Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Önarckép tájjal – Boráros Emma versei (Perszephoné, Kétnevű hölgy, Tente)

 

 

 

Ezen a héten Boráros Emma, 11. évfolyamos, dráma tagozatos diákunk verseiből mutatunk be válogatást. 

 

Ez a három vers szép példája annak, hogyan születik meg bennem egy vers. Mindig hirtelen és váratlanul, de valamiben mégis eltérnek: megragad egy eszme, vagy gondolat, vagy csak egy egyszerű ujjgyakorlatot csinálok. Néha pedig egyszerűen csak szembeüt egy kész vers, nekem pedig csak annyi a feladatom, hogy leírjam, hogy mások is lássák.

 

 

PERSZEPHONÉ

 

Egy ember keres,

Ó nemes Perszephoné!

Üzenjek, hogy most épp nem érdemes?

Elvégre elmúlt a nyár

S te hat hónapra végre

Hat láb mélyre utaztál.

Vagy hagyjam ott a földön?

A porban, hadd sínylődjön kicsit,

Mielőtt ráeszmél, hogy hiába jött

És addig várjon onnan?

A kis csúszómászó féreg.

Szavamra, képes volt ily hosszú utat megtenni érted

Abban a reményben, hogy majd te,

Az istennő ugrasz szavára,

S gyógyírt hozol nyamvadt kis bajára.

Hogy majd nemes szíveddel, mellyel

Anno engem is megsegéltél

Megszánod őt és netán többet adsz neki még a kelleténél.

Hogy meggyógyítod szívét minden gaztól.

Tudod, még mindig álmodom a napról,

Mikor engem, ugyanígy a mélyből, mocsokból felszedtél.

Szavamra, úrnőm, értünk már így is túl sokat tettél, pedig férgek vagyunk mind nagyságodhoz képest.

Csúszómászók, kik előtted kúsznak,

Élősködve a fényedben úsznak,

Ne segíts neki, Perszephoné!

Csak ember ő, az ő vére nem királyoké!

Nem méltó hozzád, egyikünk sem az!

Nem érdemlünk tél után tavaszt!

Miért? Miért? Miért szeretsz minket, Perszephoné?!

A legkedvesebb vagy, kit valaha ismertem s a legjobb dolog, mit életemben tettem, hogy téged szerettelek cserébe.

Mert mindig kedvesen nézel e sült bolond szemébe.

Egy ember keres téged

Ó, nemes Perszephoné.

Eljött és arra kér taníts majd meg rá, ha készek vagyunk,

Taníts meg arra, hogy szeressük magunk.

 

 

A KÉTNEVŰ HÖLGY

 

A Föld meg a Mars meg a Hold meg a másik

Összecsapódnak a boldog időn

Nézd, az csont nem ugat, nekem ásít

A kétnevű hölgy legyen én szeretőm

 

Most, hogy a csend meg a zaj kicsi kincs már

Állva kelek fel a paplan alól

Mondd meg, a lap tövibe miket írnál

Két neve van, idevetnivaló

 

Légy te, uram, nekem éjjeli lámpám

Vésd ide fel a ma esti igét

gd a fülembe, te még mire vágytál

A hölgy idehozta a lábbelijét

 

Csúf hazug ő, nem is néz ide énrám

Csókolom őt, ha az este kijő

Egy neve van, de a sors ide nem lát

Kétnevű hölgy, nem is ismerem őt

 

 

 

TENTE

 

Tente, tente baba

Te gyöngyvirág



Mikor a nap teljesen lemegy

És te már végleg behunyod szemed

Ki tudja, ki lesz majd ott neked,

Ezért becsüld meg, hogy mit adott a világ



Tedd bele szemed szótárába a kék eget,

Jegyezd meg jól, amíg még lehet

Jegyezd meg, hogy néz ki az igaz mosoly és a napkelet

S ha már én nem leszek neked, jegyezd meg arcomat is,

Hogy érezni tudd, ha megfogom kezed,

Ha megsimítalak, ha megsegítelek

Jegyezd meg azt, hogy most itt vagyok veled,

Hogy nem eresztelek, hogy tartalak,

Hogy malmom vizével hajtalak, hogy szívem mélyéből adtalak

Tedd szemed szótárába a csillagokat,

Hogy válaszolni tudj, ha megkérdik, milyenek voltak

Jegyezd meg, milyenek az istenek,

Hogy később még rájuk is emlékezzenek

S ha mondanak, ne felejts el nevet,

S később ők is ott lesznek veled,

Mert jegyezd meg, amit most mondok neked:

Nem leszek végig, hogy elkísérjelek

Végig senki sincs, kell, hogy újak érkezzenek,

De hogy vél ránk egyként emlékezzenek:

 

Jegyezz meg most, hogy majd megjegyezzenek.

 

 

Emma a most közölt három verssel az idei Helikoni ünnepségeken "IRODALMI ALKOTÁS" kategóriában fődíjat kapott. 

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2024-05-18 06:00:00

 

Boráros Emma (Zalaegerszeg, 2006), a Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum dráma tagozatos tanulója

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.