Keresés a honlapon:

B. Mihály Csilla versei (Győztes, Fényt szitál a lomb, Ha megtalálsz)

 

 

 

 

Győztes

 

Tavaszt szuszog ma szerteszét,

körém a zsenge rét,

születnek lenge verssorok,

a bánat elcsoszog.

 

Olyan szelíden ringva bont

meséket fű, falomb,

ezernyi álom, árnyalat

szívemre rátapad.

 

A fény, akár a kisdedek,

kacagva hempereg,

karolja lágyan csönd, erő,

legyűr, s a győztes ő!

 

 

 

Fényt szitál a lomb

 

Mennyi szín, ezernyi érzelem pezseg,

lombok álma, hűse, óceánja

zúg bomolva, árnya rám vigyáz ma,

mint betegre gondos, ápoló kezek.

 

Fényt szitál a lomb, a mérhetetlen űr 

forradásait fehérbe vonja,

kínjain lazít, betéve gyolcsba

ring a múlt szilánkja tépte seb belül.

 

Csillanó puhán simítja homlokom

zönge dallamok korál imája,

visszazeng fülembe tűfok-ormokon 

 

gyönge léptem, egy se volt hiába;

adj erőt, ha majd a véggel osztozom,

hittel érjek át az új világba.

 

 

 

Ha megtalálsz

 

A port, a napfényt lustán elnyelem,

ruhád alá, a csontodig befúrva,

akár a szél, majd visszatérek újra,

s veled bolyongok parton, tengeren. 

 

Leszek puhán cirógató selyem,

ki álmodat döbbent szemedre fújja,

a lélegzet, ha fáj, a semmi súlya,

kiáltsd ki hangosan halott nevem. 

 

Ne üljön ajkadon gonosz, se pánik,

tudod te jól, a lélek nem hibázik,

de kell, hogy Isten mindig ott legyen.

 

Törődött szíveden parányi balzsam,

ha megtalálsz, leszek remény a dalban,

kagylómagányba halkuló jelen.

 

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-03-08 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.