VideóA PécsTV műsora Keresés a honlapon: |
Publicisztikák
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
Szlávik Barbara radikális, monokróm festészete attól radikális, hogy minden értelemben elmegy a festészet határáig, és azon a pengevékony mezsgyén egyensúlyoz, amely a festészetet és a nem-festészetet választja el egymástól. Kép-elméleti vizsgálódásait leginkább analitikus metafestészetként lehetne aposztrofálni, azaz olyan művészetnek, amely a festészet eszközeivel vizsgálja a műfaj végső kérdéseit. Mindeközben a tudományos apparátus módszereit is alkalmazza, azaz a filozófia, az esztétika és a művészetelmélet teoretikusainak fogalomkészletével operál.
....Az az ember, aki különleges érzékenységgel rendelkezik arra, hogy a Teremtett Világban felfedezze és birtokolja az isteni alkotás esztétikáját, felfokozott szépségvágyánál fogva mindenbe és mindenkibe hajlamos beleszeretni, amiben vagy akiben megérinti ez az isteni valóság.... A kép, a fotó az alkotó legszemélyesebb, legszentebb vallomása, legemelkedettebb kifejezése kell, hogy legyen, a kifejezhetetlen körültáncolása. Az alkotás pedig sűrítés, megérző, felérző képesség... Irigylem a szerzőt, hiszen minden nap meggyőződhet a víz vízszintes bizonyosságában, a vízpart és a vasút melletti nyárfák és a kikötőkben horgonyzó vitorlások árbócainak hiteles függőlegesében...,
A messiás Jézus eljövetele előtti kor, az inter-testamentális időszak,1 sok mindenben hasonlított a posztmodern nyugati kultúra jelenlegi korához. A Gemara2 ír is erről: „A Tóra3 elment keresni valakit, aki tanulmányozza.” Tehát a törvény maga kelt fel, a rabbik szerint ebben a korban, hogy igaz embereket keressen arra a célra, hogy újra tanulmányozzák Őt, és tanítsák az alapvető morális szabályokat. (Ez a megszemélyesítés jelzi, hogy a törvényt személyként is aposztrofálták Izraelben, előrevetítve, hogy egyszer, az Írás testté lesz.
A Magyar Fotóművészek Szövetsége szervezésében 2025 májusában megrendezésre kerül a
X. Pécsi Fotóbiennálé
A Kortárs Magyar Fotográfia nevet viselő kiállítássorozat először 1995-ben nyitotta meg kapuit Pécsen. Az akkor hét helyszínen zajló egyéni és csoportos kiállítások, fotóművészeti előadások, szakmai beszélgetések főszervezője a Mecseki Fotóklub és a Magyar Fotóművészek Szövetsége volt. Az esemény sikere alapján a szervezők a továbbiakban Pécsi Fotóbiennálé név alatt, kétévenként további 8 alkalommal (1997-2011) adtak helyet az időközben nemzetközi érdeklődésre is számot tartó művészeti eseménynek. A neves hagyományok újjáélesztése céljából a Magyar Fotóművészek Szövetsége 2025 májusában megrendezi a X.Pécsi Fotóbiennálét, amely ezúttal öt helyszínen ad teret rangos csoportos és egyéni fotóművészeti kiállításoknak. Az esemény fő rendezvénye a pécsi Csontváry Múzeumban megrendezésre kerülő csoportos, tematikus tárlat lesz, melynek címe: Circle (Kör)
Az ördögszekér a western filmek örökös statisztája, az elhagyatottság halhatatlan jelképe – és valahol a késői kalandvágyé is, mert csak pusztulása után vág neki a világnak, amikor kiszáradt gyökerei elengedik a talajt. Abafáy-Deák Csillag legújabb novelláskötete sem véletlenül kapta az Ördögszekér címet, hiszen a talajvesztettség, a sodródás motívumai kapcsolják össze írásait – de visszatérő témái között említhetnénk még a diszfunkcionális családokat, a közönyt, a gyermeki sérülékenységet vagy a „szeretet” szó sokrétű félreértelmezését is. A kötet három ciklusra oszlik (Lencse, Magasles, Ad acta). Az első blokk történetei fájdalmasan realisták, ugyanakkor rendkívül tömörek, semmi terjengősség, semmi giccs, a szövegek szilárd alapokon állnak, csapongás és túlszínezés nélkül, mégis gyönyörködtetik az olvasót.
Novák Valentin legújabb kötete laza láncot alkotó novellák füzére. Többek között Nicsak Bálintot kelti életre a szerző műve. Novák önmagára reflektál a névvel, hiszen a Valentin név a Bálint megfelelője. És igen, Nicsak a szerző vezetékneve. A névválasztás kifejezheti a szerzőnek a magyar irodalmi életben tapasztaltak fölött érzett döbbenetét is. A kötet műfaji meghatározása látszatregény. Mintha-regény.
