Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal


Bánki Éva. Fotó: Zöld Fanni / Index

Bánki Éva úgy látja, jól tette, hogy semmilyen istállónak nem lett kiscsikója. Az írónővel a nemrégiben megjelent Át című verseskötetéről is beszélgettünk.

A cím egyfajta mitikus hangulatot áraszt magából.

Igen, olyan címet próbáltam választani, ami az élethelyzetek közötti váltás lehetőségét sugallja: ifjú- és öregkor, élet és halál, ittlét- és távollét is belefér. Azért is szeretem az „át” szót, mert nem jelöl konkrét irányt, az életet és a halált az örök változás felől fogja meg.

A borítót a lánya tervezte.

Így van, ő találta ki, rajzolta fel a Szemlőhegyi úton, majd fényképezte le. Ez egyfajta ugróiskola. Nagyon szeretem Julio Cortázar Ugróiskola című regényét (a mű eredeti címe Sántaiskola, bár hosszú évtizedekig Ugróiskola volt a munkacíme – a szerk.), a fotón a végtelenbe futnak a számok. Egyébként ez a lányom koncepciója, kicsit a végtelenről, ami mindig megfoghatatlan – ha matematikai fogalomként gondolunk rá. Egy ugróiskola képes arra, hogy az élethelyzetek közötti váltást jelképezze.

Tovább az index.hu cikkére >>>

 

 
Kép forrása: MAFAB

Kárpáti György Mór legújabb munkája, a Jövő nyár egy színjátszótábor falai között kicsírázó tragédiát visz végig, miközben maga is leginkább azokra a formagyakorlatokra emlékeztet, amelyeknek inkább előadóik, mintsem nézőik számára van értelme. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA.

Milán (Liber Ágoston) különc, kívülálló srác, aki még egy nyári tábor során is inkább halál-esztétikájú rajzaival van elfoglalva bulizás helyett. Állapotából még legjobb barátja, Dani (Brezovszky Dániel György) sem képes kimozdítani, egyedül csak az, amikor az új osztálytárs, Anna (Bukovszky Orsolya) megérkezik – Milán szerencsétlenségére azonban a fiúval egyre ambivalensebb viszonyt ápoló Dani is szemet vet a lányra.

Tovább a revizoronline.com cikkére >>>

 

 
Uray-Szépfalvi Ágnes: És most…? Megmentők, áldozatok, menedék ╱ enteriőr ╱ Inda Galéria

Ágnes képei között mintha a varázsló kertjében járnánk; kiállításán a boszorkánymester titokzatos nyomaival. Ebben a fikciós világban béke és idill honol egyfelől, feszültség és dráma másfelől, de ha megperdülünk, az ezerarcú élet és a rejtett lelki rezdülések útvesztőit találjuk.1 Uray-Szépfalvi pazar festészetében az ecsetvonások az elbeszélés eszközei, nem a stílustörekvés helyei. Ő témájához választ stílust a realistától az emblematikuson át a mágikusig.2 Egyszer, mint Caravaggio, drámai fényhatásokkal teremti meg a történés kínos valóságát, másszor a preraffaeliták derűs színekbe oltott melankóliáját használja, aztán imakönyvek illusztrációinak színskáláján játszik.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

 

 

 

Híres írók töredékben maradt utolsó regényei gyakran okoznak csalódást a rajongóknak - de mi a helyzet a nemrég elhunyt John le Carré Ezüstfényével? Andok Tamás kritikájából kiderül.

John le Carré életművének posztumusz zárókötete, a 2021-ben megjelent Ezüstfény eredeti rendeltetését tekintve nem utolsó könyv. A regény első kézirata még a kétezer-tízes években született, le Carré az idők során számtalanszor elsüllyesztette, előszedte, finomította, végül képtelen volt megválni tőle. Ahogy a szerző fia, a szintén író Nick Harkaway (aki az Ezüstfény szövegét gondozta, és útjára bocsátotta) a kötet utószavában megjegyzi: apját nem az irodalmi, hanem a saját elköteleződésével, hűségével kapcsolatos kétségei tartották vissza. Ezért 

az Ezüstfény nem is kimondottan hattyúdal, sokkal inkább fiók mélyéről előkerült vallomás.

