VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Szemle
A Hermina alkotócsoport képzőművészek és zeneszerzők kollektívája, akik 2015 óta valósítanak meg kiállításokat és koncerteket, hoznak létre zene és képzőművészet határán egyensúlyozó, audiovizuális és hangzó, többdimenziós műalkotásokat. A Hermina Alkotócsoport 2015. májusában alakult, ekkortól fogva valósított meg kiállításokat, koncerteket és interaktív tárlatvezetéseket, műhelybeszélgetéseket. A csoport alkotóinak közös törekvése és szellemi szándéka összművészeti vízió, melynek közös mezsgyéje és halmaza zene és vizualitás találkozása: képzőművészet és zeneiség – a térbeli és időbeli művészetek – érintkezési pontjainak, határterületeinek, összefüggéseinek és átjárási lehetőségeinek keresése és vizsgálata egy holisztikus dimenzióban, egyúttal egy olyan közös hitben osztozva, mely hisz valamiféle örökérvényű minőségben és értékben, mely átível nemcsak művészeti műfajok de művészeti korszakok vagy stílusok között is. Hiszen magától értetődik, hogyha két különböző csatornán vagy dimenzióban működő művészetek között keresünk kapcsolódási pontokat, területeket vagy lehetőségeket, egy ponton túl óhatatlanul tovább kell lépnünk a művészetek saját „anyagán” – melynek kortárs művelői napjainkban igen sokszor az „önmagukkal” foglalkozó „meta-” jellegű művészetfilozófiai, konceptuális tevékenységet folytatnak a modern művészeti tradíció folytatásaként –, melyben eredendő különbözőségüket, egyúttal pedig önmaguk lényegét és definícióját vélik újra és újra felfedezni. Maradnak tehát olyan – felfedezésre vagy felülvizsgálatra váró – elvont tartományok és területek, mint a művészeti alkotófolyamat általános minőségi, esztétikai, filozófiai fogalmai, úgy mint a struktúra, a rendezettség, a véletlen, a játék vagy éppen a rendezetlenség és a káosz, az egyensúly és egyensúlytalanság, illetve az anyag tagolásának egységei, úgy mint a ritmus ( mely az időt, mint anyagot formázó alkotói minőség) – melynek megfelelője a festészetben például a kompozíció lehet – és így tovább… és akadhatnak olyan fogalmak és területek is, melyekre éppen hogy útközben, egy, a különböző művészeti műfajokon és korokon átívelő, mintegy univerzális, „egyetemes” értékjelző minőséget, (a „közös igazat”) keresve talál rá a filozófiai kutatást végző alkotó – legyen az zeneszerző vagy képzőművész.
Ha a Semmi helyének és szerepének változásairól a filozófiában általában véve kívánnánk beszélni, természetesen a görögöknél kellene kezdenünk, majd folytatnunk Lucretiusszal – nem is sorolom tovább. Ebben a dolgozatban jóval szerényebb merítéssel elégszem meg, a végtelennek látszó téma egy kis szeletével. Éppen azért kezdem a mondandómat Bergson példájával, mert ő azon ritka filozófusok egyike volt, aki „álproblémának” vagy „illúziónak” minősítette a Semmi filozófiai problémáját. Tette ezt a Teremtő fejlődés negyedik fejezetében 1907-ben, a következő alcímmel a tartalomjegyzékben: „A semmi és a változatlanság eszméinek elemzésén alapuló vázlatos kritikája a filozófiai rendszereknek. A lét és a semmi.”