VideóSzabó Imola Julianna videója Keresés a honlapon: |
Ocsovai Ferenc versei (Légvár, Ledobott atombomba, Ambivalenciád, A gitárok hallgatnak)
Légvár
Mintha nem is mintha visszhangom és a nagy mű, amit bőszen építgettem, egy titkos, láthatatlan tintával
Ledobott atombomba
Egy nagy szerelem lehetett volna, Nagy szerelem: talán az is volt,
Atlasz-lelkem a hátán érted Keresném az igaz utat hozzád,
Ambivalenciád
Ahogyan magadnak, úgy nekem is egy fehér- és egy fekete naplót írtál énekeddel viasszá olvadt szívembe. Az egyiküknek lapjain befogadtál elzárt életedbe, a másikban éppen onnan lettem teljesen számkivetve. Körbenézek és dühöm hol engem, hol téged, hol a világon minden mást okol. Mert kettős erő munkál benned. Egyszerre egy rövid Mennyország és egy hosszú Pokol.
A gitárok hallgatnak
Sem zene, sem hang, sem melódia. Sem kotta, sem dal, sem harmónia. Minden néma, ködös, csak zizegő nesz. Csöndes vákuum, mélyűr, nem más ez, ahol nincs helye mariachinak, trubadúrnak és bárdnak; ahol új nóták az emberre már egyáltalán nem várnak; ahol elszakad az utolsó húr és a hangolókulcsok szilánkosra törnek. Ahol sosincs vége a hamisan zörgő, dörgő, refréntelen, pokoli blues-körnek.
Megjelent: 2024-02-29 20:00:00
|