Tovább a 1749.hu cikkére >>>

 


Jelenet a Nyugaton a helyzet változatlan című filmből

Kép forrása: Netflix

Naivitás azt gondolni, hogy egy háborúellenes alkotás, mint amilyen Edward Berger filmje, a Nyugaton a helyzet változatlan, vagy az alapját képező, 1929-ben napvilágot látott Erich Maria Remarque-regény a legkisebb befolyással is lehet a globális értelemben vett militáns erőkre és törekvésekre.

Az Im Westen nichts Neues című eredeti mű már a megjelenése után alig egy évvel, 1930-ban vászonra került, Oscar-díjas adaptációja (All Quiet on the Western Front, Lewis Milestone rendezésében) a regénnyel együtt hamar a következő háborút üdvözlő mozgalmak, elsősorban a nácik támadásainak és megsemmisítő akcióinak céljává vált. A háborúellenes műalkotásnak az intellektuális élményadás melletti egyetlen lehetséges hatása – legyen szó, mint ez eseteben is, egy remekműről – az egyén meggyőzése és felvértezése lehet a háború mint társadalom- és kultúraellenes képződmény propagandája ellen. Éppen ez a kompetencia hiányzik a Nyugaton a helyzet változatlan főhőse, Paul Bäumer (Felix Kammerer) és társai életéből is, amikor könnyű prédájává válnak a környezetükben, sőt iskolájuk falai között megnyilatkozó háborús uszításnak. Úgy kerülnek az iskolapadból a franciaországi harctérre, egyenesen a nyugati állóháborúba, hogy lelkesen hiszik: a könnyen megszerezhető dicsőség, a hősi példává válás egyenes útjára léptek. A lövészárkokban folyó értelmetlen öldöklés során azonban nemcsak azt tapasztalják meg, hogy semmi hősies nincs abban, hogy patkányokkal és hullákkal teli, térdig érő sárban fognak majd megfulladni, puszta kézzel embert ölni, lángszórótűzben elevenen elégni, vagy az ellenség tankjai által halálra tapostatni, de értelmes cél, eszmény, kaland vagy remény se tapasztalható meg egy háborúban. Ez utóbbi momentumok miatt van jelentősége annak, hogy a korábbi két amerikai–brit produkció (1930, 1979) után most Németország filmipara látta aktuálisnak az időt a világhírű regény filmváltozatának elkészítéséhez.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

 

 

Verebics Ágnes 2006-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, ahol Tölg-Molnár Zoltán volt a mestere. Diplomaszerzése óta aktív alkotó, számos hazai és külföldi kiállításon vett részt. A festészet mellett évek óta foglalkozik fotó alapú transzparens munkákkal is: műanyag és alumínium fóliákkal, üveggel és egyéb anyagokkal kísérletezik. Főként az emberi test felnagyított részletei érdeklik, különböző arcok és testi fragmentumok sokasága, visszatérő témája saját teste és arca. Munkáira az expresszív töltetű realisztikus ábrázolás jellemző, amely laza ecsetkezeléssel párosul.

Verebics Ágnest most legújabb, Osztódás című tárlatáról kérdeztem, de beszélgetésünk során szó esett alkotói módszerről, inspirációról, legkedvesebb kiállítási emlékéről és húgáról, Verebics Katiról is.

– Új kiállításod nyílt a Godot Galéria terében Osztódás/Division címen. Mire utal a címadásod?

– A cím leginkább a legfrissebb munkáimra utal. Egy nyáron megélt trauma hozta elő belőlem ezeket a széteső, osztódni vágyó, de arra mégis képtelen alakokat, ezeket az enyhén szürreális lényeket ábrázoló képeket.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

 

Novák Valentin író, költő volt az Írórezidencia-program vendége Debrecenben 2022 novemberében. A több mint tudatnyi verses- illetve prózai kötettel rendelkező írót az alkotói magányban töltött idő gyümölcseiről kérdeztük.

Kulin Borbála: Mi volt a tapasztalatod, tényleg sokat számít, ha az ember huzamosabb időre el tud vonulni a hétköznapoktól? Milyen alkotói folyamatoknak nyílik tér így, amit a hétköznapok rendszerezettsége nem enged?

