VideóA HELYI-éRTéK / Zsigár Cecília csatornájának videója Keresés a honlapon: |
Debreczeny György: akarom mondani
Debreczeny György akarom mondani
Debreczeny György akarom mondani c. kötetéhez Debreczeny avantgárd, de nem posztmodern, mert van világnézete, tudja, hogy kikkel lehet, szabad, érdemes együtt érezni ma. A szegényekkel, a megalázottakkal. És van, valóban van benne hazaszeretet, újra és újra fogalmazza, mit szeret ő e hazában, de az is fontos neki, hogy szeret-e és mit őbenne ez a haza. Azt hiszem, ez ars poeticája lényege is: leülni, elé rakni, nem, csak megfogni egy pillanatra, amit elé sodor ez a posztmodern, ellentmondásokkal teli, érzelemmentes és ugyanakkor mélyen fájdalmas sors, élet, haza. Nézi, rágondol és hagyja, hogy elinduljon valami, jöjjenek hozzá a szavak. Mindegy, honnan, mikor, miféle korból és kitől. Versalkotó technikái is ezt a költői életformát követik. Legfontosabb szövegformáló elve az asszociáció, főleg a hangzáson alapuló, de szereti a tematikust is, egy-egy újsághír, hirdetés vagy bármilyen apró szöveghulladék megindíthatja az alkotás folyamatát. Valóban szereti az ellentételezést, első kötete címe is az, hogy ellentétpárhuzamok. De esküszöm, nem tehetek róla. Bizonyára majdan, egyszer egy jobb században lesz, aki visszanézve korunkra majd a dátumát is fogja tudni, hogy mióta kell az embernek romantikátlan és tiszta, biztos irányokat nem mutató ellentmondások között élnie. A leendő kritikus tán még azt is tudni fogja, hogy mi, mik okozták, hogy világunk tele van tűzdelve ellentmondásokkal. Debreczeny úgy segít magán ilyenkor, hogy játszik, de halálosan komoly versjátékokat, s egybe meri írni azt, hogy háborúbéke, békeháború. Én így látom, a háborúban ott van a béke csírája és a nagy békességben nem vesszük észre, ha háború felé siklik velünk a vonat. Addig rakosgatjuk a játékkatonákat, míg végül valódi katonákat küldünk valódi háborúba. Néha azt látom magam is, hogy asszociációi olykor egy nem is kizökkent, hanem fordított világot mutatnak. Miközben élünk, nem vesszük észre, hogy máshol, másokban félelmeket keltünk, mi magunk vagyunk az oxymoron. Tévképzetek és rögeszmék rabjai vagyunk, rabságunk szabadsághiányunkból ered. De van-e merszünk kérdezni, mérni nap mint nap szabadságunk fokát? Mivel ő se szeret búskomoran élni, ambivalenciák késhegyei közé szorítva, olykor a humor eszközéhez fordul. Camustől azt tanulta, az agyongyötört Sziszüphosz életének tanulságaként, hogy „Nincs sors, amelyet le ne győzne a megvetés.” Távolodóban a múlt század első felétől, okulva tévedésein, ostobaságain, úgy gondolja: „Nincs sors, amelyet le ne győzne a nevetés.” Debreczeny ehhez szeretne hozzájárulni. A kötet megjelentetését melegen ajánlom. .
Dr. Szepes Erika az irodalomtudomány kandidátusa
Debreczeny György: akarom mondani, Vár Ucca Műhely, 2024
Megjelent: 2025-03-18 20:00:00
|
