanivaló kifejeződése, az örökség, amelyből a megújulás lehetősége kisarjad: „A vers / az egyetlen írás, amit a halottak / olvasni tudnak, az egyetlen, ami / átjuthat, s ezért // a költők / az örökkévalóság celebjei...” Tovább a fidelio.hu cikkére >>>
A 21. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon idén 4 kategóriában versenyeztek a filmek. A november 10-én tartott díjátadó gálán a legjobb dokumentumfilmnek járó elismerést az Apa c. román film kapta, a legjobb magyar film Az életed nélkülem lett. Idén először queer tematikájú filmek is versenyeztek, a díjazott a Queendom című, merész alkotás. A fesztivál a mozikban még november 13-ig folytatódik, a nyertes és különdíjas filmek is megtekinthetők, ezt követően pedig november 24-ig online is elérhető lesz egy széles válogatás az idei filmekből. A Verzió idén is a nemzetközi dokumentumfilmes világ fókuszpontjává tette Budapestet. Mivel sok dokumentumfilm nem kerül moziforgalmazásba, így a fesztivál egyedülálló lehetőség arra, hogy olyan alkotásokat láthassunk, amik máshogyan nem lennének elérhetők. A Verzión idén 68 film szerepelt, négy kategóriában öt díjat osztottak ki. Tovább a filmtett.ro cikkére >>>
Október 17-én megnyílt az "Interthinking" című kiállítás a Budapest Art Factory-ben, amelyet a svájci székhelyű Kate Vass Galerie szervezett. A tárlat a magyar kulturális örökség és a magyar művészek nemzetközi generatív művészeti színtérre gyakorolt hatását ünnepli. Az "Interthinking" elnevezés, amely magyarul "együttgondolkodást" jelent, Kepes György által megalkotott fogalomra utal, amely az ember, a technológia, illetve a művészet és a tudomány közötti együttműködést hangsúlyozza. A kiállítás olyan magyar művészek előtt tiszteleg, mint Moholy-Nagy László, Victor Vasarely, Nicolas Schöffer, Kepes György, Vera Molnár, Brassaï és André Kertész, akik a technológia úttörő alkalmazásával új irányokat nyitottak a művészetben, ezzel inspirálva a generatív művészetet és a kortárs alkotókat. Az ő munkásságukat dokumentumfilmeken, valamint műalkotásaikon keresztül ismerhetik meg a látogatók, amelyeket Offenbacher Ferenc, a Kepes Intézet alapítója és igazgatója adott kölcsön a kiállítás számára. Tovább az artmagazin.hu cikkére >>>
„Picinek kell lenni, undergroundnak és függetlennek” – mondja Simon Márton, aki szerint a nagykiadói lét már nem szexi, ezért az MCC felbukkanása után otthagyta a Libri-csoportot és az alá tartozó Jelenkort, hogy új kötetét már saját, független kiadója alatt adja ki. Neked milyen emlékeid vannak a hideg pizzáról? Beton.Hofi a kötet hátulján található ajánlójában egy másnapos reggel képét idézi fel. Másnapos reggelek és az otthonosság érzése ugrik be, és ezek valójában itt mind pozitívumok. Amikor megszületett a lányom, baromi álmosan vettem magamnak pár szelet pizzát meg két doboz sört hajnalban hazafelé a kórházból. Amennyit tudtam, betoltam az arcomba, a maradékot pedig széthagytam a lakásban. Így másnap arra keltem, hogy tele van pizzával és sörösdobozokkal az egyébként nagyon decens életem, és van egy lányom. Szóval nekem ez feltétel nélkül pozitív.