Ajánlás Debreczeny György: Félreolvasások című kötetéhez Ha csak félreolvasások volnának ezek a rövid szövegek, korántsem volnának ilyen érdekesek, szórakoztatóak – és szomorúak. Mert az esetek túlnyomó többségében nem diszlexiáról, netán sajtóhibáról van szó, - olyan is van - , hanem közbeszédünk mai állapotáról, ami híven tükrözi – Debreczeny éles megfigyelésével – közállapotainkat, tovább tágítva világunkat.
A Biblia szerint Isten vörös agyagból formált meg bennünket. Mint a világ legzseniálisabb szobrásza. (Ezért akarja az Örökkévaló, hogy mi, a teremtett lények is Hozzá hasonlóan, alkossunk dolgokat.) Azután belelehelte az orrába Ádámnak a szellemét, ami egyben az élet bemenetelét jelentette az agyagba, ami hússá lett. Isten leheletétől az inak, erek, idegek is előjöttek. Előállt egy struktúra, egy organikus működés. Ugyanakkor, Ádám és Éva frigyéből már olyan emberek születtek (Káin és Ábel), akikbe a teremtő leheletet már Ádám adta tovább, a magján keresztül. De ezt követően minden megszületett egyén különböző tulajdonságokkal bírt. Isten azt akarta, hogy az emberi lények változatos, sokféle alakot, formát, arcot öltsenek. Hogy mindenki összetéveszthetetlen legyen. Akárcsak az Úr. A Hatvan Online (HO TV) csatorna videója
Tandori Dezső jelentősége túlnyúlik a betűvetők kompetenciáján. Őt a madarak és az angyalok regisztrálták az örökkévaló könyvében. Olyan nagyság, mint Hrabal vagy Kundera. Csak ő az élet létező elevenségét nem az ízek, tapintások hús-vér koordinátáin át szemlélte, hanem virtuális hologramokon keresztül. Amelyek árnyékok és párák mátrixai között bújtak meg. Csak idő kell erudíciójának méltó és hiteles értékeléséhez, világmagyarázatának felfogásához. Bizonyos lehet a magyar olvasó benne, hogy sokféle nyelven hozzáférhető lesz nemsokára. Ázsiója egyre emelkedni fog. Mert tekintélyes műértők fogják nagy elánnal újra-felfedezni. Felismerni benne azt az embertípust, aki hiányzik nagyon, immár, a földgolyó egyedei közül. Azt a különös karaktert és figurát, aki nemcsak a láthatót nézi, hanem a jelenség mögötti molekulák mozgására is felfigyel. Akinek van szeme az irgalmasságra és a kedvességre, az apró homokszemek rendezetlenségében rejlő zenei frekvenciák gyógyító hatására. Aki egy szárnytoll vonalaiból a végtelen működésére képes következtetni. S aki nemcsak megfogalmazni képes, hanem grafikailag ábrázolni is, a kvantumok szívzörejeit. A MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum videója
Terjedelmében is óriási, súlyos és impozáns kötet Szabó Palócz Attila – a szerző meghatározása szerint – térregénye, mely régi képeslapokhoz íródott. A több könyvből álló sorozat első részében a Felvidéken, a Délvidéken és környékükön barangolhat az olvasó. Az Utazások apósommal keletkezéstörténete egy újvidéki ház padlásának cipősdobozokba rejtett képeslapgyűjteményeiből összeálló emlékezés- és dokumentumsorozat létrehozása, és közel tízesztendőnyi feldolgozása ezeknek az anyagoknak, a hajdani Nagy-Magyarország és az azon kívül levő fontosabb települések bemutatásával. Szabó Palócz Attila több szálon futó családtörténettel is szolgál az olvasó számára, a címben említett néhai após mellett feltűnnek egyéb szereplők, a történelem, a közeli és távoli múlt, az após nagyapai háza, a fikciók és legendák nyomában járó író, aki dokumentál és újraértelmez. „A gyűjtemény nagy része tehát azokból az államokból származik, amelyek az akkori kisgyermek számára – akár levelezés, csereberélés szintjén is – elérhetőek voltak. Így hát a Délvidékről, Erdélyből, a Partiumból, Kárpátaljáról, a Felvidékről – és természetesen Magyarországról. Mind-mind olyan vidékek, amelyek ezer és ezer szállal kötődnek a magyar történelemhez, kultúrához és művelődéstörténethez, akárhol húzza is meg egy-egy rossz kéz időnként az államhatárokat...” – írja Szabó Palócz. Kevés olyan hazai szerző mozog a placcon, aki szinte minden mondatával ennyire telibe talál, és ekkora lényeglátással bír. Nacsinák Gergely András: Kopó napok című