[1] A változatlansággal kapcsolatos első filozófiai illúzió az, amikor nem veszünk tudomást arról, hogy a valóság folyamatosan készül vagy bomlik, de sohasem kész. Ez az értelem általános működésével függ össze, ez utóbbi ugyanis az alakulásból csak állapotokat, a tartamból csak pillanatokat vesz tudomásul (mint ismert, ezt nevezi Bergson a gondolkodás „mozgófényképes szerkezetének”). A második illúzió vonatkozik a semmire. A spekuláció ugyanis mindig az ürestől tart a teli irányába, a hiánytól a jelenlét felé, a „valóságtalantól a valóságos” felé. Mindig a nem jelenlévő valóságot keressük, ezért „a másodiknak hiányáról beszélünk ott, ahol az elsőnek jelenlétét tapasztaljuk”.[2] Másként fogalmazva: azt, amink van, annak a függvényében fejezzük ki, amit meg szeretnénk szerezni. (Ezt Bergson egyáltalán nem ítéli el, sőt a cselekvés tartományában abszolút jogosultnak tartja.) Tovább az ujforras.hu cikkére >>>
Mit lehet elmondani Dantéról 94 oldalon? A zseblexikont szerző Nádasdy Ádámot ismerve nagyon is sokat - de eleget-e, s ha igen, kinek? Házi dantistánk, Mátyus Norbert kritikája. Érdekesen színes kis könyv jelent meg a tavalyi év végén: Danténak szentelt irodalmi zseblexikon Nádasdy Ádámtól. Tudható, hogy nem Nádasdy Ádám ötlete a vállalkozás, hanem a kiadóé, a Scolar ugyanis e kötettel és vele egyszerre megjelenő társával – az Ádám Péter jegyezte Proust zseblexikonnal – sorozatot indított, ami „a világirodalom klasszikus szerzőit és műveit” mutatja majd be, és „szubjektív, szellemtörténeti szempontú válogatás”-ként jellemzi önmagát. Az első két kötet megírására felkért szerzők nevei azt sejtetik, hogy a kiadó számára nem csupán a bemutatni kívánt irodalmi alak, hanem a bemutató személye is fontos volt. Sőt, talán éppen az adja el a könyvet, hogy kik írták, nem az, hogy kiről: Ádám Péter és Nádasdy Ádám nem egyszerűen az adott témák szakértői, hanem az irodalmi szcéna fontos szereplői, akiknek írásaira mindig érdemes odafigyelni; könnyeden, érthetően, néha provokatívan, de mindig érdekesen szólalnak meg. Kezdjük ott, hogy az egész vállalkozásban van valami paradox. „Dante költeménye a középkornak valóságos lexikona” – írta mintegy száz évvel ezelőtt Babits Mihály Isteni Színjáték-fordításának zárszavában. Most erről a lexikonról írt lexikont Nádasdy Ádám.
A külső szemlélőnek hosszú idő óta úgy tűnhetett, hogy magyarország legrangosabb fotóművészeti szervezete „eltűnt” a jó pár éve megfigyelhető bárkinek teret adó honi kulturális kavalkádból. Akár tűnhetett így is, belülről végigélve a folyamatokat én azt láttam, a társadalmi változások, a gazdasági környezet átalakulása, a demográfiai folyamatok megfejelve a koviddal nagy csapásokat mért minden civil szerveződésre, a szövetségre is. Az MFSZ is megvívta harcait és a jelek szerint újult erővel mutatja fel egyetemes értékeit, az általa létrehozott -előszobájaként is definiált- Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójával vállvetve egy majd kétszáz kortárs alkotót bemutató pécsi kiállítás keretében igyekszik „új” színt hozni hazánk kiállítási kínálatába. Tovább a Faktúra folyóirat cikkére >>>
Fotók: Pánczél Petra / zaol.hu
„A Keletről hozott hagyományok és nyugati kereszténység ötvözete jelenik meg az életfa, Zeusz, a göcseji ember és Szent Ferenc ábrázolásában"– írta a magyar kormány nevében fogalmazott köszöntő levelében Orbán Viktor miniszterelnök, melyet Balaicz Zoltán, Zalaegerszeg polgármestere olvasott fel március 16-i megnyitón.
A Kossuth-díjas magyar író otthona közelében 2021. február 19-én., Image: 592104736, Fotó: Marjai János Beckett, Borges és Ulickaja nyomdokaira lépett ezzel. Krasznahorkai László nyerte el idén a rangos spanyol Formentor nemzetközi irodalmi díjat – közölte döntését a zsűri szombaton. A magyar nyelv örökségének megismertetéséért, a képzelet elfeledett dimenzióinak helyreállításáért és elegáns írásának virtuozitásáért a zsűri a 2024. évi Formentor irodalmi díjat Krasznahorkai László magyar írónak ítéli oda – olvasható az MTI-nek eljuttatott közleményben. Tovább a 24.hu cikkére >>>
Talán nincs még egy olyan műfaj, amelynek ilyen mértékben része a fantázia és a valóság, ennyire kiélezett, és ilyen súlyos tétje van, képes az élet és halál mezsgyéjén egyensúlyozni. Halász Glória Cirkusztestvérek című egészestés dokumentumfilmje a 19. miskolci nemzetközi filmfesztiválon, a CineFesten debütált 2023. szeptember 3-án az FP Films gyártásában. A film a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ által megszervezett különleges magyar artistaosztály életét mutatta be, akik Kínában tanultak volna, de a körülmények miatt végül Kijevbe mentek. Az előadóművészet zárt világának különlegessége és emberi történetek közel hozása az a mixtúra, amely egyedivé teszi filmjeit. De hogy mi is a rendezői szándék… Erről kérdeztük. Tovább a tanckritika.hu cikkére >>>
Ada Vilhan: TRUST NO1 – feltétel nélküli bizalmatlanság ╱ Tokaj Art Wine Galéria Ada Vilhan erőteljes, absztrakt expresszionista képei a szabadság köreit kutatják női nézőpontból. Pontosabban, a művész nem tud, és nem akar elszakadni a női nézőponttól, amivel egyszerre fordul a valóság és a tudattalan mélyrétegei felé. Budapest egyik legújabb kereskedelmi galériája, a Tokaj Art Wine nem először teszi a női létet középpontba, s ezúttal egy erotikával és energiával teli, pokolramenős, ugyanakkor elcsöndesedésre is képes művészetet mutat be. JJ: Te mit kérdeznél magadtól először? Mit tanácsolsz, milyen irányból közelítsünk a munkáidhoz? Ada Vilhan: Talán azt, hogy miért festek, mi van a festés közben, mögött. Absztrakt expresszionista festő vagyok, akit a szabadság mibenléte foglalkoztat. Az, hogy egyáltalán létezik-e – belül és kívül. Egyet már biztosan tudok: a szabadság nem fér el egy A4-es lapon, ezért is egyre nagyobbak a képeim. Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>
Jelenet a Most vagy soha című filmből – Fotó forrása: Fórum Hungary Petőfi Sándor életpályája, költészete beletartozik abba a körbe, amelyet nemzeti minimumként határozhatunk meg. Ha belegondolunk, hogy egy szlovák származású, magyar identitású költő lett az egyik legnagyobb ikonja a 1848-as március 15-i pesti forradalomnak, akkor nem tehetünk mást, mint elismerjük a Most vagy soha című film alkotógárdájának első döntését: szükség volt egy új Petőfi-filmre, mert a Feltámadott a tenger, bár ahhoz képest, hogy a rákosista időszakban készült, még meglepően nézhető ma is, de egy mai kiskamaszt nem igazán kötne már le: elöregedett. Sajnos az alkotók ennek felismerésén túl nem sok értékelhető eredményre jutottak. Rákay Philip nevéhez sokáig és sokaknak a zenecsatornás műsorvezetése mellett vagy azon túl csak egy (éppen a zenetévés időszakban, a kulisszák mögött felvett) káromkodós, a saját nézőit gyalázó videó kötődött. később, új életében a konzervatív oldal egyik meghatározó, nagyotmondó tévés műsorvezetője s arca lett (a „kétmilliós Philip”), megnyilatkozásait sokszor jellemzi egyfajta pökhendi gőg, a vállalkozásaiból kivett százmilliós nyereséggel éppúgy a hírekbe tud kerülni, mint újabban az államilag jól finanszírozott filmes tevékenységével is. AzAranybulla c. filmjének csúfos bukása utána nemhogy elzavarták volna az állami filmek közeléből, hanem folytathatta a tevékenységét (felfelé bukott), a Most vagy soha esetében még több közpénzt égethetett el. Tovább a szabadpecs.hu cikkére >>>
Fotók: Dömölky Dániel …saját ambíciói mellett népe boldogulása is fontos neki. Magabiztos, lelkes, hisz az elveiben és hisz a győzelmében. Mire elég két óra? Például arra, hogy összeomoljon egy család élete, plusz nem mellesleg átrendeződjenek egy ország politikai-hatalmi viszonyai. Az Oidipuszesetében egy rövid visszatekintést leszámítva a játékidő megegyezik a dráma cselekményének idejével. Szikszai Rémusz rendezésében a real time-ra a színpad hátterében pulzáló óra emlékeztet. Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>
Visky András – Fotó: Valuska Gábor Visky András Kossuth-díjat vehetett ma át a Pesti Vigadóban. Az idei József Attila-díjasok: Bálint Tamás, Bánki Éva, Goretity József, Hafner Zoltán, Kötter Tamás, Mirtse Zsuzsa, Szávai Géza és Vincze Ferenc, a Gérecz Attila-díjat március 15. alkalmából Gál János kapta. Tovább a litera.hu cikkére >>>
Maróti Viktória kapta a háromévenként rendezett esemény első díját
Puskás Panni Fotó: Ruzsovics Dorina Puskás Panni Megmenteni bárkit című regényét jelölték Magyarországról az Európai Unió irodalmi díjára – közölte a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése az MTI-vel pénteken. Az Európai Unió Irodalmi Díjának (EUPL) konzorciuma idén 13 országból jelölt egy-egy könyvet. A szerzőket és regényeiket olyan nemzeti szervezetek ajánlották, amelyek jól ismerik hazájuk irodalmi színterét, és részt vesznek országuk irodalmának külföldi népszerűsítésében. Tovább a kultura.hu cikkére >>>
Csodagyerekként kezdte a pályáját, mindössze tizenhét éves volt, amikor elküldött egy hangfelvételt Simon Rattle-nek, amin diáktársait vezényelte. A neves karmester aztán asszisztensévé fogadta a lelkes fiatal muzsikust, aki már egészen fiatalon a legnagyobb zenekarokkal dolgozhatott. Mindössze huszonegy évesen dirigálta először a Berlini Filharmonikusokat. A siker azonban később sem szegődött el mellőle, Daniel Harding ma a világ egyik legkeresettebb karmestere, aki a legjelentősebb koncerttermekben és operaházakban vezényel. Nem csoda, hiszen olyan lelkesedéssel, csillogó szemekkel, szüntelen mosollyal mesél a munkájáról – ahogyan másik szakmájáról, a repülőgép-vezetésről is. A vezénylés mellett ugyanis néhány éve az Air France másodpilótájaként is dolgozik. A még mindig csak a negyvenes éveiben járó dirigens nemrég turnéra indult együttesével, a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekarával, a budapesti koncert előtt pedig készséggel mesélt nekünk arról, mitől is olyan fantasztikus a karmesteri munka, mit tanácsol a fiatal dirigenseknek, és hogy mi a legfontosabb hasonlóság a vezénylés és a repülés között. Tovább a fidelio.hu cikkére >>>
Bacsek Júlia kurátor hét képzőművész – Benyovszky-Szűcs Domonkos, Czene Márta, Fülöp Gábor, Nemes Anna, Könyv Kata, Szurcsik József, Verebics Ágnes – művei alapján izgalmas kiállítást rendezett a Képző termeiben. Az intézmény – mert mára a Képező kulturális intézménnyé nőtte ki magát – új programsorozat részeként (Belőlem Soul) adott helyet a kiállítóknak. A művészet nyelvén kimondott gondolatok, analízisek és felismerések természetesen elsősorban magunkról, külső, ám leginkább belső világunkról szólnak. Mint a kiállítás alapkoncepciójában Bacsek Júlia megfogalmazta: „A Heinz Kohut által kidolgozott szelfpszichológia önálló mélylélektani irányzata főképp az egyén önmagához fűződő viszonyával foglalkozik, vagyis a szubjektum külvilág felé mutatott képének történetét és összefüggéseit állítja középpontba. A kiállító kortárs művészek ehhez hasonlóan saját test–lélek megélésüket tolmácsolják a befogadó közönség felé, így tárva eléjük a platonikus kérdést: Vajon a test a lélek börtöne?” Tovább az orszagut.com cikkére >>>
Emma Thomas producer és Christopher Nolan író-rendező, amikor átveszik a legjobb filmnek járó díjat az Oppenheimerért – Fotó: Patrick T. Fallon / AFP Magyar idő szerint hétfő éjjel átadták az idei Oscar-díjakat. A legfontosabb pillanat természetesen az volt, amikor Mihalek Zsuzsa nevét is bemondták, a berendező a Budapesten forgatott Szegény párákért kapta meg a díjat. Sajnos személyesen nem volt ott, hogy átvegye, de a production designért felelős két másik nyertes neki is megköszönte. Az Oscar egyszerre húzott és nyújtott saját magán: a színészi kategóriákat úgy adták át, hogy montázsok helyett korábbi díjazottak méltatták a jelölteket. De több hasonló kategóriánál (például forgatókönyvek) összevonták az átadásokat, és pörgősebbek voltak a felvezető szövegek.
Mint annyi más fényképészmestert a századfordulón, korunkban csak a szűkebb szakma egy része tartotta számon Mai Manót. Mára azonban a nevét viselő egykori műteremháza – az idén 130. születésnapját ünneplő Mai Manó Ház – állít számára emléket. A PaperLab Galériában kiállított 50 fotóból álló válogatásban olyan alkotásokat láthatunk, amelyeket Mai Manó fotográfus a budapesti műtermeiben készített a századforduló környékén. Az 1885-ben császári és királyi udvari fényképész rangot kapott Mai Manó (1855–1917) fényképészmester, szakíró és a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselője volt. Mai Manó univerzális módon viszonyult a fotográfiához, és tevékenységét nem szűkítette le a megélhetést biztosító, megrendeléseken alapuló üzletre. A fotográfia helyzetét, fejlődését teljes összefüggésrendszerében vizsgálta, és írásaival, lapszerkesztői, szervezői, közéleti munkájával, a hazai fotográfia közösségi kérdéseinek megoldásáért dolgozott. Egyik kezdeményezője volt a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének, valamint 1906-tól alapítója és főszerkesztője A Fény című lapnak.
Laczkó Géza (Kép forrása: Wikipédia) Rovatunkban helyt adunk olyan írásoknak is, amelyek egy-egy régebbi, szinte elfeledett művet elemeznek, netán jól ismert könyvet helyeznek új megvilágításba. Az alábbiakban Vasi Szabó János egy olyan szerzőt mutat be, aki novelláival jelen volt a magyar fikciós-fantasztikus irodalom (mai értelemben vett) kezdeteinél. Laczkó Géza 1884-ben született Budán. Neves színésznő – Laczkó Anna – törvénytelen gyermekeként. A kolozsvári piarista gimnáziumban végzett. Az Eötvös Collegium ingyenes ösztöndíjasa, bölcsészdoktorátust, tanári oklevelet szerzett. A proletárdiktatúra igazgatóvá tette, a bukás után nyugdíj nélküli állásvesztésre ítélték. Dolgozott az Est konszern lapjainak, a Nyugat folyóiratnak. 1945 után rehabilitálták, 1948-tól élete végéig a nagyregényen, a Rákóczin dolgozik. Laczkó korán csatlakozott a Nyugat körül kialakuló értelmiségi csoportosuláshoz; elbűvölte a francia szellem, irodalom: Rabelais, Flaubert, Anatole France. Önéletrajzi ihletésű regényei: Noémi fia, Királyhágó, Szent Iván tüze. Fő műve a halála miatt torzóban maradt Rákóczi-eposz. Posztumusz megjelent kötetei: Isten árnyéka a földön, Vörös zászlók alatt. Tovább az irodalmi jelen.hu cikkére >>>
A nagyszabású kiállítás a kortárs magyar kerámia- és porcelánművészet új értékeit mutatja be március 9-től a Zsolnay-negyed m21 Galériájában. A részleteket most megosztotta a ZSÖK. A pályázatot óriási érdeklődés kísérte. A triennálén a zsűri döntése alapján száz alkotó több mint kétszáz munkáját láthatjuk, így a tárlat a hazai művészi kerámia szakma eddigi legnagyobb kiállításának mondható. A szervezők szándéka a nagy múltú, 1967-ben indult Országos Kerámia Biennálé hagyományainak folytatása, mely rendszeres bemutatkozási lehetőséget biztosít a magyar kerámiaművészek és dizájnerek számára, ezúttal triennálé formában. Tovább a pecsma.hu cikkére >>> A Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) 2023 folyamán indította el az Akadálymentesített Jelenlét elnevezésű online irodalmi műhelyét. A kezdeményezés azoknak kínál lehetőséget, akik kíváncsiak a szépirodalmi szövegalkotás praktikáira, illetve szeretnének gyakorlatot szerezni a kritikai észrevételek megfogalmazása és befogadása terén, de valamilyen oknál fogva nem tudnak jelen lenni a szövetség által szervezett fővárosi műhelyalkalmakon. Az élményekről és tapasztalatokról a műhely két vezetőjével, Szabó Imola Juliannával és Juhász Tiborral beszélgettünk. KULTer.hu: Egy éve vezetitek a FISZ „akadálymentesített” műhelyét. Hogyan fogadtátok a felkérést, és milyen érzésekkel, gondolatokkal indult a közös munka? Szabó Imola Julianna: Nagyon megilletődtem, amikor Tibi megkérdezett, hogy lennék-e a társa ebben az izgalmas kihívásban. Megrettentem, és egyből elsoroltam, hogy mi mindenben nem vagyok túl jó, hátha meggondolja magát. De csak mosolygott, és azt mondta, hogy oké, így pont jó lesz. Nem tudom, hogy miért jutottam eszébe, de objektíven nézve is nagyon jó csapat lettünk. Tovább a kulter.hu cikkére >>> 
|