Pintér Béla új előadásával, az Idegen testtel folytatja végletesen kiábrándult, a legaktuálisabb közéleti odaszúrásoktól sem ódzkodó „sorozatát”: ezúttal a jobboldali, úgynevezett nemzeti-konzervatív oldal képmutatását és az LMBTQ-közösséget vizsgálja, egész máshogy, mint amit ez után a mondat után bárki várna tőle. Kritika. Hogy kifordítva minden ember egyformán rózsaszín, azt mind tudjuk, de Pintér Béla új előadása, az Idegen test hozzáteszi: belül mindenki egyformán rohad. Az Idegen test épp ugyanannyira állít hízelgő, megnyugtató és kellemes dolgokat általában az emberekről és konkrétan a magyar politikai elitről, mint előző két előadása, az Az imádkozó és a Réka és az oltatlanok: semennyire. Kőkemény ítélet ez is a rohadó morálról, a képmutatásról, a hazugságokkal felfújt légvárakról és az önérdek uralmáról mindenek felett, és ahogy azt már Pintér Bélától megszoktuk, ezúttal sem csak a sokszor név szerint emlegetett NER-tagok, de a liberálisok is megkapják a maguk lesújtó pillantásait. Az Idegen test két órányi lesújtó pillantás, égető tekintet, ami elől nem tudunk félrenézni Pintér huszonhat éve hatásos fegyvere, a humor miatt.
1957 óta zajlik Pécs városában középfokú művészeti oktatás, a ’80-as évek második felétől a Radnics utcai iskolában. Ezt az épületet mutatja be Cseri László fotóesszéje. A Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum 1957 óta a művészi alkotómunka, a gazdag kulturális tevékenység, a tudásépítés és képességfejlesztés, valamint a tehetséggondozás és tehetségfejlesztés sajátos műhelye. Kezdetben zeneművészeti szakon képezték a növendékeket, majd a hatvanas évek elején képzőművészeti, később iparművészeti oktatás indult, 1974-től pedig a Pécsi Balett nyomdokain táncművészeti képzés kezdődött az iskolában. Tovább a jelenkor.net cikkére >>>
Október 1-től a hazánkban megjelenő könyveket árkötöttségi védelemmel látják el, azaz egy éven belül nem lehet 10 százaléknál nagyobb kedvezménnyel értékesíteni azokat. Nyáry Krisztiánt a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatóját arról kérdeztük, miért jó ez a döntés a könyvszakmának, de mi a gond a megvalósítással. Október 1-én léptek életbe a kormány által többször módosított 1997. évi CXL. törvény új paragrafusai, amelyekben a könyveket árkötöttségi védelemmel látták el. A határozat szerint a fogyasztók számára könyvet értékesítők ezentúl a könyv megjelenése után kötelesek az adott kiadónál adott címen megjelenő könyv első kiadásának megjelenési napjától számított 365 napon belül az értékesítés során meghatározott árat alkalmazni, és egy esetleges kedvezmény a fogyasztói ár 10 százalékát nem haladhatja meg. A döntés hátteréről, a könyvkiadókra háruló feladatokról és hatásokról kérdeztük Nyáry Krisztiánt a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatóját. Tovább a litera.hu cikkére >>>
Mint alvadt vérdarabok, úgy hullanak eléd ezek a képek. A lét dadog, csak a test a tiszta beszéd. De szorgos szervei, kik újjászülnek hétről-hétre, már fölkészülnek, hogy elnémuljanak. Egy felütött tojásbelső terül el a babakék asztalon. Lassan egy kéz kúszik a képbe egy injekciós tűvel, melyből valamiféle kivizöld anyagot közvetlenül a zavaróan tökéletes sárgájába szúr. A fecskendő okozta apró elváltozáson túl a tojás szinte sértetlen marad, ám megbolygatott teste szinte azonnal motoszkálni kezd: a belső integritás egy rövid időre felbomlik, hogy egy újabb, formáját, színét és állagát tekintve makulátlan másolat bújjon elő, mely a szabálytalan körvonalú, áttetsző fehérje jobb oldalán – a határon belül – elfoglalja végső helyét. Így már ketten osztoznak azon a területen, melynek addig csak egy lakója volt, a fehérjehatár érintetlen maradt. Tovább a kulter.hu cikkére >>>
A hetedik napon megpihent az Isten, Grubermájer Áron pedig felépítette Pünkösdfürdő mellett a kocsmáját. Persze, írhattam volna akármilyen nevet. A múlt alkoholba áztatott neuronjaiba veszett az első korcsmáros (és kifőzde!) tulajdonosának a kiléte, de most fogadjuk el, hogy így volt. Grubermájer nem volt hülye, sőt. Sok reinkarnáción keresztül megérezte az idők szavát, ízét és sörét. Így történt, hogy jóval később az Óbuda szélén kialakuló kirándulós, evezős, fürdőzős kispolgárság igényeire adott hatékony választ, valamint gulyást, (idény szerint) sült fogast és csapolt Drehert. (Később Kőbányait, még később megint Drehert. Hja, társadalmi berendezkedések jönnek, mennek, de van, ami változatlan.) Az első törzsvendégek – állítólag – már a hatodik naptól ott lebzseltek, ami lássuk be, hogy a kvantummechanika jelenlegi állása szerint szinte lehetetlen. Mindegy, így mesélik.