kötete azon túl, hogy megindítóan személyes napló, 18 mini-esszét fog össze. Nem törekszik világmegváltásra, csak elindul valamerre: utazások, tükröződések, valóságmodellek és hídverések egy kis filozófiai kötéltánccal. Beszűkült elméket tágító, pangó szerveket üdítő, tévhiteket cáfoló, kattintástól begörcsölt ujjakat felszabadító, eltompult érzékeket tisztító írások ezek. Az a rossz ízű kijelentés pedig, miszerint, ha egy könyvet nem akarsz eladni, írd rá, hogy „esszék és elemzések”, ebben az esetben borul, ugyanis a könyvborítón nem szerepel ilyesmi, amit ott láthatunk, csupán egy minimalista elrendezésű cím, mely első blikkre mintha valami kalligráfia lenne. Méltatlan módon a kötet kis formátumú magánkiadás – szerény külső, 100% magvas tartalom –, pedig igen gyakorlott szerzővel van dolgunk. Az írások rövidek, mégis monolitként emelkednek ki az oldalakról, valamint egy közös motívum is összeköti őket, ugyanis mindegyikbe beköszönnek gondosan megfaragott költői képek és szépirodalmi elemek. A HELYI-éRTéK / Zsigár Cecília csatornájának videója Debreczeny avantgárd, de nem posztmodern, mert van világnézete, tudja, hogy kikkel lehet, szabad, érdemes együtt érezni ma. A szegényekkel, a megalázottakkal. És van, valóban van benne hazaszeretet, újra és újra fogalmazza, mit szeret ő e hazában, de az is fontos neki, hogy szeret-e és mit őbenne ez a haza. Azt hiszem, ez ars poeticája lényege is: leülni, elé rakni, nem, csak megfogni egy pillanatra, amit elé sodor ez a posztmodern, ellentmondásokkal teli, érzelemmentes és ugyanakkor mélyen fájdalmas sors, élet, haza. Nézi, rágondol és hagyja, hogy elinduljon valami, jöjjenek hozzá a szavak. Mindegy, honnan, mikor, miféle korból és kitől. Versalkotó technikái is ezt a költői életformát követik. Legfontosabb szövegformáló elve az asszociáció, főleg a hangzáson alapuló, de szereti a tematikust is, egy-egy újsághír, hirdetés vagy bármilyen apró szöveghulladék megindíthatja az alkotás folyamatát. És te mi vagy? Mit vár az olvasó egy ilyen című könyvtől? Azt, amit a szerető szót címbe emelő könyvektől általában: áradó érzelmeket, titkos találkozásokat, párás erotikát, hiszen a szerető minden társadalom bevallott (vagy be nem vallott) szükséglete, intézményesen és egyénileg egyaránt. Juhász Zsuzsanna könyve éppen nem egy szerető helyzetével indít: egy magzatát a méhében hordó anya belső monológjával (a kötet minden fejezete belső monológ, csak a beszélő más: leggyakrabban egyes szám első személyű a megszólalás, de van megszólító módú is, vagy éppen önmegszólító mód is, éppen a kötetcímadó Ha szerető vagy ilyen, de ritkán van többesszám első személyű beszélő is: Júlia). A magzatát még magában viselő nő, éppen az első személyű megszólalás révén, egy egyéni sors egy szakaszát írja le részletező alapossággal: a különféle félelmeket a testi fájdalmaktól, a félelmeket a bekövetkezhető lelkiektől, a megszületendő gyermek egészsége felől stb. Érdekes a gondolatmenet – és jó a megfogalmazása – a „kényelmetlenség” állapotáról: a kényelmetlenség innen van a fájdalmon, de túl a normális állapoton
Kedves Csaba! Mindig az egyszerűségre és a pontosságra tanítottál. Halálhíred váratlanul ért és olyan emlékzuhatag alá húzta szívemet és fejemet, amit mosolyogva idéz jelenem. A Gesztenyés utcai panellakás délutánjainak napsütésében töltött verselemzések és kötött formák tanításainak – számomra esztelen – eszmefuttatásában a tizenéves cigánygyerek akkor még mit sem sejtett abból, hogy olyan kötelékbe hajtja lelkét, ami életre szóló függés, mint József Attilába szerelembe esni. Tisztán emlékszem nagyokat beszélgettünk József Attiláról, miután megesett, hogy a saját versszakomat csempésztem bele az egyik versébe a legnagyobbnak. Elemeztük és Te mondtad: nehezen, de akkor is rájöttem a csalafintaságra. Olyan jól sikerült, hogy nehéz volt felismerni a különbséget. Tudni akartad milyen ösztönösség vezetett engem odáig.
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal
|
Kép forrása: libri.hu
