Górcső

Ocsovai Ferenc

Hiszel bennem és ez az egy

mindennél többet érő vallás:

nem kell ide semmi eszmény

vagy pszichologizáló áthallás,

mert megnyitottál egy ősi szentélyt

bennem, amiről magam sem tudtam

és ahonnan szemeid szelíd tótükrén át

egy lelkünkben úszó palotába jutottam.

Felhőmentes műholdkép a Kárpát medencéről Forrás: Wikipédia

ilyen a sorsunk e széljárta
medencében akadnak barátok
kinek-az-érdeke háborúkba
sodornak mind aki szövetséges

tépett országunk kárpátok karéja
nem védi akad ok mi-közünk-hozzá
hadjáratok leigáznak rabolnak
mióta gazdátlan lett mátyás trónja

Ádám Tamás (Kép forrása: Ádám Tamás facebook-oldala)

Az útmenti ráncos sáncban vadsóskák

közé hullottak darázs marta körték,

őszi napon aszalódtak a szilvák,

éhes madarak almák héját törték.

Ahogy szedte a zamatos gyümölcsöt,

remegett az öreg érfolyós keze,

merengett a kövér vászonzsák fölött,

hogy ér haza túlsúllyal biciklije.

Kiszökött a cefre a rozsdás hasú

hordóból, muslincák zúgtak hajnalig,

hab folyt, részeg varjakra szállt a gyanú.

Szeszfőzdében a mosoly néha hamis,

a kifejlet pálinkára bízható,

bizonyítja ezt szomjas útkaparó.

Nagy Zopán: Kilátás

Entereket és

rigmusokat ütök

félre.

Forma-

bontok.

A szöveg át-

alakul,

míg nyelvet-

öltve

szótagokat újra-

számlálok,

rendszert-

váltok.

 
Ocsovai Ferenc

Ilion kapujában

Akhilleusz voltam, a mürmidón hős,
akinek testén nem fogott semmi dárda;

vakmerőségemnek és leleményemnek
úgy hittem, széles e világon nincs párja,

mígnem jött egy nyegle Párisz, és egyetlen
gyöngeségemet bosszúja megtalálta rajtam.

Akhilleusz, a rettenthetetlen voltam, végül
mégis megsebeztek, mert te voltál a sarkam.

Szilágyi Ferenc Hubart

Papírra rótt, rövidre tört sorok

között szemem kutatva kóborog,

akár a szél az őszi kerteken –

hitem ma még csodákat rejt nekem!

De elmaradt a várva várt csoda,

nem is tudom, mi vinne még oda...

Ha összefogna stílus, értelem,

a kínt feloldaná e két elem.

Gerd Altmann képe a Pixabay -en.

hajnal többet nem ragyog

kioltottuk a napot

tompa fénye úgyis ölne

csúszunk mászunk mindörökre

alávaló járatokba

bújunk leviathan gyomra

emészti törékeny testünk

szétköpködi kóró lelkünk

puffanva hullanak a lelkek

talán új téridőt nyernek

távol esve mozgolódnak

kvantum-összefonódottak

Vámos Hang György

"két könyök"

– azt hittem önvallomás lesz...

aztán ez a nyakas-pasasba állás,

a szárnyatlan vágyra szállás,

a melle kövérje vércse

– pp'.

(volna itt rím,

de, mégse..)

 
Gerd Altmann képe a Pixabay -en.

van kiváltság

mely tényleg értékes

és keveseknek adatik

az adatok szerint

egy kiváltság

mely előtt mindegy

addig hogyan éltél

nincs hozzá feltétel

mindenkinek van

a hátán egy csomag

kisebb-

nagyobb cipelni-

való súlyosabb

vagy könnyedebb

teher van

akinek egy egész

bolygó forog

a vállán bár

a háta közepére

sem kívánná

mégis vinnie

kell – rogyásig

Kántor Zsolt

Mi a kezdete egy elbeszélhető történetnek?

A tojás, amiből kibújt a csibe?

S ki tette a fűbe az ovális tárgyat?

Kéz érintette-e valaha?

Volt rajta ujjlenyomat?

