VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Vadas Tibor: Örök idegenül
Örök idegenül
Idegen testek között sodródtam kitaszítottan, az eleven, ezer/hang/nyüzsgésű ember árban, mint haldokló esetlen rovar, a megszámlálhatatlanul sok láb kavargású hangyabolyban, kit öreg tudós világító pettyel jelölt, figyelni szokásait.
Homlokomon ott virított a jel, az élve temetettek kiáltása, eszelős, görcsös, csontig reszelt ujjú, szabadulni földet kaparó markolása, a kimeredt fogú, habos nyálat freccsentő, habzsolni, őrölni vágyó élni akarása, a kétkedés lidércfénye lobogott homlokomon, mikor rám pillantva hozzám értetek, mint fürge tajtékú folyóban, a siető zsombék szigetek.
Egymáshoz közeledtünk, boldog és vak kapaszkodással, szerelmes ágainkat kinyújtva, köréd és körém fonva, győztesként forogtunk tova az éveket percekké varázsló csókban, mikor az élet-örvény magába rántott és diadalmas himnuszával hozzád láncolt.
De egymás szívében élő gyökereink egyszer fájdalmas recsegéssel kiszadnak, kibontakozva e hajnali ölelésből, eltávolodsz, összezsugorodva a láthatáron, a parti tűz fénykörétől messze sodorva.
Mint ágas-bogas, gyökér-sás-sziget útját a folyó, irányította lépteink az utca törvénye, a járdáról le nem lépés parancsa, amint összeértünk és újból elszakadtunk, vártuk míg a vihar elül, csillogó szemekkel jó partot kutatva, semmit sem értve, örök idegenül.
Megjelent: 2024-02-25 20:00:00
|