Videó

A Deák Erika Galéria videója




Keresés a honlapon:


Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

 

Gara Bella, az Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola ének-szakos növendéke lett a „PTE hangja”, miután megnyerte a rangos egyetemi versenyt. Júniusban doktorrá avatják, gyógyszerész lesz.

Hogyan kezdődött a zenei pályája?

Tizennégy évesen kezdtem gitározni, és mellette énekelni is. A gitártanárom nagyon aktív részese volt szülővárosom zenei életének, felfedezte, hogy jó hangom van, és elvitt különböző fellépésekre.

Melyik város a szülővárosa?

Nagyatád, ahol nemcsak gitároztam, de énekeltem is és versenyekre jártam. Például a Balaton Hangja Országos Énekversenyen 2014-ben harmadik lettem. Az egyetemen ismerkedtem meg az Eck AMI-s énektanárommal, Bukszár Mártával, akivel az igazi sikerek kezdődtek. 2020-ban például megnyertem az Arany Violin Országos Énekversenyt.

Tovább a madeinpecs.hu cikkére >>>

 

 

Weiler Péter legújabb kiállítása a művész 30 éves képzőművészeti útjának egyik legfontosabb kérdését dolgozza fel sajátos perspektívából: menni vagy maradni? A retrospektív tárlat nem végállomás letisztult és eldöntött válaszokkal. A Kár lett volna disszidálni a kétség és bizonyosság határán mozgó művészi folyamat lenyomata. A közel 40 alkotást bemutató kiállítás helyszíne Budapest egyik legkülönlegesebb háza, a Kincsem-palota. A neoreneszánsz épület, amely egykor a híres Kincsem és tulajdonosa otthona volt, talán utoljára tekinthető meg a felújítás előtti állapotában. A négy teremben berendezett tárlat vegyes technikájú munkákat vonultat fel: olaj, akvarell, giclée, közlekedési táblák, ready made, beton, plexi és NFT keveredik a mindent átívelő humorral.

SA A Kár lett volna disszidálni a kétség és bizonyosság határán mozgó művészi folyamat lenyomata?

Weiler Péter Szerintem minden művészi folyamat óhatatlanul a kétség és a bizonyosság határán lebeg. Jó esetben a bizonyossággal, azzal a belső meggyőződéssel zárul, hogy a művet érdemes volt létrehozni. A kétség adja az erőt, hogy a művész egyre tovább akarja fejleszteni, tökéletesíteni az alkotást. Ezen a kiállításon két évig dolgoztam és szándékosan minden teremben más vizuális technikát és történetmesélési megközelítést alkalmaztam. Azt akartam, hogy egy óriás kereszteződés közepén álljak, ahol már látszanak a lehetséges irányok a jövőre nézve, és legközelebb akár hat-nyolc irányba el tudjak onnan indulni. 

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

 

 

Balázs F. Attilát egy vele készült interjú címe „magányos költőnek” nevezte. De lehet-e magányos az a költő, akinek – olvasva a beszélgetést és nézve az életrajzát – egymás után jelennek meg a kötetei, köztük számos idegen nyelven is (ha jól számolom, csaknem negyedszáz nyelvre fordították eddig), aki verseivel fáradhatatlanul járja a világot, több nemzetközi írószervezet tagja, és nem egy nemzetközi elismerés kitüntetettje? Bár az interjúcím abban az értelemben feltétlenül igaz rá, hogy végül is minden költő magányos az üres papír (képernyő) – s, Grendel Lajossal mondva, a Semmi színe – előtt. Igaz, más miatt is helyénvaló ez állítás. Hiszen jóllehet három országnak is honosa (romániai/erdélyi indulással, élet- és pályakezdéssel, majd több mint negyedszázados szlovákiai/felföldi kitérő után néhány éve Magyarországon telepedett le), és három közösség is magáénak vallhatja (vallhatná) a munkásságát (de hol vannak már a közösségek?) – lényegében magányosan, egyetlen csoportosuláshoz, csapathoz sem tartozva járja maga kijelölte költői útját már lassan négy és fél évtizede. (Amennyiben indulását a fiatal erdélyi költők 1978-as Kimaradt szó című antológiájától számítjuk, noha első versét még tizenöt éves korában, 1969-ben publikálta.) 

Tovább a szmit.hu cikkére >>>

 

 

A Külön falka kapta a legjobb játékfilmnek és a legjobb elsőfilmnek járó díjat is, az Ida regénye pedig a legjobb tévéfilmnek járó elismerést a veszprémi Petőfi Színházban tartott gálán, mely a Magyar Mozgókép Fesztivál ünnepi záróeseménye volt. A legjobb rendező Enyedi Ildikó lett, míg a legjobb elsőfilmesnek járó díjat Kis Hajninak ítélte titkos szavazással a Magyar Filmakadémia tagsága. A legjobb női főszereplőnek járó díjat Hámori Gabriella vehette át, míg a legjobb férfi főszereplő díját Kulka János vihette haza. Összesen 20 kategóriában osztottak ki Magyar Mozgókép Díjakat. A közönség Nagykarácsony című filmet találta a legjobbnak. A Nemzeti Filmintézet és a Veszprém-Balaton 2023 – Európa Kulturális Fővárosa program által közösen szervezett Magyar Mozgókép Fesztivál június 9-12. között Veszprémben, Balatonfüreden és Balatonalmádiban zajlott.

Tovább a zene.hu cikkére >>>

 

 

 

Kortárs művészek képmásai köszönnek vissza a szentendrei ÚjMűhely Galéria nemrég nyílt kiállításában. A ViszontLátás című tárlaton olyan önarcképeket és portrékat tekinthetnek meg a látogatók, melyeken az elmúlt évek maszkviselési kötelezettség miatt elrejtett arcok ismét feltárulkoznak, közelebb hozva a képeken szereplő személyek történetét és érzelmeit.

Az önarcképek műfaja a művészet történetének egyik legrégebbi és legmeghatározóbb formája. Az alkotók saját ars poeticajuk megfogalmazásaként vagy pillanatnyi állapotuk megörökítéseként alkották meg ezeket a műveket, ezáltal pedig a legérzékletesebb formában tükröztetik teljes valójukat. Az alkotások nemcsak fizikai jellegzetességeket mutatnak, hanem gyakran analizáló önelemzések, melyek feltárulkozások, megmutatkozások megfogalmazásai is.

Tovább a magyarnemzet.hu cikkére >>>

 

 

Sajó Lászlót a júniusi számban megjelent Szegény Yorick Nakonxipánban című verséről Fekete Richárd kérdezte.

Akkortájt kerültél Budapestre, mikor Kormos István meghalt, találkoztál még vele?

Valóban akkor kerültem Budapestre, egyetemre, de nem találkoztam vele. Első kötetem a Móra Kozmosz Könyvek sorozatában jelent meg, de csak (némi viszontagság után) 1986-ban. Ennek már nem lehetett ő a szerkesztője.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

 

 

Lovas Emília (Szegedi Tamás András Kaméleonlány című darabjában) Független Színház, 2018

 

Május 5-9. között került sor a Független Színház Magyarországszervezésében az V. Nemzetközi Roma Színházi Fesztiválra. A fesztivál első két kiadása 2017-ben és ‘18-ban Roma hősök címmel úgynevezett storytelling fesztiválként futott, ahol az érdeklődők dramatizált történetek előadásain vehettek részt, a harmadik évben lett színházi fesztivál. A roma élettörténeteket feldolgozó spoken word[1], monológ, monodráma műfajú darabokat több európai társulat színészei adták elő, a fesztivál tulajdonképpen az akkor már létező, és a sokéves szervezőmunka során létrehozott társulatok platformja, közös projektje is lett.

Tovább a merce.hu cikkére >>>

 

 
Fotó: Miknyóczki Dóri

A kitárulkozás és az elvonulás vágya egyszerre hatja át a budai Virág Benedek Ház kiállítását, miként ez a kettősség magát a művészetet is jellemzi. Az alkotás magányossága, mégis egyfajta közös, egymásra ható művésztelepi munka tükröződik a tárlaton.

Jákotpuszta zárt, mégis feltárulkozó világa

A tizenhárom művész munkáinak közös jellemző vonása, hogy a fiatal alkotók a saját maguk teremtette művésztelepen, Jákotpusztán, a világ zajától távol eső tanyán alkottak. A tárlat kísérőszövegeként közölt irodalmi pontosságú naplórészlet bepillantást enged a művésztelepen történtekbe. Tanúi lehetünk a mindent meghatározó, napsütést szinte teljesen nélkülöző, borús, esős időnek, az éjszakába nyúló szakmai viták hevének, és az alkotás folyamatainak. A vázolt nehézségek együttesen termelték ki azokat az izgalmas munkákat, amelyek a Virág Benedek Ház egymásba nyíló hét emeleti szobáját most betöltik. A nagyszerűen rendezett tárlat installációi, videói, festményei, sorozatai jól rezonálnak egymásra, izgalmas párbeszédek születnek, mintha mi, befogadók is részesei lennénk az ott töltött napoknak, illetve a megelőző három év időszakának. A változatos műfajokban készült munkák mindegyike egyfajta sajátos látlelete a néhány évvel ezelőtt diplomázott alkotók munkásságának.

Tovább az orszagut.com cikkére >>>

 

 

Patyiv desz, patyiv chudesz. Martina Horňáková romológus a tiszteletől, az érzésekről és az igazságosságról, de a roma nyelv virtuális világáról is. 

Bár édesanyja oldaláról roma gyökerekkel rendelkezik, otthon különböző okok miatt nem beszéltek cigányul. Az iskolában volt néhány roma osztálytársa, de ők is szlovákul beszéltek. Szüleitől azonban értékes ajándékot kapott – annak tudatában nevelték, hogy a romák világa egy karnyújtásnyira van, és ha többet szeretne megtudni róla, élhet a lehetőséggel. Martina Horňáková nyelvész utat talált a roma nyelvhez, megtanulta és vizsgálni kezdte. Erőfeszítéseinek eredménye az eddgi példa nélküli roma–szlovák frazeológiai szótár. A múlt évben elnyerte érte a Roma Spirit díjat.

Hogy talált rá a roma nyelvre? Mi segített a leginkább megismerni ezt a nyelvet?

Nővéremmel együtt olyan környezetben nőttünk fel, ahol a roma nyelvet nem használták aktívan. Anyánk azonban dolgozott vele, a Romathan színház számára fordított színházi előadásokat, roma folyóiratokban publikált, később iskolákat is alapított, ahol a roma nyelvet tanították. A színházban kezdtem ezt a nyelvet magamba szívni, ahová néha magával cipelt minket. Talán tízéves voltam, mikor a Miként született a hegedű – Sar ulyilya lavuta című darabban egy kis szerepet is kaptam. Szlovákul és cigányul is el kellett mondanom egy replikát a szófogadatlan babáról. A roma változat így hangzott: Aja popkica bibachtalyi! Ez volt az első roma mondatom.

Tovább a dunszt.sk cikkére >>>

 


Johanes Doktor Faust
 

...kirívóan gyenge előadással nem találkoztunk az öt nap alatt, sőt, megúszós középszerrel se.