Nyílik a Nyitott Műhely ajtaja, amelyen Szakonyi Károly lép be, fiatalos lendülettel veszi a lépcsőket, s közelít, hogy üdvözölje a helyiségben lévőket. Örömmel tapasztaljuk, mennyi élet, vitalitás, no meg lendület van a Kossuth-díjas íróban, aki a közelmúltban ünnepelte a 93. születésnapját. És szellemileg is rendben van, mi az hogy, sziporkázva idézte több mint hat évtizedes írói pályafutása egyes állomásait. Esős, szombati nap volt, amikor Szakonyi Károly 16 évesen, búbánatos hangulatban megírta az első novelláját. És jobban lett. Felismerte, hogy az írásnak csupán az egyik része, hogy a közönségnek mondjon valamit, a másik, hogy általa önmagát próbálja megmenteni. Amikor igazán elkezdett írni, rájött, arról kell szólnia, amit átélt, és azokat a figurákat „mozgatta”, amelyeket ismert. A siker is mellé szegődött, olyan értelemben, hogy az első megjelenése után a novellái egymás után jelentek meg a különböző lapokban. S olyan helyzet állt elő, hogy nem neki kellett kopogtatnia a szerkesztőségek ajtaján, hanem rendszeresen kértek tőle írásokat. Tovább az index.hu cikkére >>>
A Sight & Sound tízévenként közölt listájának 2022-es kiadása jókora port kavart: a korábban szemellenzősségükért kritizált döntéshozók ezúttal talán megpróbálták korrigálni utólag hibásnak vélt ítéletüket, a törekvés azonban csak arra mutat rá, milyen káros, ha egy szűk réteg diktálja az ízlést. 2012 van, az isztambuli egyezményt éppen csak elfogadták, az európai és amerikai abortusztörvény veszett szigorításai, valamint az azt követő tüntetések még a jövő zenéi, a me too még puszta hashtag nélküli szókapcsolat. A Sight & Sound tízévente megjelenő, 846 kritikust bevonó, világszinten elismert, nívóhatározó listája ekkor Hitchcock Szédülését nevezi meg a világ legjobb filmjének. A brit filmintézet újságának szakemberei megtették, ami tőlük tellett, újra és újra megrágták az egyre bővülő kínálatot, és 2012-ben erre jutottak. Aljas inszinuáció lenne szemellenzősséggel, elitizmussal vádolni őket, hiszen ezúttal is a korábban 50 évig regnáló Aranypolgárt váltotta Hitchcock műve. Az első 100 film rendezői közül ekkor kettő nő. Eltelik tíz mozgalmas év, és ez a szám tizenegyre emelkedik, majd – ha ez még nem lenne elég – a lista élére a 35. helyről előugrik Chantal Akerman Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23. című drámája. Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>> Fotó: Bíró Dávid (Kép forrása: ujmuveszet.hu) Gaál Kata munkásságát személy szerint eddig csak messziről csodáltam. A kíváncsiság és tudás, ami az anyaghasználatát és technikai sokoldalúságát jellemzi, a kalandvágya és mindenre kiterjedő figyelme, képeinek aprólékos kidolgozottsága a kevesek közé sorolja a magyar kortárs képzőművészeti szcénában. Képi világa komplex, bonyolult és gyönyörű, mert kifejezetten nagy figyelmet fordít a részletekre, amikben el lehet veszni. De a kidolgozottság és a kidolgozatlanság között feszülő ellentétet is kihasználja ez a figyelem: érdeklődéssel fordul a legapróbb ruharedő felé, miközben komplett darabok, tárgyak vagy testrészek tűnnek el a háttérből, oszlanak szét vagy radírozódnak ki képeiből. Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
