Videó

A Fefe Szabó csatorna videója




Keresés a honlapon:


Fűkő Béla: Oly egyszerű

 

 

 

Oly egyszerű

 

I.

Kereszt tövében, a dombon vetettem meg ágyam

Göröngybe bújtattam arcom, lábamat magam alá húzva

nyálaztam édesen az anyai porba

Sokszor aludtam gyertyák fényében

Gyakran féltem,

és néha megbékéltem egy lélekzetnyi füstpernyében

A viasz puha párnája ölelt

Úgy véltem a hajnali dérben

Oly egyszerű volt és s oly bonyolult minden.

 

II.

Álmomban valami reccsent

Eltörtek ceruzáim,

megfáradt a mítosz, mielőtt szárnyra keltem

Karcolt vonalaim öltéssé lettek

folttá olvadt verejtékem tintatengerébe visszatért

akár a hegyi csermely az óceánba

Az itatós papír bezzeg csak a bort issza

Nem érti ezt a sebből csurranó tinta

Tudtátok, hogy a kőpor milyen jó a sebre?

Pedig egyszerű az egész, elég, ha a por tiszta

 

III.

Van némi bélgörcsöm

görcs csömör emlékezet

Nincs tengerpart, nincs homok, nincs csigaház sem

bugyrokban rejlő akarás van csupán

Kő kovász

Törek, némi méz a ködön túlról

és möbius szalagon megcsillanó vércsepp

Kumiszba mártott kavicson élek

Meszes a leheletem

ágyékod szél borzolta sztyepéjébe fúvóm

Így születik a hegy

Ily egyszerű és Ily bonyolult a teremtő természet.

 

IV.

Azt mondják, írjak szépeket

szomorúak rajzaim,

tarló égette képeim rácson túli kódolt fekélyek

Fessek inkább kék ég hátérrel

pipacs ölelte réteket

A szédület magával ragad a táncba

mit is alkothatnék néktek?

Faragjam meg talán a hajnali részegséget?

Tüzet raktam, mint mindig, ha sziklát érintek

A megperzselt hegy én vagyok

fénycsapdáiba én lépek, szilánkjai belém tépnek

Érintek és érzek

most már tudom, mi égett belém és mi éget téged

Ily egyszerű és ily bonyolult a lélek.

 

V.

Markom szorításában eltört egy homokóra

Mentségemre légyen, hogy nem pergett, csak némán várt

Nyakánál még csavartam is egyet

csak, hogy lássam az időt amint kivérzik és rándul még egyet

Nem vonaglott, Ő volt az én Ninivém

nem volt megbocsájtó szép üzenet csak én

Préseltem cudarul a védtelen homokszemeket

Hulljon alá a haszontalan idő

a szitok, a gőg, az ígéret

Pusztuljon az érdek és az érdektelen

legyen világosság, vagy ne legyen semmi sem.

Na, ilyen egyszerű.

Vagy mégsem?

 

VI.

Sokszor nem tudom eldönteni a horizontra élesítve,

hogy a Földközi-tenger kékje és az ég mikor fordul át a mindenségbe

Gitár szól valahol a messzeségbe

Egy meztelen test a víz nyaldosta lösz nyelv teraszán

magával ragadta képzeletem

Prédámra úsztam csukott szemmel

köröztem, uszonyaimmal habzó ágyunk megvetettem

Mellbimbóin kicsapódott sóval oltottam szomjam

Sperma gomolygott a sós lében és én követtem a kékségbe

Vajon van-e célja, vagy csak szédülten élvezi Ő is

a magány üdítően hűs hívását?

Ha van mi egyszerű azt megéltem a mélységben

mi bonyolult ott van a tengerem méhében.

 

VII.

A bölényszőrrel átszőtt ördögszekeret

görgeti a vadnyugati kellékek között a szél

Fut könnyedén, néha magasba száll és kibillen mintha,

de nincsen mintha csak rendületlen lendület,

ami sejtjeiben sejtve tudja, hogy hova kavarja Őt az öntörvényű örvény

Élete csupa szép remény, por írta költemény

sorsa borús képkockákból felsejlő regény

Egyszerű ugyanakkor bonyolult

akár Te meg én.

 

 

 

PÉCS, 2019. június 23.

  
  

Megjelent: 2023-09-20 20:00:00

 

Fűkő Béla (Miskolc, 1969) szobrászművész

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.