Vagy a kakas is közreműködött?

S egy pöttyös pillangó, aki rátelepedett,

Mi előtt megjelölte egy agyal

Vérbe mártott ecsettel.

 Csák Gyöngyi Forrás: Veranda Művészeti Csoport

A remény kottája

minden lábnyom.

Somorčík Szombath Rozália

egy vérrög csúszott le a combomon,
halkan, s én ugyanígy figyeltem. 
forróság jött, mi rég kihunyt, 
hamura terült a félelem, a vér.

mikor délután testem a vízből 
kiemelkedett egy fürdőhelyen, 
hol hópelyhek között úszik a pára és a férfi,
rajta digitális szemüvege.
gyors fókuszálás a combomra,

most meg a közelgő vég?
próbálok együtt 
lenni vele, barátkozni, az ízével,
aztán lassan kiengedni a töprengő felesleget,
de nem jön drámai folytatás.

meghittségem a halállal rövid ideig tartott.
egy ismeretlen fiatal nőtől kaptam a vért 
a közös centrifuga használata után.
ennyi volt, ennyi járt.

 
Kép forrása: Pixabay

Lehet, hangosabban kellett volna sírnom,

hogy meghallja az anyám,

hogy ne csak felém nézzen,

hanem rám?

És persze azóta is azt keresgélem,

azokat a szálakat,

a tekintet összekötő zsinórjait,

a szagocskákat.

Mint riadt kicsi állat lesem réseit a valóságnak,

remélve, hogy van ott,

vagy lehet ott valaki,

és remélve, hogy tud lenni erősen.

Öntenéd áradó lelked,

és metszenél mellkasodon

egy fénylő lyukat,

hogy sugarával,

a benned élő vágynak,

mosdasd, töröld, takard,

hogy a meleg fénynyalábból

takarót szőjjön rá az élet.

Csak így tudlak szeretni téged.

Harmat utcán Harmat mester 

asztalt barkácsolt ez egyszer:

műhelyében faforgácsok,

forgolódó szivárványok.

Dél tájékban cseng a kolomp:

„Ki zavar most, milyen bolond?”

Csoszorogva indul útnak.

Bosszúsága Harmat úrnak

diófája előtt ásít,

simítgatja friss munkáit.

Vendégünk egy furcsa szerzet:

Görbelábú Kerekasztal,

lábfejéről lógó headset

egybeolvad barna lappal,

göndör haja abroszrészlet –

rajta legyek heverésznek

Kép forrása: szeretlekmagyarorszag.hu 

itt vagyok már itt se vagyok

magamba zárkóztam már megint hogy megfigyeljem a köz

romlását gondolataimban

nem tudom Te hogy vagy ezzel

kire akarsz rábólintani a parancsot osztók tömegében

kit tudnál a sűrűsödő ködben 

az eltévedt nyáj eltévedt pásztoraként felmutatni

aki bár megtette a maga útját

mindezt egy fellobanó gyufa lángjába helyezve

idegenként

fel-fel villanó tudatában nyomukat vesztő farkasokkal

Kelebi Kiss István: A gyermekkor vége 

összeírom a csillagokat

elmém sötétszobájában.

ami kint univerzum volt,

lucskos pillanattá foszlik

szűk vetítőtermemben.

nem kerestem. találtam

néhány csodát az égen.

a futásban kifulladtam,

pihentemben kihullott

zsebemből fél világnyi

vagyonom. ki fogja fel-

szedni helyettem, ha

végleg kikopok a képből.

gerincem foszlik már,

arcom olvadozóban.

nézném még a csillagokat,

de már magamban nem lelem.

Chagall-részlet Forrás: Napút

Jég tiszta színek. Hegedű            

jajdul a hamucsendben.            

Tarkón lőnek, megérkezel.            

Kék angyal száll a célkeresztben.

Kép forrása: Pixabay

Mennyi

Ó, mennyi évig álltunk szemben…

Én a törött kardú,

s te, a Legyőzhetetlen.

A harcban mennyi nappal s éj fogyott,

és mennyi kis tűz megfagyott,

mire felismertem benned magam.