VideóA PécsTV csatorna videója Keresés a honlapon: |
Oláh András versei (terheink, lenyomatod, megtenni újra)
terheink
egyensúlyzavarban vagyunk cipeltem terheid önérzetes együgyűséggel de használati utasítást hiába kaptam nem tudtalak átkonvertálni adósság keletkezett és áruhiány az érzések inflációja gyógyíthatatlan hiába ültünk össze ketten döntéshozók jöhetett bocsánatkérés mentegetőzés megalázkodó behódolás meghallgattalak értékválságos kopott szavak zöttyentek mellénk a folyamat visszafordíthatatlan mint amikor a busz halad menetrend szerint a megállóhelyeken nyüzsgés alig akár egy némafilm fel- és leszállók mozognak szótlanul csak a sofőr hangja hasít bele olykor a csöndbe hunyorogva nézed a felállványozott templomtornyot sárga szalag őrzi a tiltott zónát nem érdekelnek a határok a múltnak van csak lelkifurdalása
lenyomatod
mióta rövidülnek az éjjelek nyitott szemmel számolom az óraketyegést de folyton vakuk villannak – be nem végzett dolgok képe pörög – ilyenkor visszaszöktetem magam a vízparti vadonba hogy napbarnított bőrödről válaszokat szürcsöljek de ott semmi fény rossz ütemben érkeztem már nem vársz senkire leszegett fejjel hallgatunk s hogy mi halt meg bennünk nem tudom
megtenni újra minden reggel találkoztunk a megállóban kezdetben csak figyeltem később már ismerősként villant össze tekintetünk előbb csak üdvözlő félmosoly egy halk „helló” végül a közhelyszerű „megint késik ez a fránya busz” kitételre épült az első párbeszéd legközelebb már együtt várakoztunk ülőhely ritkán akadt a reggeli csúcsban a tömeg olykor egymásba préselt de jól tűrtük ezt… tekintetembe rajzolta tekintetét beszippanthattam illatát orosz szakra járt filmekről zenéről könyvekről mesélt kávézni hívtam volna vagy moziba mindegy hová csak történjen valami… azon a reggelen még elhozta az előző nap említett regényt… akkor láttam utoljára
Megjelent: 2026-09-03 20:00:00
|