Novák Valentin: Mindig tudtam, hogy elvonulni fontos, és lehetőségem szerint gyakoroltam ezt a módszert. Ha nem is egy cellában, de a hétköznapoktól mindenképp – részben – elzárva, merthogy ünnep nekifeszülni egy-egy szövegnek! Jobban lehet koncentrálni, érdekesebb, más látószögű észrevételei, ötletei lehetnek az embernek, s nagyobb elhatározással, már csak a téresebb időfelszín, és a levegőváltozás miatt is, tud odahajolni az alkotó a papír avagy a billentyűzet fölé. Eddig barátok idegeire mentem főleg, amikor bekéredzkedtem hozzájuk – írni. Utóbb a nógrádi Nézsa vendégházában találtam alkotói tusculanumot. De az sem volt az igazi, mert szétbolygatták az ember idegeit a falusi miliőben – városi embernek ez már a nagybetűs természet! ­– a motoros fűkaszák és flexek. Összegezve: kiszakadni fontos, de nem mindegy, hová. Például a túlzott magány (cella, arborétum) engem lefegyverez. Nem bírok vele, nem bírok magammal. Ha egésznap nincs kihez szólni, az inkább lefogja a kezem. 

Tovább az avorospostakocsi.hu cikkére >>>

 

 

 

Az Avatar második része a hollywoodi sémának megfelelően pont azt hozza, amit általában a folytatás filmek: mindenből még több, csak történetből kevesebb.

A látvány mindent visz alapon készült filmek, tizenhárom évvel ezelőtt bemutatott első része, az Avatar (2009) forradalmasította a CGI technológiát, amivel minden addigi bevételi rekordot megdöntött, James Cameron előző filmjét, a Titanicot is letaszítva a trónról.

Az Avatar első húsz percében az én állam is a mozi padlóját súrolta, miközben pislogni is elfelejtettem, azonban a történet előrehaladtával valami kényelmetlen és zavaros érzés vette át a jófajta csodálkozás helyét, mely érzet egyre csak növekedett a film vége felé közeledve.

Az története szerint az emberi faj megpróbálja leigázni és kolonizálni a Pandora nevű bolygót, pusztán anyagi érdekek miatt, ugyanis az ott található unobtanium ásvány rendkívül értékes. Azonban a bányászattal az emberek megbontják az ott élő emberszabású Na’vik (és minden élőlény) tökéletes, a természettel maximális harmóniában élővilágát.

Tovább az art7.hu cikkére >>>

 

 

A kiállításon találkozhatunk: Aba Novák Vilmos, Aknay János, Balogh László, Barcsay Jenő, Bíró Sándor, Burai István, Csorba Simon László, Deim Pál,  Deli Antal, ef Zámbó István, Gedeon Irén, Gerber Pál, Hincz Gyula, Horváth Roland, Kerényi Jenő, Klimó Károly, Koszta József, Kováts Albert, Kőnig Frigyes, Körössényi Tamás, Konok Tamás, Lehoczky Krisztina, Mednyánszky László, Munkácsy Mihály, Nádler István, Pistyur Imre, Révész Ákos, Serényi H. Zsigmond, Szakács Imre, Szász Endre, Szurcsik József, Vojnich Erzsébet és Zámbó Attila munkáival.

Tovább az irodalmijelen.hu cikkére >>>

 

Végre eljött ez a pillanat is, felfedjük az első tízet, azaz az év végi listánkat vezető könyveket, és megmutatjuk, hogy 2022-ben szerintünk mi volt az év könyve! Ahogy az elmúlt években, úgy idén is novemberben húztunk egy határt, és elkezdtük listázni a kedvenc olvasmányainkat. Sokszor leírtuk már, hogy a lista szubjektív - és mint minden lista, emiatt igazságtalan -, de ezúttal is csak azokból válogattunk, amelyeket olvastunk, és amelyek megérintettek, felráztak, elgondolkodtattak, megnevettettek, megleptek minket, Egyszóval, amelyeket az idei év legemlékezetesebb és legizgalmasabb olvasmányainak találtunk. Így olvastunk mi 2022-ben.

Tovább a konyvesmagazin.hu cikkére >>>

 

 
Keserű Ilona: Mozaikterv

Idén is érvényes, amit tavalyi hasonló listánk bevezetőjében írtunk: az élő művészek TOP10-es aukciós eladási listáján idén sem a nevek változtak meg, hanem az árak. Utóbbiak viszont olyannyira, hogy közelebb kerültek a klasszikus modernek áraihoz is; a legmagasabb áron eladott, élő művész keze alól kikerült mű az idén legdrágábban értékesített alkotások összesített listájára is felkerült. Ez korábban csak Reigl Juditnak sikerült, aki 2018-ban két művével is bekerült a TOP10-be.

Idén először fordult elő, hogy egy ma is aktív művész munkája, Keserü Ilona Sírkövek 2 című festménye kilenc számjegyű összegért kelt el; ez, mint a néhány napja megjelent abszolút toplistánkon látható volt, ott a 10. helyhez volt elég. Keserü Ilona amúgy is dominálta a piacot a kortársak legfelső árszegmensében; a most bemutatandó tíz műből ötnek ő a szerzője. Rajta kívül Maurer Dóra és Nádler István duplázott, Bak Imre pedig egy munkával szerepel a TOP10-ben. Hiányzik ugyanakkor az előző évben három művének árával is a legdrágábbak közé került Lakner László. Míg a legdrágább alkotásokat tavaly két, a Bodó Galériánál kalapács alá került tétel kivételével mind a Virág Judit Galéria értékesítette, az idei listán a Bodó Galéria helyét a Kieselbach Galéria vette át. Ők idén először rendeztek kifejezetten kortárs árverést, melyen az említett Keserü-munka ára átlépte a százmilliós küszöböt, s a művésznő egy másik alkotása ugyanitt a holtversenyben kilencedik helyet jelentő 20 millió forintért kelt el.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

 

 

Kemény évünk volt. Angelo Badalamenti, Angela Lansbury, Paul Sorvino, David Warner, James Caan, Jean-Luis Trintignant, Haumann Péter, Ray Liotta, Gyarmathy Lívia, Sidney Poitier, Peter Bogdanovich és még sok más filmes mellett búcsút vettünk Jean-Luc Godard-tól, a francia újhullámos legendától is, ezzel véglegesen és szimbolikusan is lezárhattuk a filmművészet hosszúra nyúlt huszadik századát.

Fokozódó izgalommal figyeltük a maszkviselés, no meg a hézagos székfoglalás szabályainak eltörlését és az ezzel járó teljes mozi-újranyitást; elégedetten nyugtáztuk a fesztiválok „újra-offline”-osodását; kikerekedett szemekkel bámuljuk az egyre éleződő nemzetközi streaming-harcot annak minden visszásságával együtt; izgalommal próbáljuk megtippelni, hogy a mozi intézménye mennyire tud nőni ipari, művészi és más szempontokból – idejekorán keltett halálhíre ellenére.

Tovább a filmtett.ro cikkére >>>

 

 

A hagyományteremtő, 2020-ban elindított szavazás után idén is arra voltunk kíváncsiak, hogy a fotográfiához köthető szakemberek véleménye alapján melyek voltak 2022 legfontosabb hazai fotókiállításai. A rangsorban a történeti és a kortárs fotográfia területéről egyaránt találhatunk alkotókat, és a fotográfiai stílusok is a médium sokszínűségét bizonyítják. Az elmúlt évekhez hasonlóan a lista élére ismét egy világhírű fotóművész kiállítása került.

Tovább a punkt.hu cikkére >>>

 

 

Magyarországon a szerző halálát követő 70 évvel válnak szabadon felhasználhatóvá a művészi alkotások, így 2023. január 1-jétől Molnár Ferenc, Kempelen Béla, Szász Gyula, Paul Éluard, Knut Hamsun, Mariano Azuela, Waldemar Bonsels írásai, Kende Géza festményei és Szerémi Gusztáv zeneművei is.   

Amikor egy mű létrejön, automatikusan szerzői jogi védelem alá kerül, amely a szerző halálát követően még 70 évig él.

Ennek köszönhetően Magyarországon 2023. január 1-jétől így közkinccsé válnak többek között az 1952-ben elhunyt Molnár Ferenc írásai (így A Pál utcai fiúk, Az éhes város című regényei vagy az Egy, kettő, három, a Liliom és Az üvegcipő című színpadi művei). De szintén szabadon használhatjuk Kempelen Béla újságíró magyar nemességet kutató alkotásait, Szász Gyulamatematikus tudományos publikációit, a francia szürrealista alkotó, Paul Éluard költeményeit; az irodalmi Nobel-díjas norvég Knut Hamsun (az Éhség, illetve az Áldott anyaföldszerzője) és a mexikói Mariano Azuela regényeit (Odalenn – Regény a mexikói forradalomról), illetve a Maja, a méhecske című gyermekkönyvet író német Waldemar Bonsels munkáit is – tette közzé a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala.

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

 

 

Miczura Mónika, a Mitsoura frontembere – Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

Miczura Mónika a kétezres évek egyik legprogresszívabb hazai világzenei produkciójának, a Mitsoura zenekarnak a frontembere. A kilencvenes évektől az Ando Drom együttesben, illetve más hazai és külföldi zenekarok lemezein, koncertjein énekelt, és számos színházi- és filmzenében közreműködött. Ő adta a láthatatlan énekesnő hangját Tony Gatlif 1997-es, Gadjo dilo című César-díjas filmjében.

Összetéveszthetetlenül egyedi hangod van. Ezt a különleges hangképzést tanultad?

Soha nem tanultam énekelni. Illetve tettem rá kísérletet, de a tanárok sem javasolták, mert a klasszikus énektechnika elsajátításával valószínűleg eltűnne a hangomból az egyediség. Mivel 25 éve folyamatosan profikkal dolgozom, rengeteg tudást magamba szívtam, és abszolút hallásom van, ami azt jelenti, hogy referenciahang segítsége nélkül pontosan vissza tudok idézni hangmagasságot, hangszínt, ami állítólag ritka képesség. Ez nem erény, de egy énekesnek jól jön.

Tovább a telex.hu cikkére >>> 

 

 

Ábel Tamás: Vortex Fotó: Botos Péter

2022 az Üveg Nemzetközi Éve. Részben ez a kiemelt figyelem adta az apropót, hogy Ábel Tamás képzőművésszel az üveg különleges matériájában rejlő lehetőségekről, színekről, festőiségről, határterületekről és az ennek kapcsán megnyíló művészeti és személyes dimenziókról beszélgessünk.

Kezdjük az elejéről! Miért az üveg, miért választja ezt az anyagot és területet egy fiatal alkotó, vagyis hogyan kerültél kapcsolatba az üveggel?

Amikor jelentkeztem a Kisképzőbe, mindenképp valamilyen anyaggal szerettem volna foglalkozni. Akkor mindegy volt, hogy ez a fém, a kerámia vagy az üveg. Leginkább talán keramikus szerettem volna lenni akkoriban – de üvegre vettek fel. És nem bántam meg, mert egy high-tech anyag, modern, új, ugyanakkor nem tudtam még, hogy mennyi lehetőséget rejt. De maga az ismeretlen indított el, amikor elkezdtem vele foglalkozni. Szuper tanárom volt, Vida Zsuzsa, neki köszönhetem a kapcsolatot. Igazából az üveggel szerelem volt első látásra.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

 


Mészáros Béla, Péter Kata, Bezerédi Zoltán, Fullajtár Andrea és Vizi Dávid / Fotók: Dömölky Dániel

…a színház kifejezetten az utóbbi két-három év történéseire reflektáló darab megírására kérte fel Grecsó Krisztiánt, ő pedig éppen ezt tette.

A Katona József Színház kiemelten figyel arra, hogy a jelenre reagáló kortárs drámákat mutassanak be, sőt, felkérésekkel inspirálják a megszületésüket. Ennek a törekvésnek köszönhetjük Grecsó Krisztián új darabját, a Tíz eszkimót is.

Tihanyi Ildi látványos és nagyon találó díszletet tervezett hozzá. A letisztult, fehér játéktérben a bútorokat félkanapényi párnák jelzik, rajtuk (lehet, hogy tévedek) kalotaszegi piros hímzés. Egy rózsadombi villában járunk, ahol az ötmilliós (rosszul működő) kamerarendszer, a belső lift és a könyvek helyett drága italokkal teli polcok a család anyagi státuszát jelzik, az erdélyi hímzés, a szintén Erdélyből jött inas és a szarvasagancsokból összeállított csillár a világlátásukra utal. Meg hát Budán lakni amúgy is világnézet, ahogy ezt a Márai-mondást idézik is a darabban, és igen, ők valamennyien ott élnek, vidéken talán akkor járt valamelyikük, amikor Bélát (bukott úszóedző, kommentátor, celeb) az onnan származó új felesége, Kata (ügyvéd) az anyjának bemutatta.

Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>

 

 

Infulence 2021.  Fotó: Majoros Áron

Hiány és kitöltött tér, a van és a nincs, a masszív és a légies fogalmainak szembenállása vagy éppen konstellációja jellemzik Majoros Áron elegáns, a transzcendensben gyökerező szobrait. 

A többek között Finta-, Ezüstgerely- és Prima Junior-díjas Majoros Áron negyvenéves: kiforrott, önálló stílusú, a saját, alaposan végiggondolt alkotói útját járó művész. Szobrai egyik igen fontos tulajdonságát rögtön a legelején érdemesnek tartom kiemelni.
A majd említendő további kettősségeken vagy együttállásokon kívül, és azokat megelőzően azt a − napjainkban, az igencsak elvont kiállítótéri és szájbarágós köztéri zsánerszobrok idején különösen aktuális − jellegüket, hogy a bennük rejlő gondolati, sőt spirituális mélység és árnyaltság mellett, vagy annak ellenére is, könnyen befogadhatók. Úgy hiszem, lévén úgy magam, mint embertársaim túlnyomó többsége is a befogadók, vagyis az „egyszerű nézők” táborába tartozunk, és viszonylag kevesebb köztünk a művészettörténész vagy szobrász, ez a tulajdonság nem elhanyagolható.

Tovább az orszagut.com cikkére >>>

 

 

Mircea Cărtărescu Solenoid című regénye maga a csoda - állítja állandó szerzőnk, Thomka Beáta. De vajon miért?

Mircea Cărtărescu Solenoid (2015) című regénye összefoglaló jellegű és jelentőségű művel gazdagította a kortárs világirodalmat. Szintézis az életmű a művészi beállítottság, a szerzőt foglalkoztató filozófiai és antropológiai alapkérdések, valamint prózájának központi motívumait illetően is. Esztétikai értékei alapján a jelenkor nagy művei közé tartozik, amit a nemzetközi fogadtatás már megerősített. Az eddigi kiadások után következő új nyelvi közegek várhatóan hasonlóképpen méltatják majd. Cărtărescu munkásságát jó ideje követem, és nem először foglalkozom magyar nyelven nem kiadott művel. A Solenoid csupán abban különbözik az eddigiektől, hogy Koszta Gabriella magyar fordítása régóta elkészült, ám a regény kiadására mindeddig nem került sor – de talán már nem kell soká várnunk rá.

Tovább a 1749.hu cikkére >>>

 

 

Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

A pécsi ZAJZAJZAJ stúdió pezsgő helyszín. Még Beck Zoliék építették, de most már nemcsak 30Y-dalok készülnek itt, hanem sok minden más is.

A pécsi vasútállomáshoz közeli rozsdatelepre érkezünk, az indusztriális épületek esztétikáját színpompás rózsatövek árnyalják. 6-os épület, ZAJZAJZAJ stúdió. A fehér homlokzatot kétszárnyú vaskapu töri meg. „Még meg kell oldanunk, hogy itt lehessen bemenni. Előtte ez a füves terület pedig lazulós hely lesz kanapékkal, asztalokkal” – magyarázza Beck Zoli, aki Beck Zazával és Koncz Balázzsal 2018 óta üzemelteti a helyet. „Ugyan mi vagyunk a művészeti vezetők, de csak azért, hogy legyen kire mutogatni. Mert a ZAJZAJZAJ nem hierarchizáltan, hanem horizontálisan szerveződik: minden tagnak ugyanolyan jogai vannak.” 

Tovább a kultura.hu cikkére >>>

 

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal