VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Vers
a házon kívül, körös-körül hóvihar a karácsony: mások egeiből pihe minden kép, üzenet. A föld uszkve 48 órára innen, addig esik, kering az összes, ahogyan az ünnep szele engedi. a házon belül csak a cserép- kályhák duruzsolását hallani, a karácsonyok egy emelettel feljebb, pár utcányival, pár várossal, egy országgal arrébb alszanak. csak én vagyok mindig ébren ámulva mások fakuló képeit, elhalkuló üzeneteit,
Ó, első ígéretnek asszonya, Bűnöknek lajstroma,
I. Mit mond a tenger
Összeszedem, hogy ne felejtsük el, ne felejtsd el te, és én se felejtsem, ahogy alig emlékszem kiskoromra, az apa-kekszet, később ugyan ha Feca-keksznek kezdtétek is hívni, szalonnás katonát billegő csákóval, az erőspaprikás-hagymás rántottát, a székely bicskát és a töltőtollat,
Az artikulálni kívánt elgondolhatatlan. Sejtés. Inkonzisztencia A legfelsőbb mindentudás És az ember szabad akarata között. A létezés határa, amit egy erősebb képzelet Megpróbál átlépni. Álomi fantázia, Olykor bevisz minket egy szigetre, Ahonnan műgond a visszatérés. Ehhez kulcs az intuíció szele, szelleme. A láthatatlanra támaszkodó bizodalom. A nyelvben van a szufla, Ami áttöri a gondolkodást.
amíg a hőség csak parázson izzik
jó ég
Uram Istenem hány békát kell még hogy lenyeljek miközben irtózom az óriás varangyoktól fantasztikusak a felhők a kis szétfoszló pelyhek is
Néha, mikor reggelig ébren vagyok, fél hétkor lemegyek a közértbe, mintha normális ember lennék, aki bevásárol, mielőtt elindulna dolgozni, felöltözöm, megetetem a nyulat, kint világosodik, december első hete van, mínusz két fok, még a lakást se kell gondosan bezárni, mindjárt visszatérek, ráfordítom a reteszt, villanyt, computert fel- és bekapcsolva hagyom, ebben a téli időszakban szeretek leginkább egész éjszaka ébren maradni, dolgozni verseimen, egy monitor ablakán át megfigyelni a világot, az embereket,
Változatok androfóbiára
mostohagyerek voltam, vertek módszeresen rendőröket hívtak a szomszédok nem ütött senki, kiabáltunk, mondtam az akták záródtak, minden maradt a régiben családi minta, egyedül kell mindent sokáig azt hittem, androfób vagyok azután húszévesen összejöttem egy korosabb férfival, azóta nemcsak félek, apámat keresem SZOMORÚSÁG
Parttalan, akár a cunami, kérdezés nélkül hirtelen átcsap ereje letaglóz,fázva, csontig, lélekig ázva zsugorülésben sodródok egyre sebesebben megíratlan történetek vádló jégtorlaszain az élet utánba.
Fejtetőre érkeznek a vízcseppek.
Partja szélén homokot szitál most
ragyognak-e még szemeidben drágakő csillagok rubin, zafír, ametiszt, smaragd szikrái egykori szerelmes ezeregy éjszakáknak szivárvány kapun át vezetett bennünket gyönyörök Vénusz barlangjába a tovatűnt fényű tündöklő ifjúság ragyognak-e még...
/feleségemnek, Katinak/
A NYOLCADIK NAPON
Most akkor nézzünk szét, ide mi sikeredett s milyen, elég vegyes a kép, fiúk, nem minden viseli keze nyomát, akad, ami már most avult, kopott, szűzlány vagy kokott, igaz, más meg a vártnál sokkal jobb hátteret kapott, mától kezdve, aki-ami van, utókor, hálával vagy a nélkül: a volt pedig napra nap szépül, ha nem, amíg belekékül, ostorozza őrült kocsisunk rémült, habosra hajszolt lovát.
életkép a 30-as években mint tojássárgája buggyan ki előbb ölt meg egy pókot Luftné kacag:
a fénynek nekiront az este
ANYÁM
Anyám mellettem ül az orvosnál. Anyám itt van és még sincs. Hiányzik néhány része. Egy napon elvesztette a fogait és a hallását. Utána elvesztette egyik mellét, a tüdejét és a haját.
Anyám elvesztett gombokat, vonatokat elveszítette az anyját és a babáját is. Egy napon anyám elvesztette egyik fiát (és aztán utánuk ment). Látod már magad a Napban? Ahogy eddig láttad a sárban, látod-e már az aranyban?
Mondd, meddig vittek a régi utak? Mire jutottál a régi szavakkal? Hiszed-e, hogy újra járni tanítlak a dallal,
Te álbárány-szemöldökű,
Lehet, beszélni csak arról tudok, ami voltam, s ami most vagyok. A betűk toll alatt éledő sötét erezetén, jelekbe dermed életem, elvirágzik üzenete, Bradbury darázspisztolya szisszen felém, jövőt takaró lombokat hajt szét keze. ![]() |