Most, hogy a POSzT már csak a (jó és a rossz) emlékeinkben él, még nagyobb értéknek, szinte csodának tűnik, hogy van a magyar színházi világnak egy olyan szeglete, amely oldalaktól függetlenül, a kicsitől a nagyig összegyűlik, és öt napon keresztül szakmai és emberi párbeszédet folytat egymással. A járvány miatt most négy évet kellett várni az egyébként kétévente megrendezett fesztiválra, amelyen a kis, családi bábszínházaktól a vidéki társulatokon keresztül a Budapest Bábszínházig mindenki ott van, sokan az elejétől a végéig. Nézik egymás előadásait, kíváncsiak a szakmai beszélgetésekre, és nem mellesleg örülnek, hogy együtt lehetnek.

Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>

 

Április 28-án nyílt meg Pécs legújabb kortárs képzőművészeti kiállítótere, az Ancora Art Galéria, a Jókai téren.

A galéria missziója, hogy olyan hellyé váljon Pécs kulturális életében, ahol kötöttségek nélkül lehet inspirálódni. A fiatal alkotókat és a fiatal közönséget próbálják megszólítani, és bátorítani őket, hogy merjenek véleményt formálni. A kortárs képzőművészet sokszínűségét, sokféle értelmezhetőségét kívánják közelebb hozni azokhoz, akik eddig nem érdeklődtek iránta, illetve azokhoz is, akik egy kis kulturális felfrissülésre vágynak.

Tovább a madeinpecs.hu cikkére >>>

 

 

Ez nem Amerika címmel jelent meg a József Attila-díjas író, Benedek Szabolcs legújabb regénye. A kötet címe nem árul zsákbamacskát: a Becsey család három generációját felölelő történetében hol a jelen, hol a múlt Magyarországán járunk. A zenész és frontember Becsey Marci küzdelmes élete mellett egyre többet megtudunk a szülőkről és nagyszülőkről is. Elénk tárul a család története, traumái a felszabadítás éveitől egészen napjainkig.

A Telex tárcarovatának szerzője, Benedek Szabolcs hivatásos Beatles-rajongónak vallja magát, már több könyve is megjelent a híres brit együttesről. A két életrajzi kötetben, a 2012-ben Beatles-apokrifben az együttes szólóéveiről ír, a 2017-ben megjelent Beatles vágatlanul pedig olyan sztorikról, amelyek a közvélekedéshez képest meglehetősen más képet festenek az egykori sztárokról. De nem mindenki akkora Beatles-fanatikus, mint ő, például Becsey Márton, az Ez nem Amerikaegyik főhőse. Tény, hogy zenészként ő is elismeri a liverpooli négyes tevékenységét, és az íróhoz hasonlóan becsülettel végigolvasta Ungvári Tamás Beatles-bibliáját, valamint meghallgattaazösszes Beatles-lemezt, azonban mégis azt gondolja, hogy van bennük valami irritáló, a hangzásuk pedig túl lágy.

Tovább a telex.hu cikkére >>>

 

 
Makám együttes (Forrás: Fonó Budai Zeneház)

Immár 101. alkalommal ismerték el Magyar Örökség Díjjal a magyarság kiemelten fontos értékeit. Hat kitüntetettet méltattak a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében, június 18-án tartott átadóünnepségen.

Ezúttal hat kitüntetést adtak át, a díjátadó ünnepség kulturális programja keretében rövid műsort adtak a Jászság Népi Együttes táncosai, akiket a Csík együttes zenészei kísértek, valamint Krulik Zoltán és a Makám együttes zenélt és adott elő három szerzeményt.

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

 

 

A hetvenes évek közepétől nem él Magyarországon, mégis állandó a jelenléte a magyar kortárs képzőművészeti életben.

Bernáth Aurél növendéke volt a főiskolán, és kolorizmusán ez máig kimutatható.  A MODEM gyönyörű termeiben a korai művektől a legutóbbi munkákig, az életmű négyezer darabjából látható száz, s végigkövethetjük az elmúlt alkotói hatvan évet. Itt a főiskolai diplomamunkája, aztán a Hajógyári hegesztők, A Varrónők, akik 1937-ben Hitler beszédét hallgatják.  Ezeken a realista műveken már átsüt az a szemléletmód, amelyet az egyéni, a hétköznapi élet tárgyait és motívumait és a szürrealizmus szabad, merész képzettársításaival ötvöző művein is láthatunk. Lakner Lászlót a pop art és Rembrandt művei egyszerre inspirálták. Egy külön teremben mutatnak fel párat fotórealista munkái közül.  Az első Iparterv kiállításon a Csontok (1968), a másodikon a Kötél (1969) című munkájával szerepelt – itt ez utóbbit láthatjuk, amely a plasztikai kifejezésmód bizonyítéka, de láthatók itt könyvobjektjei, a konceptuális alkotásai közül is pár az utolsó teremben elhelyezett monokróm munkákig. Óriási az életmű és olyan sokféle, de mindenből van itt mutatóban.

Tovább az art7.hu cikkére >>>

 

 

A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) a Galaktika magazin szerkesztőségével közösen pályázatot hirdet Neumann János születésének 2023. évi 120. évfordulója tiszteletére a magyar géniusz életműve előtt tisztelgő, életművét és hatását fiktív, szépirodalmi köntösben bemutató, a tudományos-fantasztikus tematikába illeszkedő művek megírására.

A pályázat illeszkedik a 2023-as Neumann emlékév eseményei sorába, így az alkotások ezen esemény kapcsán is széles nyilvánosságot kaphatnak, sajtómegjelenésekben, konferenciákhoz, vándorkiállításokhoz kapcsolódó felolvasóesteken, rendezvényeken.

A Túlélhetjük-e a technikát? Neumann János és a jövő pályázatra alkotóművészek korcsoportban beérkező művek zsűri által kiválasztott legjobb munkáit a Neumann Társaság dedikált online felületein jelenteti meg és a Galaktika magazin nyomtatásban is közli. A diákpályázat nyerteseinek műveit a Neumann Társaság közli online felületein.

Tovább a pályázati kiírásra >>>

 

 

 

Abafáy-Deák Csillag: Nappali műszak egy gyűjtemény világában

Én nem egy életet éltem át, hanem mindig azt éreztem, hogy ezer és ezer formájú az élet.
Móricz Zsigmond

Nagy Q betű hirdeti az Andrássy úti palota homlokzatán a kiállítást. Sok mindenre asszociálhatunk, ha felnézünk a messziről virító molinóra. IQ, intelligencia, EQ, érzelem QR kód. A kis q rejtély, a fizikában is használatos, mint mennyiség, elektromos töltés, de mázsa is lehet, németül forrást jelöl, de felbukkan, kitalált személyként a Star Trek tudományos-fantasztikus televíziós sorozatban is.

Tovább a tiszatajonline.hu cikkére >>>

 

 

Egyre abszurdabb, egyre groteszkebb tárcanovellák szórakoztatnak Nagy Koppány Zsolt könyvében, ami olyan, mintha az életünk akváriumába bámulhatnánk bele. És valóban szórakoztatnak, mert olyan szerző, aki képes szórakoztatóan csinálni igazi szépirodalmat.

Még egy hét után is jól emlékszem a nagyétvágyú guppira, ami megállás nélkül kergette a nőstényeket Nagy Koppány Zsolt akváriumában. "...tekergeti magát, násztáncot jár, kifordul, befordul, úgy udvarol, hogy bolondul meg, guppi létére kergeti a plattikat is, virgonc, szép, ezt tudja is magáról, feszít, olyan testtartásokat vesz fel, hogy néha megijedek, mindjárt megdöglik itt nekem, aztán rájövök, hogy csak befeszít karizmot és karizmát."
Látom séta közben a néhány centis, kis színes és fürge halat, melyből nekem is volt már gyerekkoromban is, és később, mikor megszülettek a lányaim, látom az akváriumban a nőstényeket, amik "...persze cemendéskednek, kelletik magukat, elfutnak, vagyis elúsznak nagy kacéran, és a növények közül visszapislognak nagy szomorúan, ha Hentes" – így nevezték el a vezérhím guppit a Nagy Koppány családban –, "más fehérnép után néz."

Tovább az orszagut.com cikkére >>>

 

 
Fotó: Raffay Zsófia

Vendégünk volt Tolvaj Zoltán, aki szerint az irodalom olyan, mint a kozmikus háttérsugárzás: a fogalmi esszenciája egy összemberi érzéki tapasztalatnak, amit a tudatunk időbe vetettsége hoz létre. Ahogy beszélni sem más, mint állandóan önmagad tolmácsának lenni, az irodalom az emberiséget igyekszik folyton tolmácsolni.

Beszélt arról, hogy mennyiféleképpen nyilvánulhat meg az irodalom: lenyűgözik a Joyce‒Szentkuthy‒Juhász Ferenc-féle szórt nyelvképződések is, de a kavargó őskáoszra a letisztult formák és struktúraéhség is éppolyan hatásos válasz. Számára az antropikus elv borzalmas, elrettentő gyönyörének, a rácsodálkozásnak nyelve a költészet, az elképedésé, szorongásé, vágyelfojtásé és vágykeltésé.

Tovább a szifonline.hu cikkére >>>

 

 

 

431 intézmény több mint 2500 programmal várja a látogatókat június 25-én, a Múzeumok Éjszakáján. A szervezők célja, hogy az idén húszéves eseményen részvételi rekordot döntsenek. Batta András, a Magyar Zene Háza igazgatója lapunknak beszélt a jubileumi rendezvényről.

„Az éjszaka óta a négyes és a nullás szám pörög a fejünkben, jó magyarnak lenni újra, és mindig. De most mégiscsak a kettes és a nullás számra hívnám fel a figyelmet” – fogalmazott Hoppál Péter a Magyar Zene Házában tartott sajtótájékoztatón, utalva részint a magyar futballválogatott Anglia elleni győzelmére, részint a húszéves Múzeumok Éjszakájára. Az idén június 25-én megrendezendő eseményről a kultúráért felelős államtitkár elmondta, ez a magyar kulturális intézményrendszer legnépszerűbb rendezvénye minden évben.

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

 

 
Elena Poniatowska

A nyári szünet előtti utolsó spanyolos témájú Kikötői Hírekben szeretnék visszakanyarodni a szívemhez talán legközelebb álló spanyol nyelvű országhoz és az első beszámolómban felvetett témához: a mexikói dokumentumirodalomhoz. Május 19-én ünnepelte kilencvenedik születésnapját a műfaj sokat ünnepelt szerzője, a Cervantes-díjas Elena Poniatowska. A lengyel történelmet jól ismerők számára máris szemet szúrhat a szerző vezetékneve; nem véletlen egybeesésről van szó, ugyanis II. Poniatowski Szaniszló Ágost testvérének leszármazottjáról beszélünk. Poniatowska anyai ágon francia gyökerekkel rendelkezik, Párizsban született 1939-ben, 1942 óta él Mexikóban, ahová édesanyja menekült a második világháború elől, 1969-től pedig kettős állampolgár. A „Vörös Hercegnő” és „Elenísima” neveken is emlegetett szerző a dadájától tanult spanyolul, hivatásául – származását tekintetbe véve talán meglepő módon – az újságírást választotta: pályája kezdetén a ma is igen népszerű Excélsior és La Jornada folyóiratok számára készített interjúkat, aztán a szegénységkutatással foglalkozó híres amerikai antropológus, Oscar Lewis személyi asszisztenseként dolgozott. Ez a tapasztalat határozta meg későbbi munkáit: a társadalmi problémák, főként a szegénység, a nők és az elesettek helyzete keltették fel leginkább újságírói érdeklődését, ám mindeközben azzal is kísérletezett, hogyan lehet mindezt az irodalmi eszköztár és formák segítségével szemléltetni.

Tovább a muut.hu cikkére >>>

 

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal