VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Fűkő Béla: Oly egyszerű
Oly egyszerű
I. Kereszt tövében, a dombon vetettem meg ágyam Göröngybe bújtattam arcom, lábamat magam alá húzva nyálaztam édesen az anyai porba Sokszor aludtam gyertyák fényében Gyakran féltem, és néha megbékéltem egy lélekzetnyi füstpernyében A viasz puha párnája ölelt Úgy véltem a hajnali dérben Oly egyszerű volt és s oly bonyolult minden.
II. Álmomban valami reccsent Eltörtek ceruzáim, megfáradt a mítosz, mielőtt szárnyra keltem Karcolt vonalaim öltéssé lettek folttá olvadt verejtékem tintatengerébe visszatért akár a hegyi csermely az óceánba Az itatós papír bezzeg csak a bort issza Nem érti ezt a sebből csurranó tinta Tudtátok, hogy a kőpor milyen jó a sebre? Pedig egyszerű az egész, elég, ha a por tiszta
III. Van némi bélgörcsöm görcs csömör emlékezet Nincs tengerpart, nincs homok, nincs csigaház sem bugyrokban rejlő akarás van csupán Kő kovász Törek, némi méz a ködön túlról és möbius szalagon megcsillanó vércsepp Kumiszba mártott kavicson élek Meszes a leheletem ágyékod szél borzolta sztyepéjébe fúvóm Így születik a hegy Ily egyszerű és Ily bonyolult a teremtő természet.
IV. Azt mondják, írjak szépeket szomorúak rajzaim, tarló égette képeim rácson túli kódolt fekélyek Fessek inkább kék ég hátérrel pipacs ölelte réteket A szédület magával ragad a táncba mit is alkothatnék néktek? Faragjam meg talán a hajnali részegséget? Tüzet raktam, mint mindig, ha sziklát érintek A megperzselt hegy én vagyok fénycsapdáiba én lépek, szilánkjai belém tépnek Érintek és érzek most már tudom, mi égett belém és mi éget téged Ily egyszerű és ily bonyolult a lélek.
V. Markom szorításában eltört egy homokóra Mentségemre légyen, hogy nem pergett, csak némán várt Nyakánál még csavartam is egyet csak, hogy lássam az időt amint kivérzik és rándul még egyet Nem vonaglott, Ő volt az én Ninivém nem volt megbocsájtó szép üzenet csak én Préseltem cudarul a védtelen homokszemeket Hulljon alá a haszontalan idő a szitok, a gőg, az ígéret Pusztuljon az érdek és az érdektelen legyen világosság, vagy ne legyen semmi sem. Na, ilyen egyszerű. Vagy mégsem?
VI. Sokszor nem tudom eldönteni a horizontra élesítve, hogy a Földközi-tenger kékje és az ég mikor fordul át a mindenségbe Gitár szól valahol a messzeségbe Egy meztelen test a víz nyaldosta lösz nyelv teraszán magával ragadta képzeletem Prédámra úsztam csukott szemmel köröztem, uszonyaimmal habzó ágyunk megvetettem Mellbimbóin kicsapódott sóval oltottam szomjam Sperma gomolygott a sós lében és én követtem a kékségbe Vajon van-e célja, vagy csak szédülten élvezi Ő is a magány üdítően hűs hívását? Ha van mi egyszerű azt megéltem a mélységben mi bonyolult ott van a tengerem méhében.
VII. A bölényszőrrel átszőtt ördögszekeret görgeti a vadnyugati kellékek között a szél Fut könnyedén, néha magasba száll és kibillen mintha, de nincsen mintha csak rendületlen lendület, ami sejtjeiben sejtve tudja, hogy hova kavarja Őt az öntörvényű örvény Élete csupa szép remény, por írta költemény sorsa borús képkockákból felsejlő regény Egyszerű ugyanakkor bonyolult akár Te meg én.
Megjelent: 2023-09-20 20:00:00
|
